"Arra mész, amerről jöttél."

Elfogadtam az ajánlatot és felhívtam.
Miután Jungkook egész napos partija tartott, rájöttem, hogy muszáj adnom egy esélyt apámnak. Ennél nagyobbat nem koppanhatok. Asszem'.
A szobámban ülök, a cetlit szorongatva a kezemben. Megéri felhívni? Minden mindegy alapon rányomtam a zöld ikonra, majd vártam.
Négyszer kicsenget, majd valaki felvette.
-Igen? - egy monoton női hang szólt bele.
- Jo Chaebo- t keresem... elvileg ez az ő száma.
-Jo Chaebo hozzátartozója?
-I-igen a lánya vagyok.
-A kerületi orvos vagyok, Roe TaekMin. Édesapád egy órája hunyt el. Részvétem.

A telefon kihullott a kezemből és zokogva csúsztam le az ágyról.
-Hát ezt nem hiszem el! Komolyan ennyire kegyetlen az élet??! Nincs egy csepp boldogság sem, ami nekem járhatna? HA??!- visítoztam, mint egy őrült. A fiúk még alszanak, de most ez kurvára nem érdekelt.
Odamentem az asztalomhoz és mindent levertem róla.

...egy órája hunyt el, részvétem.

Egy hatalmasat kiáltottam, majd belevertem a tükörbe. Volt egy tükröm.

Valaki kivágta az ajtómat, majd lefogott. Ellenkeztem, de erősek voltak.
-ChaeRin, mi a baj? Nyugodj le!- kiáltott rám rémülten Jungkook.
-HAGYJATOOOK- visítottam. Valahogy sikerült kirángatnom a kezem az erős szorításból. Lerohantam a fürdőbe, majd magamra zártam. Pont időben. Amint bezártam, valaki megérkezett és elkezdte rángatni az ajtót.
-Rinrin... nyisd ki...- sóhajtott az ajtó túloldaláról Taehyung.
Viszketett a tenyerem, kellett valami.
Kirángattam a fiókokat, mígnem megtaláltam, amit kerestem. De egyvalamit elfelejtettem. A csengőket.
-Baszd ki, kinyitotta a fiókot. - hallottam az ajtó másik végéről Yoongit. Az ajtó már szó szerint rángott, annyira püfölték.
-ChaeRin... ChaeRin, figyelj - NamJoon hangja hasított a levegőbe - először mondd el, mégis mi történt, oké?
Szipogva néztem rá az ajtóra, majd kivettem egy pengékkel teli dobozt.
-A tegnapi nap után rávettem magam, hogy megbocsájtok az apámnak és felhívom....- hangom elcsuklott- és egy orvos vette fel. Azt mondta, hogy egy órája meghalt! Hát basszus, szerinted ez milyen élet? - bőgtem el magam újra.
Egy pengét kivéve a dobozból ráhelyeztem a csuklómra. - nincs miért élnem... csak, csak hagyjatok, oké?
A pengét szépen belenyomtam a bőrömbe és hagytam lecsurogni a vért. Végighúztam rajta még egyszer, de ez már mélyebb volt.

Hirtelen kivágódott az ajtó és a fiúk rohantak felém. Jimin kitépte a kezemből a pengét, míg Jin és Yoongi lefogták a sebeket. Jungkook és Namjoon a kötszereket szedegette, míg Taehyung és Hosoek lesokkolódva álltak. Én csak sírva motyogtam apámat, és hogy megbocsájtk neki. Hátha meghallja.
-Engedjetek oda - morgott Jungkook. Gyorsan letérdelt elém.- ez csípni fog- a szemembe nézett, majd ráöntött a sebekre egy liter fertőtlenítőt. Fájdalmam szinte semmis volt ahhoz képest, amit belül éreztem. Nyomókötést alkalmazott, ami meglepett, hogy tudja egyáltalán mi az.
-Meg is halhattál volna- guggolt le elém Jimin könnyes szemekkel.
-Meg akartam halni - nyomatékosítottam. Jungkook leült mellém a földre, majd arcát kezei közé temette.
-Hozok édességet, mert azért nem kevés vért vesztettél- állt fel Jin, és sietett ki a fürdőből.
-Ilyet többet ne csinálj- szólalt fel mellőlem Jungkook. Arcát még mindig kezei takarásában tartotta.- Kérlek...
-Össze kéne takarítanom a kupit, amit csináltam a szobámban- sóhajtottam, hogy tereljem a témát. Semmi kedvem nincs erről beszélni.
-ChaeRin, ígérd meg- Jungkok rám nézett, szemei könnyesek voltak. Félelem kúszott végig a gerincemen, és megöleltem a fiút. Jungkook is szorosan ölelt.
-Ígérem.

