-Jó éjt Jimin. Próbálj meg aludni oké? Ha pedig nem megy nyugodtan kelts fel majd nézünk egy filmet.-mondta Yoongi a fiatalabb felé fordulva aki csak elgondolkodva bólintott egyet. Fejben nem igazán ott járt. A mai napot gondolta végig.

-Ne gondolkodj túl sokat.-simított ki egy tincset a fiatalabb arcából.-Csak csukd be a szemed és aludj.-nyomott egy apró puszit az arcára.-Én itt leszek.

-Köszönöm Hyung...-eresztett meg egy halvány mosolyt hogy megnyugtassa az idősebbet. Úgy érezte nem érdemli meg az idősebb támogatását és "együttérzését". A falféle fordult majd becsukta a szemét és várta hogy az álmok elnyeljék.

Yoongi csak nézte ahogy a fiatalabb arca egyre jobban kisimul ahogy szépen lassan elaszik. Ő maga viszont meg se próbált elaludni, ahoz még túl korán volt, sok minden is történt amin gondolkozhat úgy hogy rá ér. 

"- Mi szakadt el?-fordult felé rémülten Jimin mire ő csak felé mutatta a képet. A fiatalabb arcán több érzelem is átsuhant. Fájdalom, megkönnyebbülés, bánat, csalódottság, szemeiben könny csillogott viszont hamar magára vette a nemtörődömség álarcát.  Ez mindenki ellen hatásos volt  kivéve Yoongi ellen aki átlátott rajta. Sokáig csend volt.  Mindenki csak a képet nézte. 

-Ezt direkt csináltad ügye?-szólalt meg legelőször Jungkook. Hangjában hallható volt hogy mennyire ideges miatta.

-Nem.-válaszolta a rapper. Valóban, bármennyire is szeretné szét tépni az összes ilyen képet nem teheti meg,  nem mivel ez nem az ő dolga, nem teheti meg, Jiminnek kell, ha ő szeretné és készen áll majd rá. 

-Na persze!-csattant fel a legfiatalabb.

-Miért érdekel annyira?-kérdezte gúnyosan V. Jungkook feje egyből kitisztult. Valóban. Ha nem "érez  semmit" Jimin iránt nem szabad hogy érdekelje őt. Rá nézett az említettre aki semleges, nem törődöm arccal figyelte a képet. Ha őt nem érdekli akkor őt miért érdekelje? Ilyen gyorsan túl lépet rajtam? Ezek szerint nem is szerette őt igazán. Lehet hogy már csak nagyon ki volt éhezve és ezért volt minden? Nem! Az nem lehet. Vagy mégis?

-Mindegy, bocsánat. Ha kell, majd megragasztom.- mondta Yoongi és félre rakta az ágyon a képet. 

-Hagyd csak.-tért vissza a pakoláshoz Jimin. 

-Jimin. Te menj nyugodtan pakolj ki a szobámban én még szeretnék beszélni Jungkookal és V-vel. Egy perc.-mosolygott kedvesen az alacsonyabbra mire az csak bólintott és megfogva a táskákat kiment a szobából. Yoongi becsukta az ajtót majd leült a két fiatalabbal szembe.

-Miről akarsz beszélni?-kérdezte V.

-Nagyából eltudom képzelni hogy mi történt de...jó lenne ha ti is elmondanátok.-mondta teljesen nyugodtan. Taehyung csak sóhajtott majd nagy vonalakban elkezdte mesélni a történteket.

-Elmondták hogy mi volt köztük mire én teljesen kiakadtam és azt mondtam Jungkooknak hogy válasszon. Ő pedig engem választott. Ekkor Jimin hirtelen kapkodni kezdte a levegőt. Hiába beszéltünk hozzá mintha meg se hallotta volna. Eszméletlenül haragudtam/haragudok rá de, akkor ott nagyon megijedtem.-vallotta be őszintén Tae.

-Értem.-masszírozta az orrnyergét a rapper.

-Hyung...-szólalt meg Jungkook. Hangjában ezúttal semmilyen ellenszenv nem volt lelhető.- Honnan tudtad hogy...papírzacskó kell? Egyáltalán mi volt ez az egész?-Yoongi számított erre a kérdésre de nem hitte volna hogy Kook még ma megkérdezi.

-Jimminek pánikrohama volt. Régebben nekem is sokszor volt ezért tudtam hogy mit kell csinálni. Ne aggódjatok ez nem annyira komoly. Bár véleményem szerint az elkövetkezendő hetekben sok ilyen lesz..."

Yoongi arra kelt hogy a mellette fekvő zihál és sír álmában. mivel össze vissza dobálta magát nehéz volt fölé kerekedni de végül sikerült neki. Számított rá hogy az első pár éjszaka ezzel fog telleni így nem volt meglepődve.

