"Tettem amit tettem, hittem amit hittem ha nem volt aki vigyen, hát magamat vittem. Szanaszét szedtek mint egy fügét az ember hogy ha lát néha becsukja a fülét; vannak akik félnek, ha nem ismernek valamit, Benned van az ördög, akit Al Pacino alakít. Nulláról kezdtem de egy helyre érkezünk, valami felépül ha darabokra szétesünk.Szóltam, hogy a lelkünk ólom, a pisztoly, a szív hát ne legyél szótlan. Az ajtó a test, ami nyikorog, ha régi; az ablak ,a szempár a jövődet nézi,ha becsukod kinyitom, hogy hallja a szél, hogy itt voltam, itt jártam valakiért,
aki ismer úgy, ahogy más még nem, vedd el a magadét de másét nem."~HalottPénz

Dermedten néztem a fiúra és végig csak az utolsó mondata járt a fejemben.

ChaeRin... tudom mit rejtegetsz.

Tudod a fenéket!

-Mire gondolsz?- kérdeztem rekedtes hangon. A koffein még mindig pezsgett az ereimben. Megmostam az arcom, majd megint ránéztem.
-Jaj, ne játszd a hülyét! Annyira átlátszó voltál már az első nap, hogy az valami hihetetlen. Na vetkőzz- parancsolt rám. Kidülledt szemekkel néztem rá.
-Már megbocsájts, de ki vagy te nekem, hogy itt parancsolgass? Ha?!!- sziszegtem, mert nem akartam, hogy a többiek feleljenek. Csoda, hogy a bögretörésre senki nem ébredt fel. Jungkook fújtatott egyet, majd mélyen a szemembe nézett.
-Csak segíteni szeretnék.

OHOHO!! Most már segíteni akar? Nem késett evvel el egy picit? De.

-Már késő.- vontam vállat, majd a törülközőt ráraktam a fejemre, és leültem a hideg kőre. Még a melegítőnadrágon keresztül is éreztem a kő fagyos ellenállását. Lehunytam a szemeim és vártam, hogy a sok kis hangya eltáncoljon. Mert táncoltak. És gúnyosan néztek rám. JoengGuk egy hatalmas sóhajtás kíséretében leült mellém, majd fejét ő is hátravetette- a hangos koppanásból következtetek erre.

A hatalmas csendet ő törte meg.

-Engem vártál?- a hirtelen kérdése annyira váratlanul ért, hogy ugrottam egyet ijedtemben. Ő csak halványan elmosolyodott, de arca egy pillanat alatt visszaváltozott komorrá. A törülközőt visszahelyeztem a a fejemre, evvel is takarva a zavarodottságot az arcomon.
-Csak nem bírtam elaludni, ennyi- vontam meg a vállam, és próbáltam a leghihetőbben kiejteni a szavakat. Jungkook elemelte a fejemről a törülközőket, és áthatóan végignézett rajtam. Arcom, akár egy szikla: kemény és kiolvashatatlan. Addig szemeztünk, míg meg nem untam- és a kemény kövem kezdett elpuhulni. Felálltam és elindultam a konyhába összetakarítani. Gyorsan felsepertem és felmostam a félig már odaszáradt finom kávét, majd visszamentem a fürdőbe. - Akkor, hogy is van ez a törülközősdi?- leültem a kád szélére és onnan néztem, ahogy áztatja a törülközőket.
-Hát, ehhez le kell vetkőzni. Csak a fehérneműk maradhatnak, maximum egy rövid nadrág és egy vékony póló. A fejedre, a kezeidre, a hasadra, a combodra és a vádlidra kell tenni egyet-egyet, hideg-meleg átmenetben váltakozva. Ez elméletben csillapítja a koffein túlbuzgóságát.- elutasító arcomat látva felsóhajtott. Megint- Mondtam már, hogy nincs mit titkolnod ellőttem.

-De sokan mondtátok már ezt nekem- idegesen beletúrtam a hajamba.
-Figyelj, ha nagyon zavar, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz, akkor nem leszek ott. Csak így nem biztos, hogy fogsz aludni.- a keze megállt a törülközők átmosása közben. Ajkaim beharaptam. Semmi kedvem nem volt ehhez.
-Nem lehet ruhán keresztül csinálni?-kérdeztem behunyt szemekkel. Kezdek elég szarul lenni, szóval erre mindenképp szükségem van, ha hat, ha nem.
-Nem.
-Akkor nem- horkantottam, majd széttártam a kezeimet. Hát nehogy már azt higgye , hogy én majd levetkőzöm előtte. - Inkább meghalok koffein túladagolásban, vagy miben, de biztos lehetsz abban, hogy én soha nem fogok előtted levetkőzni. Értetted?- sipítottam, majd hangosan feltrappoltam az emeletre.