Az eset után a fiúkkal elmentünk az állatkertbe.
-Nézd Taehyung, itt az otthonod- kiáltott fel Yoongi. Mindenki elnevette magát, még én is elmosolyodtam.
A fiúk célja ezzel az egésszel az, hogy kicsit felvidítsanak.
-Nézd Yoongi, mit kapsz tőlem- Taehyung a középső ujját felmutatva sétált oda MinSugához, aki már azzal fenyegetőzött, hogy letöri, ha nem veszi ki a képéből azonnal.

-Uuuu- csillantak fel a szemeim, amikor megláttam a vattacukros bódét. Gyorsan odarohantam, majd néztem, milyen ízek vannak. -Kérek egy zöld almásat.

-Akkor kettőt kérnék- hallottam egy hangot magam mögül. Megpördültem, ahol Jungkook ácsorgott a pénztárcájával. Elvette a két hatalmas cukorbombát, majd kifizette a néninek.- Tessék - átnyújtotta a nagyobbikat.

Leültünk egy padra, a többiekről fogalmam sincs hova tűntek.
-Adom a pénzt- szóltam egy idő után, mikor már nyomasztó volt a csend. Belenyúltam a kis tatyómba és kihalásztam a szakadt pénztárcám. Már kéne egy új.
-Hagyjad csak. Szívesen vettem.- legyintett.
-Ragaszkodom hozzá- a pénzt nyújtottam, de nagyon nem akaródzott elvenni. - Na, vedd el. - Jungkook közel hajolt hozzám, nagyon közel.
-Nem szorulok a pénzedre. Van elég - nézett mélyen a szemembe.
-Nem szorulok a pénzedre - sziszegtem. Jelentőségteljesen a pénztárcámra nézett, majd vissza a szemembe.
- Én ezt nem így látom - vigyorgott a képembe.

Ekkora egy taplót!

-Pukkadj meg, Seggfej - hozzávágtam a pénzt, majd elsiettem. Meg kell találnom a fiúkat. 
Utam az állat simogatóhoz vezetett, és lássanak csodát, ott voltak. Taehyung és Hoseok kergettek egy kis kecskét, Yoongi a padon aludt, Jin és Namjoon pedig fotózták a jelenetet. Leültem Yoongi mellé és egy hatalmasat sóhajtottam, míg szemeimet lehunytam.
-Na mi az, Jungkookie felidegesített? - kérdezte Yoongi. Szemeim egyből kipattantak, de ő még mindig elkényelmesedve feküdt a padon.
-Hát te nem alszol?
-Nem minden az, aminek te látod ChaeRin. - Yoongi jelentőségteljesen a szemembe nézett, majd mintha mit sem mondott volna, visszacsukta a szemeit.

Eszembe jutott apám, és legszívesebben valahol szétsírtam volna az életem. Fájdalmas arccal lehunytam a szemeim és engedtem, hogy könnyeim utat törjenek maguknak.

Zavart. Kicseszettül zavart Apám, Jungkook és még Yoongi mondata is. Nem értem, hogy tudott Jungkook egyik pillanatról a másikra megváltozni. Hacsak nem igaz az elméletem, miszerint skizofrén. Apám remélem ezentúl fentről figyel rám, és segíti utam- amit eddig nem tudott.  Annyira normális volt, amikor találkoztunk. De ez már nem számít. Meghalt. Meghalt az az ember, akit annyira utáltam, hogy szinte lehetetlen volt. Majd megbocsájtottam neki. Mert ő is ember, és követ el hibákat. Legyen az bármennyire súlyos. És mielőtt normálisan beszélhettünk volna, meghalt. Részben az én hibám, hogy semmit nem tudtunk megbeszélni. Mert önző voltam. És kibaszottul meggondolatlan.

