-Taehyung.-mondta zavartan Yoongi.

-Te szeretsz engem?-kérdezte meglepetten.

-Nem nevezném szerelemnek csak...kedvellek vagy nem tudom,  de ezt majd inkább kettesben beszéljük meg.

-Oké..-egyezett bele egyből V. Alig akarja elhinni azt amit Yoongi mondott. Kedvelné őt? De miért? És mióta?

-Mi van Jiminnel?-szakította ki elmélkedéséből Jungkook.

-Öm..semmi. Jól van.-vakargatta meg zavartan a tarkóját és mindenfele nézett csak a maknaera nem. Képtelen volt neki hazudni. Jimin valójában fent sír, sőt zokog. Az egyik fele megakar bocsájtani Jungkooknak a másik viszont fél és nem bízik benne. Ez a két ellentétes érzés pedig teljesen össze zavarja.-valami nasiért meg innivalóért jöttem.-osont el a konyhába.

-Tch...persze. Majd biztos elhiszem hogy jól van.-döntötte ismét hátra a fejét Jungkook. Senki nem szólt semmit. Yoongi azon agyalt hogy még is mit fog mondani Taehyungnak ha kettesben lesznek és hogy vajon hogy fog majd rá reagálni. Hoseokban pedig csak úgy váltakoztak az érzelmek. Féltékeny volt, csalódott, ideges és szomorú is egyben. Ezeket az érzelmeket pedig egyetlen egy ember váltotta ki, még pediglen Min Yoongi.
Jungkook meg...Jugkooknak nem volt egy tiszta gondolata vagy érzelme se. A gondolatai úgy cikáztak az agyában hogy már belefájdult a feje és egyáltalán nem tudott egyikre se oda figyelni. Az érzelmei váltakoztak, egyszer mérges volt magára és legszívesebben leköpte volna magát, aztán szomorú volt az egész helyzet miatt, aggódott Jimin állapota miatt, félt hogy elveszítheti őt és végül ami a legkegyetlenebb érzés volt a világon: a tehetetlenség. Egyszerűen nem tudott csinálni semmit és ez csak még jobban idegesítette.

Közben Taeyhung már ki is jött a konyhából egy üdítővel és egy doboz fagyival, na meg persze kanalakkal.

-Szerintem én is felmegyek.-mondta Yoongi.- Viszont Jungkook jó lenne már ha végre felfognád hogy én nem akarok neked rosszat. Csapat társak vagyunk basszus, miért akarnálak bántani? Meg amúgy is adtam én valaha is annak a jelét, hogy bármit is el akarok tőled venni? Szerintem nem.-mondta, majd el is ment.

-Én is megyek Kook. Fáradt vagyok már.-kelt fel Hoseok.

-Oké. Valami tanács?-nézett fel az idősebbre aki viszont csak sóhajtott egyet.

-Nem tudom. Tarts ki.-vont vállat.- De szerintem Namjoon tudna tanácsot adni. Beszélj vele holnap. Nálam rosszabbat úgy se mondhat.-viccelődött mire a fiatalabb is eleresztett egy apró mosolyt.-Jó éjt.-intett majd fel is ment a többiekkel közös szobájába. Jimin és V az ágyon ülve ettek és közben beszélgettek. Yoongi az asztalnál ült és valamit csinált a laptopján. Valószínűleg egy új számot. Hobi végül Jiminékhez ment oda hogy kicsit a narancshajúval is tudjon beszélni.  Egészen hajnali egyig fent voltak. Miután Yoongi végzet ő is csatlakozott a kis társasághoz és úgy döntöttek hogy néznek valami filmet.

-Biztos nem alszol itt?-kérdezte Hoseok Jimint aki a szemetet szedegette össze hisz ha már egyszer lefelé megy akkor azt is leviszi.

-Igen, biztos. Nem akarom hogy miattam valaki kényelmetlenül feküdjön. Jó lesz nekem a kanapé.-mosolygott hamisan.- jó éjt.-intet és már ki is ment az ajtón. Azonban lent a kanapé nem volt üres, Jungkook ülve karba tett kézzel aludt rajta. Jimin csak nézte pár másodpercig majd a konyhába menve kidobta a szemetet és ivott is egy keveset." Akkor enyém az ágy" Gondolta magában és el is indult a szobába de egyszerűen nem tudott csak úgy elsétálni az ülve alvó Jungkook mellett. "Így megfog fázni" Gondolta magában. Csinálhat Jungkook akármit ő akkor is szeretni fogja. Éppen ezért nem tudja most csak így itt hagyni. A szobából kihozott egy pokrócot majd gondosan betakargatta az alvó Kookot. Viszont mikor elakart volna menni egy kéz megfogta a karját. Jungkook álmosan pislogott fel rá majd halványan elmosolyodott.

-Sajnálom.-suttogta és szemei ismét könnyesedni kezdtek. Pedig már azt hitte mind elfogyott.