-Jimin!-rázogatta meg egy kicsit és közben folyamatosan szólongatta. A fiatal rémülten nyitotta ki a szemeit és sírta el magát. Yoongi csak fölhúzta és szorosan magához ölelte. Jimin haja az izzadságtól a homlokához tapadt, a szíve a torkában dobogott nem tudta hogy még mindig álmodik e vagy ez a valóság, csak görcsösen szorította Yoongi pólóját és a nyakába bújva sírt. Az idősebb pedig csak hagyta. Felesleges lenne bármit is tenni. Csak csendben a másik hátát simogatva vár hogy az megnyugodjon. Minek suttogja azt hogy "minden rendben" mikor semmi sincs rendben. Ezt ő is, Jimin is és mindenki más a bandában tudta.

"-Gondolkodtál már azon hogy mihez fogsz kezdeni a bts után?-kérdezte Jimin nem is figyelve a filmre. Jungkook csak sóhajtva lehajtotta a laptop tetejét majd lerakta maga mellé a földre. Ebből a filmezésből nem lesz semmi. Az idősebb már harmadjára szól  közbe csak úgy nem is oda illő dolgot.

-Tudod, az a legviccesebb hogy a te ötleted volt a film nézés.

-Jól van na ,bocsánat.-nevette el magát Jimin.-Szóval?-célzott az előző kérdésére.

-Nem is tudom. Kicsit olyan mintha azon agyalnék hogy mi lesz után. Mintha hátra hagynálak titeket, téged...de én örökké melletted akarok lenni..."

-Hazudott! Minden amit mondott hazugság volt!-sírta Jimin.-Mit csináljak Yoongi? Mond el!

-Élősszőr is nyugodj le oké? Tudom hogy nehéz de próbáld meg.- Tolta el egy kicsit magától hogy a másik szemébe tudjon nézni. - Hajnali négy van.-nézett az órájára.- Öltözz fel elmegyünk egy kicsit sétálni.

-Ilyen korán?-lepődött meg a fiatalabb.

-Igen. Ilyenkor vannak a legkevesebben.-adta a logikus választ az idősebb. Amíg az idősebb felöltözött addig Jimin az alsó fürdőszobába megmosta az arcát és kicsit rendbe szedte magát. Amíg ő felöltözött addig Yoongi írt egy cetlit a többieknek hogy sétálni mentek. 

-Minek a kosárlabda?-kérdezte az alacsonyabb.

-Gondoltam kicsit dobálgathatnánk.Mire oda érünk a pályához már kellően világos is lesz.- zárta be a kaput a rapper. Jimin csak zsebre dugta a kezét és a földet bámulva sétált a már jól ismert pálya.

-Tudod.-kezdeményezett beszélgetést az idősebb.- Fogalmam sincs arról hogy min mész keresztül, nem tudom azt se hogy mi zajlik benned. Annyit tudok csak tenni hogy a lelki szemetesládád leszek.-Jimin nem bírta muszáj volt nevetnie a rapper őszinteségén. 

-Nem tudom Hyung.- sóhajtott egy hatalmasat.- Még én magam se tudom hogy pontosan mi zajlik bennem. Nincs egy értelmes egybefüggő gondolat menetem se. Össze vissza cikáznak a fejembe és ettől megőrülök!-fakadt ki.- Gyötörnek az emlékek egyszerűen mindig eszembe jut egy-egy kis emlékfoszlány és olyankor pedig a sírás kerülget. Mindenkinek adom a nemtörődömséget. Eljátszom hogy jól vagyok és hogy ez az egész nem viselt meg csak hogy biztonságba érezzem magam. Meg persze azt sem akarom hogy a többiek sajnáljanak, nem akarom hogy Jungkook lássa mennyire össze törtem...-motyogta a végét.- Csak veled vagyok őszinte. De csak mert te átlátsz a maszkon.-mosolygott keserűen.- És mert te nem biztatsz hamis szavakkal. Te vagy az aki a legjobban megtud engem érteni, de az is csak azért van mert ugyan olyan elcseszettek vagyunk.

-Hát köszi ez jól esett..-nevetett Yoongi.

-Tudod hogy értem.

-Tudom persze.-Nyitotta ki a pálya kis kapuját és engedte előre a fiatalabbat.- Tessék.-dobta oda neki a labdát ő maga pedig leült török ülésbe a földre. Ebben a pillanatba megrezdült a telefonja. 

Jin: Minden rendben?

Yoongi: Mi számít annak ebben a helyzetbe? Ne aggódj. 

-Mondok valamit amit amúgy is tudsz.-tette el a telefonját.- Az világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen undok hely és bármilyen erős is vagy pofára esel ha hagyod és még beléd is fognak rúgni. Senki se tud olyan nagyot ütni mint az élet, de nem az számít hogy mekkorát ütsz hanem hogy mennyi ütést tudsz elviselni. El kell viselni és tovább menni.- A fiatalabb abba hagyta a kosárra dobást és minden figyelmét az idősebb szavainak szentelte.- Leélheted az egész életed anélkül hogy felébrednél. Túlságosan leköt téged hogy mi volt és hogy mi lesz, de tudod.-állt fel.- A tegnap már történelem a holnap még csupa rejtély de a ma az adomány és lehetőség arra hogy változtass. Felejtsd el a holnapot, a holnap ma van. Változtass. ne csak őrlődj.