Vetkőzzek??! Inkább a halál.

****

Egy hét telt el azóta, hogy beszéltem Jungkook-kal. Minden este elmegy valahová, és csak hajnalban jön haza. Hogy ezt mégis honnan tudom? Minden este megvárom míg hazaér. Ennek köszönhetően egy hete nem aludtam szinte semmit, a kávét meg csak úgy vedelem. Azonkívül enni sem eszek nagyon. A fiúknak eddig ez az egész még nem állt össze, így nyugodt szívvel ülök a kávéim felett.
Lassan már az egész szobámban papírgalacsinok helyezkednek el, mindenféle érzelmet tartogatva. Egy egész csatatérré változott a szobám. Minden vízszintes helyen bögrék vannak, amik az új szenvedélyemnek tudhatók be.
Valamint apámtól kaptam egy levelet, melyben nagyon kedves szavakkal illet, mit mondjak. Az idiótától, egészen a senkiházi kurváig nyúltak szavai, valamint azt is ecsetelte, ha kiengedik az elvonóról, ugyanazt megteszi velem mint két éve. Azt írta, nem menekülhetek előle, mert úgyis megtalál.
Újrakezdtem a vagdosást. Rettentő jó érzés, és csillapítja a gondolataim. Most már tudom, miért csinálom ezt mindig.
Épp ezt az érdekfeszítő tevékenységemet folytattam, amikor benyitottak hozzám.
Amilyen gyorsan csak tudtam eldugtam a véres pengét, majd lehúztam a pulcsim ujjait.
-Kopogni luxus?- néztem unott fejjel hátra. Namjoon trappolt idegesen felém.
-Igen, luxus, Kicsi Lány. Szeretném, ha sűrűbben látnánk, mert az, hogy csak a wc-re menet látunk, bosszantó. - körbenézett.- Valamint, mi ez a nagy rendetlenség? És mikor szellőztettél utoljára? Miért van behúzva a függöny, tán vámpír lettél? - hadarta össze-vissza. Mintha az anyám lenne. Felálltam és tenyeremben szorongatva a pengét, kispuriztam a szobámból.  Gyorsan letrappoltam az emeletről, majd a fürdő felé vettem az irányt. Már nyitottam is volna be, ha nem lett volna zárva. Idegesen rávertem egyet ököllel, majd kivágtattam a hátsó udvarba. Ott leültem a legeldugottabb helyre, majd kinyitottam a kezem. A penge néhány helyen belevágott, de nem volt feltűnő. Elraktam a medálomba a pengét, és az élet nagy dolgain kezdtem gondolkodni. Mi lett volna, ha normális családom lett volna? Ha nem lennék egy öngyilkos hajlamú, depressziós, anorexiás csaj? Ha lennének barátaim?
Hamar meguntam ezt a nagyszerű eszmefuttatásom. Feltápászkodtam a földről, majd bevánszorogtam a nappaliba.
-....kor lesz?
-Egy hét múlva...
-Kéne neki valamit szervezni...
-Valószínűleg okkal nem mondta.
Ilyen beszédfoszlányokat hallottam a konyhából, ezért elindultam arra. Kíváncsi vagyok, miről szólhat a nagy traccsparti.  Bent mind a heten ott ültek a nagy asztal körül, és valamiről nagyon dumáltak. Fel sem tűnt nekik, hogy ott vagyok, addig, amíg meg nem botlottam az egyik székben. Hülye szék. Folyton kötözködik velem. A fiúk abbahagyták a beszélgetést, és mind rám nézett. Megköszörültem a torkom,majd a csaphoz léptem. Töltöttem magamnak egy újabb adag kávét , majd elindultam kifele.
-Állj csak meg ott, ahol vagy.- dörrent meg Taehyung hangja. Megdermedtem, fogalmam sem volt, mit akar. Mellém lépett, majd kivette a kezemből a kávét.- Nem ihatsz több kávét! Menj és feküdj le a nappaliban! Látni akarom, hogy tényleg alszol. Mert nem úgy nézel ki, mint aki sokat aludt volna.

Kösz.