-Aludj.-suttogta rekedtesen Jimin. A fiatalabb még nézte pár másodpercig az idősebbet majd lecsukta szemeit és elengedte Jimin karját. Az idősebb még ott állt egy kicsit és nézte Jungkook alvó arcát majd bement a közös szobájukba és álomra hajtotta a fejét. Mindig történik valami ami miatt szomorkodhat. Sose lesz minden rendben. Ilyen és ezekhez hasonló gondolatokkal a fejében aludt el.

***

Másnap reggel Jin meglepődve konstatálta hogy Jungkook a kanapén alszik. 

-Kooke...-kezdte el ébresztgetni a fiatalabbat. 

-Mmm...Mi az?-kérdezte rekedtes hangon miközben a hátára fordult.

-Ne itt aludjál,menj be a szobádba.-utasította az idősebb.

-Nem lehet. Jimin alszik ott.- fordult vissza oldalára és jobban magára húzta a Jimintól kapott pokrócot. Az hogy tegnap este nem hagyta csak úgy itt, hanem betakarta jelentette számára a reményt.

-Össze vesztetek?-rakta össze a képet Jin.

-Ja, elbasztam.- mormogta magában Jungkook.- Megint.-suttogta.

-Mi történt?-ült le Jin Kook lábához a kanapéra.

-Mondom elbasztam! Ennyi.-válaszolt indulatosan a maknae, de aztán hamar meg is bánta ezt a hangnemet.-  Ne haragudj. Te nem tehetsz semmiről,még csak nem is csináltál semmit. Nem rajtad kéne kitöltenem a haragom.-mondta miközben felkelt és a pokrócot maga köré tekerve Jin mellé ült.

-Semmi gond. Na de öntsd ki nekem a szívem.-karolta át a fiatalabbat.

-Összegezve annyi történt hogy...még magam se tudom miért, de zavart hogy Taehyung Yoongival van és hogy hirtelen ilyen jó kedve lett.  Akkor történt mikor ránk szóltál hogy ne most csináljuk. Az ahogy néztem Tae boldog arcát és az ahogy Yoongi bámulta őt..egyszerűen..-szorultak ökölbe kezei.- fel idegesített, ezért azt mondtam Jiminnek hogy igazad van, nem most csináljuk. Ő valószínűleg észre vette hogy valami nincs rendben. Könyörgött hogy feküdjek le vele de...-jöttek elő a könnyei ismét.- Én még csak rá se nézve vissza utasítottam érted? Végig Taehyungot bámultam miközben Jimin...-nevetett fel hisztérikusan.- Könyörögnie kell hogy lefeküdjek vele vágod? És tudod mi a legviccesebb? Még csak le se esett hogy Jimin miért sír Hoseok vállán és  miért nem akarja hogy hozzá érjek... Yoongi jött le tök idegesen.  Meg akart ütni, Hoseok fogta le. Vissza gondolva bár ne tette volna. Megérdemelném.-húzza fel térdeit és rájuk hajtja fejét.- Miért zavar ha Taehyung Yoongival boldog?

-Szereted?-kérdezte Jin.

-Kit?-nézett rá Jungkook.

-Jimint.

-Persze hogy szeretem!-akadt ki.-Különben nem ülnék most itt sírva.

-És Taehyungot?

-Nem olyan szinten mint Jimint.

-Oké. Helyes. Mit éreztél akkor mikor láttad hogy Tae milyen boldog Yoongival?-kérdezgetett tovább mosolyogva Seokjin.

-Hát hogy...elveszítem vagy nem is tudom ez így hülyén hangzik. Nem úgy veszítem el mint a szerelmemet, mint Jimint hanem....ahj.-sóhajtott. Egyszerűen nem találta a megfelelő szót.

-NYugi értem én. Nyilván való hogy szereted V-t. Nem vagy belé szerelmes de egyértelműen jobban kötődsz hozzá mint például hozzám és gondolom azt hitted hogy így már nem lesztek olyan jóba, hogy elveszíted.-mondta mire Jungkook csal bólintott egyet.- De Kooke, ne legyél buta. Nem fogsz elveszíteni senkit. Talán Jimint ha így folytatod, de gondolom azt nem akarod.- mosolyodott el. 

-Nem.-mondta határozottan.

-Taeval azóta beszéltél? Úgy komolyabban?-kérdezte Jin  mire csak egy fejrázást kapott válaszul.

-Ez itt a probléma. Ha akkor megbeszéltétek volna a dolgokat nem lenne ez. Elég korán van még.- nézett az órára az idősebb.- Én is csal inni jöttem le. Elmondom hogy mi lesz. Te most szépen bemész a szobába. Lefekszel Jimin mellé és megbeszélitek a dolgot. Elmondod neki mennyire szereted bla bla. Aztán pedig Tae-val  is beszélsz. Oké? 

-Hah...mekkora az esélye annak hogy meghallgat és nem páros lábbal rúg ki az ajtón?-kérdezte felállva Kook.

-Hát...véglis Jiminről beszélünk.-nevette el magát az idősebb.

-Szoríts.- mosolyodott el Kook és be is ment a szobába ahol Jimin a felfelé fordulva az ő párnáját szorongatva aludt.