A Jungkookos dologgal kapcsolatban, fogalmam sincs, mégis hogy állunk. még mindig félek bevallani magamnak, de beleszerettem. És úgy érzem ez a szerelem kibaszottul egyoldalú. Bár mondjuk ki szeretne bele egy anorexiás, hisztis, depressziós, ronda lányba?- Hát persze, hogy a kutya se. Egy ennyire helyes, és tehetséges férfi, hogy szerethetne bele egy ilyen szürke lányba? Miért reménykedek én ennyire egy reménytelennek ítélt kapcsolatban? - Mert vágysz valakire. Megint az az idegesítő hang a fejemben. Komolyan mondom, hogy megőrültem. Magammal beszélek.

-ChaeRin, indulunk - rázogatott meg Yoongi.

- Fenn vagyok - nyitottam ki az egyik szemem. Letöröltem arcomról a könnyeket, amik már félig odaszáradtak, majd felálltam. Kinyújtózkodtam és nem foglalkoztam Yoongi vizslató tekintetével.

Jungkook időközben ideért a simogatóhoz és önfeledten vigyorog Taehyungékkal.

Haza fele vettük az irányt,gyalog. Egyedül sétáltam hátul és gondolkodtam, mégis hol basztam el. Hol basztam el, hogy Jungkook rám se hederít? Hogy még csak barátnak se tekint? Mondjuk ez nem meglepő. Eléggé unalmas egy ember vagyok.

A kavicsokat rugdostam és azt hallgattam, ahogy a fiúk a Comeback-jükről beszélnek. Már elkezdték a munkálatokat, de még mindig hiányzik három dal. Ha tudnák, hogy nekem legalább kilenc dalötletem van... Csak mindegyik szar.

Jin kivált a csapatból és megvárta, míg beérem. Halványan rámosolyogtam, majd együtt mentünk tovább.
-Hamarosan elmegyek- mondtam halkan. Jin megállt és értetlenül pillantott rám.
-De miért?
-Mert végrehajtottam azt, amiért maradtam. Nem élősködök többet rajtatok. Ígérem- rámosolyogtam, majd továbbmentem. Ránéztem a társaságra, és találkozott a tekintetem Jungkookkal. Szomorúan méregetett.

Mindent meghallott.

***

Éjjáró, ki a kongot zengeti;
Ki arcát szénporral festeti.
Mondd meg nekem, hát-
Mi a bánatért utálsz?

A Tűzzel jössz folyton
-A nagy pimasszal.
Azt hiszed, mindent elégetsz,
Pedig csak a földbe vésed.

Oda vésed, kin mindenki jár,
A földbe, ki soha semmit nem felejt.
Én se felejtek ám soha semmit;
Én vagyok a föld.

Én vagyok a föld, mely kemény,hideg.
Hova folyton engem küldesz.
Földdé váltam, azzá tettél,
Ez lett az én börtönöm.

Az emberek végigtaposnak,
Kegyetlenek, szemetelnek.
Nem tisztelnek, leköpnek,
Mintha a föld senki volna.

De jön az Éjjáró, a szegfű illatú.
Öntözi a földet, megtisztítja.
Sajátjaként kezeli, ápolja;
Én vagyok a Föld.

De vigyázz az Éjjáróval,
A csalfa varázslóval.
Mert lehet, hogy megtisztítja,
Ha titokban a koszt ő dobálja.

Suga szobájában dekkolva írtam le még egy verset az Éjjárómmal. Újabban csak róla tudok szöveget írni. Meg a pillangókról.

Átbattyogtam a szobámba, aminek ajtaja résnyire nyitva volt. Odasettenkedtem, majd feltéptem az ajtót.