- Fel kell mennem rendet rakni- mondtam halkan, majd felspuriztam. Elkezdtem összeszedni a galacsinokat, mikor valaki benyitott. Jimin. Egy szó nélkül lehajolt, majd elkezdte szedegetni a galacsinokat, de ahelyett, hogy kidobta volna őket, felbontotta, majd elolvasta.
-Te, ChaeRin, ez állati- mondta egy kicsit túl hangosan, majd leült a földre és elkezdte a többit is bontogatni.
Amikor az utolsót is elolvasta, döbbenten nézett rám.- ezeket miért akarod kidobni?
-Mert nem tetszettek.- sóhajtottam egyet, majd kitéptem a kezéből a lapot. Jimin dermedten ült és nézte a kezem. A pulcsi enyhén felhúzódott, így rálátást adva a friss, pirosas hegeknek. Gyorsan lehajtottam a pulcsi ujját, majd folytattam tovább a takarítást.
-Az mi volt?- kérdezte rekedt hangon Jimin. Remegtem, mert tudtam, észrevette.
-Semmi- hangom egész nyugodt volt, csak a végén remegtem meg. Hallottam ahogy Jimin feláll. Megfordultam és úgy megijedtem, hogy sikkantottam egyet. Jimin olyan közel állt hozzám, hogy éreztem a leheletét az orromon. Hátrébb léptem.
-Mi volt az?- kérdezte meg ismét, mire megráztam a fejem. Nem lesz ennek jó vége. Egy nagyot sóhajtott, majd a kezemet elkapva felrángatta a pulcsim. Félelmemben elkezdtem sikoltozni, és remegni, mint akit ölnek. Jiminnek nem sikerült annyira felhúzni a pulcsim, ám így is meglátta a friss karcolásaim.
Taehyung rontott be a szobába Jungkook és Yoongi társaságában. Én csak sikítottam. Jimint sokkos állapotban kellett elrángatni mellőlem, én meg még mindig sikítva rogytam össze. Időközben a többiek is ideértek. Engem Namjoon nyugtatott, ám ez nem volt hatásos. Jungkook is próbálkozott, de neki sem sikerült. Senkinek sem sikerült, mivel meglátta. Jimin meglátta a vágásaim.
Jin hozott két pohár vizet. Az egyiket rám öntötte, mire bennem rekedt a sikítás. Ugyanúgy remegtem, ha még nem jobban, és reménykedtem, hogy a fiúk minél hamarabb eltűnnek innen. A másik poharat felém nyújtotta, amit remegő kezekkel ugyan, de elvettem. Nem tudtam a számhoz emelni, ezért Jungkook segített nekem. Elvette a poharat, majd a számhoz emelve itatni kezdett. Mint valami magatehetetlent. Amikor elégnek éreztem, megfogtam gyengéden a kezét, jelezve felé, hogy többet nem kérek. Jiminre néztem, aki még mindig ugyanolyan sokkosan nézett rám. A szemében valami egészen új érzelmet láttam, amit nem tudtam megfejteni.

**

A nap további része ugyanígy telt. Egész nap a szobámban voltunk, mert sem én, sem Jimin nem mozdult a helyéről.
A többiek próbálkoztak velem beszélni, de én megnémultam. Újra és újra lejátszódott a fejemben a pillanat, amikor Jimin felrángatta a pulcsit.

Minden további előzmény nélkül, felpattantam, majd elkezdtem pakolni. Összegyűjtöttem a széthajtogatott galacsinokat, majd kivágtam a kukába.
-Ne, azokat ne- szólalt meg halkan Jimin. Meglepetten fordultam felé. Óvatosan felállt, majd a szemeteszsákhoz lépve kivette a lapokat.- Ezek nagyon jó dalötletek.- mutatta a fiúknak, majd egyesével elkezdték nézegetni.
Tovább folytattam a pakolást, az összes bögrét egy helyre tettem, és levittem a konyhába. Elmostam őket, majd egy tisztába töltöttem egy adag kávét. Azt szürcsölgetve mentem vissza a szobámba. Még mindig mindenki ott volt. Egy hatalmas kőrbe ültek a szőnyegemen, és a béna a dalötleteimet nézegették.
-Ezek tényleg nagyon jók.-mondta elismerően Yoongi.
-Na ugye, na ugye- mondta kettőt tapsolva Jimin, majd hátradőlt a szőnyegen.
-És ezen vesztetek össze ChaeRin-nel?- kérdezte Jungkook. Kis kotnyeles.
-Hát igazándiból olyan dolgot láttam, ami elég megrázó volt. A ke....- nem hagytam, hogy befejezze, mert hangos köhögésben törtem ki. A kávéra vigyázva színészkedtem túl Jimin hangját. Tényleg képes lett volna elmondani? Egy hatalmasat kortyolva a kávémból, lefeküdtem az ágyra.
-Fiúk, magunkra hagynátok? Szeretnék valamit kérdezni ChaeRin-től...- szólalt fel Namjoon. A fiúk lassan felálltak, majd elköszönve tőlem, kivonultak. Nam leült az ágy végébe, majd egy hatalmasat sóhajtott. -Kicsi Lány, megmutatod a kezed?- a kezét nyújtva várta, hogy megmutassam neki. Megráztam a fejem, és egy húzásra megittam a kávét. Namjoon még mindig nyújtotta a kezét, hátha beleteszem. Kinyitottam a szekrényem, és kikotorásztam belőle a még múltkor vett festőkészletet. A vásznat felhelyeztem az állványra, majd festeni kezdtem. Namjoon elindult az ajtó felé, de visszahúztam.
-Kérlek maradj- suttogtam. Namjoon leült mögém, és figyelte mit alkotok. Lefestettem a Jiminmel történteket, majd kezemet széttárva ránéztem.Nem tellett fél órába az alkotásom.
-Meglátta- motyogtam alig hallhatóan. Nam felállt és megfogta a kezem. Óvatosan felhúzta a pulcsi ujjait, majd szemügyre vette az új hegeket.
-Miért?- tette fel az egyszerű kérdést, ám én nem tudtam rá válaszolni. Mondjam azt, hogy az apám megfenyegetett? Hogy a halálomat tervezi? Hogy mindjárt itt a szülinapom?
-Szar az életem, azért- morogtam, majd visszafordultam a festményem felé. Elég rideg festmény lett, de az eddigi legjobb, amit alkottam. Elégedetten tettem le az ecsetet, majd a bögrével a kezemben lementem az emeletről. Namjoon valamikor távozott a szobámból, nem igazán figyeltem.
-RiiinRiiin- rohant felém Taehyung. Épp hogy meg tudtam fordulni, amikor valaki felkapott. RinRin?!??
-HJA, KIM TAEHYUNG!! AZONNAL ERESSZ EL!! - kiáltottam. Vertem a hátát, vergődtem, de semmi nem hatott. Betuszkolt a kocsiba, majd előre szólt, hogy mehetünk. A kocsiban az összes tag ott ült egytől egyig. Még Jungkook is.
-Mi az, ma nem kell elmenned sehova?- vágtam neki oda. Kikerekedett szemekkel nézett rám. Elfordítottam a tekintetem, majd Namjoonra néztem.-Miért is lettem elrabolva?- felhúzott szemöldökkel méregettem a fiúkat.
-Hát azért, Kicsi Lány, mert megyünk a vidámparkba.- csapta össze a kezeit, mire a többiek őrjöngeni kezdtek.
-Este?!!? Már tuti zárva van- ráztam a fejem, evvel is növelve az igazam.
-ChaeRin....- ciccegett Hoseok- Mindig elfelejted, kik is vagyunk. Kibéreltük a vidámparkot.- újabb újongás- Szóval olyan lesz, mint kiskorodban.
-Soha nem voltam vidámparkban- motyogtam és a pulcsimról poroltam a nem létező koszokat. Hangos hüledezés, majd J-Hope megfogja a kezem.
-Mi az, hogy nem voltál? Ez a világ legjobb dolga!! Amikor csak tudtam, mindig elmentem a vidámparkba. ...- kezdett bele a mesélésbe. A fiúk már kényelmesen elhelyezkedtek, mondván ez hosszú lesz, mire én megfogtam a kezét és eltoltam magamtól. Jó messzire.
-Elhiszem, hogy hatalmas sztori Hoseok, és nagyon bírlak, de nem akarom hallani.- hátradőltem és lehunytam a szemem.- Jimin, ha hazamegyünk, gyere be hozzám. Beszélni akarok veled.- morogtam, majd átadtam magamat a nyugalomnak. Innentől kezdve a kocsiban vágni lehetett a feszültséget, és szinte biztos vagyok abban, hogy mindenki visszaemlékszik a saját szemszögéből.