-Jeon Jeong Guk! Mégis mi a szent szart csinálsz a szobámban?  - kiáltottam rá a szekrényemben matató fiúra.
-Téged kerestelek, hogy beszéljünk, amikor észrevettem az állványodon egy festményt- mutatott a háta mögé. - ChaeRin, te engem festegetsz? - felhúzta a bal szemöldökét.
-Dehogyis! - vágtam rá talán túl gyorsan is - Azt még a születésnapodra csináltam, de nem lett elég jó - hazudtam.
-Persze, meg még ezt a tucatnyi képet is rólam, igaz?!- behajolt a szekrényembe és kivette az összes festményem. Azoknak a felén arctalan emberek szerepeltek....
-Miből gondolod, hogy te vagy rajtuk? HA? Miből? A nagy részének nincs is arca.
-A címek mindent elárulnak- suttogta, majd közel lépett hozzám.
-N-nem azt jelentik, amire gondolsz....

-És mik ezek a képek rólam?- a farzsebéből előhúzta a titokban készült fotókat. -Talán kukkolsz?
-Most mit gondolsz rólam? - suttogtam felnézve rá. Lehajolt a fülemhez és oda suttogta:
-Ez milyen kérdés?
-Egyszerű?!
-Akkor válaszold meg te - hátrált egy lépést és úgy nézett rám - Mondd meg, mit gondolsz rólam.
-Hogy idegesítő vagy, bunkó , egoista , elégedetlen , nagyszájú,...
-Én vagyok a nagyszájú? Akkor te mi vagy? Gigaszájú??!
-Akkora egy pöcs vagy, Jungkook- néztem szomorúan a szemébe. - soha nem látsz a dolgok mögé. Egy igazi seggfej vagy. Utálom, hogy folyton beszólsz, és hogy semmibe veszel. Én is itt vagyok, HAHÓ. Nekem is vannak érzéseim, bár ezek szerint szarsz rájuk - emeltem meg a hangom - Pedig én minden dolgom háttérbe próbáltam szorítani, hogy veled foglalkozzak. Fenn maradtam estig, csakhogy biztosra menjek, épségben hazaértél. Aztán kiderül, lelkesen hancúrozol a sikátorban. Hogy is hívták?- ciccegtem mintha nem tudnám -Saemi? Igen, igen Saemi volt. Tényleg, milyen volt? - úgy néztem rá, mint akit érdekel, pedig legszívesebben sikítva tépném ki a hajamat.
-Ne kezdjük előröl.....- dühös volt. Még mennyire voltam ÉN dühös. - Fogalmad sincs mit láttál, máris ítélkezel.

-Nem csak láttam, hallottam is Jungkook! - kiáltottam fel- és amúgy meg, visszatérve, mit gondolok rólad. Szerintem egy utolsó pöcs vagy. Egy semmirekellő fecni. Ennyi vagy. És én nagyon utállak. Annyira amennyire csak lehet... U-TÁL-L.... - nem tudtam befejezni, mert Jungkook elém lépett és... és megcsókolt. Gyengéden, mégis minden érzését beleadva.

-Még midig ugyanazt gondolod rólam? - suttogta ajkaimra.

-Utállak - motyogtam alig halhatóan. Jungkook halkan felnevetett, majd a szemeimbe nézett.

- Ha utálnál, már rég eltoltál volna magadtól. Vagy jól pofán vágtál volna. - sutyorgott a számra. Újra megcsókolt, ezúttal én is viszonoztam. Elég ügyetlen voltam, de Jungkook csak mosolygott rajta. Mellkasára tettem a kezem és éreztem mennyire hevesen ver a szíve. Megöleltem és csak hallgattam a szívverését.

Tudtam, hogy csak egy álom, mégis úgy éltem benne, mintha a valóság lenne.

----------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Na, végre megtörtént az, amire annyira vártatok :)

Nincs sok hozzáfűznivalóm, remélem élveztétek. Ha tetszett, nyomjatok rá egy vote-ot, és esetleg kommenteljetek, ha valami nagyon nem tetszik, vagy hatalmas ostobaság :)

Most szólt egyik ismerősöm, aki olvassa a blogot, hogy az előző részbe írtam zagyvaságokat. Ha Ti is felfedeztek nagyon elütő dolgokat, akkor írjátok meg, mert csak így fejlődhetek. :)

Csóközön!