Amikor a vidámpark előtt leparkoltunk, azt hittem lefordulok az ülésről. Régen távolról mindig néztem, mennyire szépen ki van világítva, de így közelről valami hihetetlen látványt nyújtott. Az óriáskerék csak úgy kimagaslott a többi közül. Egyszerűen mesébe illő volt.
Ezt a nagyszerű idillt J-Hope tőrte meg, aki amint kimászott a kocsiból, egyből nagy mesélésbe kezdett. Most nem állítottam le, sót boldogan hallgattam, mert a fiúk azt mondták, csak a szája nagy.
Egy portás várt, aki ránk bízta a kulcsokat, majd elhajtott. Namjoon zsebre tette, majd elindultunk a horror-ház felé.
Hát, mit ne mondjak J-Hope-nak tényleg csak a szája volt nagy. Sikítva rohant végig a házon, mint egy kislány.  Én faarccal bírtam, néha még fel is nevettem.
-Ez annyira abszurd ChaeRin- rázta a fejét Yoongi mellettem.
-Mármint mi?- sandítottam rá. Mégis mi a francra gondol?
-Hát szerintem az egészben az a legfélelmetesebb, hogy ezeken te nevetsz. Mi vagy te?- mosolyogva megállt előttem. Akkor játszunk egy kicsit. Arcomat eltorzítva indultam meg felé.
-Ilyet soha nem kérdezünk Yoongi. Nem tanulsz a horror filmekből?- ijesztő hangon mondtam, fokozva az ijesztgetést. Yoongi arcáról lefagyott a vigyor, ijedten hátrálni kezdett.
-ChaeRin, ez nem vicces.
-Miiiiiiin Yoooongiii- huhogtam, mire félelmében felkiáltott, majd elrohant. Nevetve mentem utána.
-Mi az Kicsi Lány, ennyire jó kedved lett itt?- lépett mellém Namjoon. Arcán félelemnek semmi nyoma nem volt.
-Hogy-hogy nem félsz?- kérdeztem döbbenten. Namjoon rám mosolygott, majd felhorkantott.
-Ezt én is kérdezhetném.- halványan elmosolyodtam- Amúgy szimplán csak azért, mert semmi valóság alapja nincs ezeknek a horrorisztikus akármiknek. Szerintem semmiben nem tükrözik a valóságot. Te miért nem félsz?
-Az legyen az én titkom, Nam.- vigyorogtam rá. Még soha nem hívtam így élőben. Kicsit meglepődött, de hamar elmosolyodott.

A vidámpark végére hagytuk az óriáskereket. Mindenkit az érdekelt a legjobban.  A fiúk kő-papír-ollóval döntötték el, hogy ki ül velem egy kabinba. Na vajon ki nyerte? Jeon Jeong Guk. Ki más? Beültem a kabinba, amit Namjoon elindított, miután beszálltunk. Egy ideig néma csendben ültünk. Én a gyönyörű tájat bámultam, Jungkook meg engem. A gyönyörű, sötétségbe borult város mosolyt csalt az arcomra.
-Nézd, ott a házunk- jungkook közelebb ült, és úgy mutogatott nekem. Zavarbaejtő.
Amikor felértünk az óriáskerék tetejére, megállt a szerkezet.
-Most jön az a rész, ami általában a filmekben szokott lenni?- felhúzott szemöldökkel fordultam felé.
-Csak megkértem Nam-ot, hogy egy kicsit állítsa meg, ha felérünk.- megvonta a vállát, majd távolabb ült.- Na, de nagyon kiváncsi vagyok, hogy miért hozod fel állandóan az esti kiruccanásaimat. Tán zavar, hogy elmegyek?- mosolyogva fűrkészett, én meg legszívesebben felképeltem volna.
-Csak szar arra kelni, hogy valaki hazajön este. Bocs, nem is, Hajnalban.- kiemeltem a "szar" és a "hajnalbam" szavakat.
-Szóval csak emiatt hozod fel folyton?- jött közelebb és úgy nézett a szemembe. Álltam a tekintetét, bár egy kicsit elkezdtem remegni.
-Csakis- szűrtem a fogaim közt.Hátrébb ült, majd a kezeit maga elótt összefonva meredt rám.
-És Jiminnel min vesztetek össze? - kérdezte.
-Ahhoz neked semmi közöd.- morogtam. Hál'isten végszóra elindult az óriaskerék, és innentől egy szót nem váltottunk.

---- -----------
Hellóka:)
Szeretném ezúton is megköszönni a 300+ szavazatot, valamint a rengeteg megtekintést! Bár tudom, hogy ez a rengeteg nézettség és szavazat csak a banda kiatt jön, de azért köszi :D.
Kérlek nézzétek el, ha vannak benne hibák, betegen írtam meg majdnem az egészet.:-) 
És azt is nézzétek el nekem, hogy nem lett egy nagy szám. Pedig próbálkoztam!!!
Csóközön! :*