-Hogyan mondjuk majd el?-kérdezte Jimin. Az óra lassan éjfélt ütött, de ők mégis fent voltak. Mint mindig most se bírtak ellenállni egymásnak és a vágy eluralkodott rajtuk. Csak remélni tudják hogy a többieket nem ébresztették fel.
Mindketten meztelenek voltak. Jimin, Jungkook mellkasán feküdt mint mindig. Lábát átvette a fiatalabb derekán és apró köröket rajzolgatott annak mellkasára. Jungkook egyik kezével az idősebbet öleli és cirógatja annak vállát. Szex után mindig így fekszenek. Van hogy beszélgetnek egy kicsit, de olyan is előfordul hogy csak élvezik egymás közelségét.

-Nem tudom.-sóhajtott a fiatalabb.- abban reménykedek hogy majd jön magától.

-Mi van ha V annyira szeret hogy képes lenne megbocsátani neked?-néz fel a fiatalabbra Jimin félve a választól. Jungkook hosszú percekig nem válaszolt. Ezen már ő is sokat gondolkozott. Ha választania kéne....Kit választana?

-Tudod hogy mennyire szeretlek...

Jimin reménykedve figyelte az eseményeket. Ha már a legjobb barátját elveszítette, legalább a szerelmét ne.

-Hát most már nem vagyok benne biztos...-húzta el a száját Taehyung.

-Kicsim.-csúszott közelebb Jungkook és két keze közé vette az idősebb arcát.-Szeretlek.-mondta végig a szemébe nézve majd ajkait óvatosan az övének nyomta.

-Szóval ez azt jelenti hogy engem választasz?-kérdezte mire Kook csak bólintott és közben alig észre vehetően Jiminre pillantott akinek ahogy ezt meghallotta és felfogta szemeiben ismét könnyek gyűltek majd azok némán folytak le arcán. Szinte lehetett hallani ahogy a szíve és a lelke szilánkosra törik. Lehajtotta fejét és csak úgy kapkodta a levegőt. Mellkasába hatalmas fájdalom nyilallt mire egyből oda kapott és görcsösen szorítani kezdte ott pólóját.

"Ott van Tae é-és én tényleg szeretem őt, de az az érzés amit te váltasz ki belőlem...Nem is tudom mit kéne rá mondanom. Egy teljesen más...erősebb dolog, vonzalom vagy nem tudom mi. Egy teljesen más szint"

-Hé, Jimin. Jól vagy?-kérdezte Jungkook. Jimin úgy érezte mintha csak víz alatt lenne. A hangokat tompán hallotta és úgy érezte mindjárt meg fullad.

"Azt hiszem én már nagyon régóta szeretlek, csak nem vettem észre."

Hazudtál...

"Olyan...csodálatos volt. Különleges, mintha...nem is tudom. Teljesé váltam volna...És azóta is teljes vagyok veled."

Áruló...!

"Csak bólint egyet"

Legalább a te szádból hallottam volna!

-Tae! Gyorsan hívd ide a többieket!-kiabált Jungkook mire az idősebb azonnal kirohant.-Jimin!Jimin néz rám, oké?-próbálta felvenni a szemkontaktust de hiába az idősebb csak nyöszörgött és kapkodta  a levegőt.

-Jimin!-rontott be Yoongi és azonnal magához ölelte a fiatalabb remegő testét.- Semmi baj, már úton vannak a mentők.

-Cs..csak beszélgettünk, aztán mintha hirtelen nem kapott volna levegőt vagy valami roham. -mondta el a fél igazságot Kook.

-Hozz gyorsan egy papír zacskót!-utasította.

-Mi..minek?

-Csak csináld!-kiabált rá a fiatalabbra Suga mire Kook egyből felpattant és kirohant.

-Jimin semmi baj.-simogatta Yoongi Jimin hátát. A fiatalabb csak görcsösen szorongatta a rapper pólóját és nyöszörgött. Hófehér arcán csak úgy folytak le a könnycseppek.-Nem megyek sehova, itt maradok...veled.

Mire a kórházba értek Jimin már jól volt. Újra kapott levegőt. Namjoon még a mentőből felhívta Sejint aki egyből kocsiba szállt és a kórházba ment.

-Hiperventiláció, más néven pánikrohamnak hívjuk.-mondta az orvos a vizsgálatok után. A szobában csak Jimin, Namjoon aki a mentővel jött, Sejin és az orvos volt.

-Ami pedig...?-kérdezte Jimin.

-Mivel a vér szén-dioxid szintje hirtelen leesik ez alkanózishoz és lokális érszűkülethez vezet ami miatt...

-Van a véremben szén-dioxid?-kérdezte a rózsaszín hajú.

-Te csak hallgass és bólogass.-szólt rá Sejin.

-Nos, a fulladás érzete elmúlt mikor a papír tasakból szén-dioxidot nyert vissza a szervezet.

-Doktor úr hagyja már az orvosi maszlagot és mondja meg mivel van a baj? A tüdőmmel?-kérdezte türelmetlenül Jimin.

-Nem-válaszolt az orvos.

-Akkor a véremmel?

-Nem. A vizsgálatok szerint maga teljesen egészséges tehát nincs ok az aggodalomra.

-Hah?Azt hittem ott fogok megdögleni! Mindent jól csinált maga kuruzsló?-akadt ki teljesen az énekes.

-Jimin!-szólt rá Namjoon.

-Nyugodjon meg Park úr. A rohamot kiválthatta kemény fizikai megerőltetés vagy akár hirtelen stressz hatás vagy izgalom is.

-ugyan Doktor úr. Ez a srác mindig ilyen kis heves.-mondta Sejin.

- megtud gyógyítani?-kérdezte reménykedve az említett.

-Nem. Csinálhatunk bármit, újra előjöhet. Na aggódjon tudja már hogy kell kezelni.

-De aggódom! Énekelek egy bandában Doktor úr és koncert közben természetes hogy izgalom és stressz hatás ér. Mi lesz ha egyszer csak elkezdek fuldokolni a színpadon?Kérem tegyen valamit!

-De..ez idegi alapú. Én pedig nem vagyok szak ember. Egy pszichiáter viszont minden bizonnyal tudna segíteni. Ha gondolja ajánlhatok egyet.

"Pszichiáter?"

-azt nagyon megköszönnénk Doktor úr.-mondta a menedzser.

-Ahhj!-fogta a fejét Yoongi. Ő és Hoseok Jimin után jöttek. A két legfiatalabbnak nem engedték, Jin pedig ott maradt kifaggatni őket hogy pontosan mi is történt.

-Jimin!-pattant fel egyből Hoseok mikor meglátta a kisebbet.

-Mit kerestek itt?-kérdezte Jimin és közben kivette Hobi kezéből a kávét 

- Hát most már nem tudom..-motyogta csalódottan Hope.

-Jimin!-szaladt oda Yoongi.-Hogy érzed magad? Mit mondott az orvos?

-Hogy baj van a fejemmel.-mondta gúnyosan, vigyorogva Chim mire Sejin fejbe vágta. Jimin az ütés hatására előre tántorodott egyenesen Yoongi karjaiba.

-Ajj..-ölelte magához Jimint a rapper és rosszallóan nézet menedzserükre.

-Aucs!-kiabált a menedzserre az alacsonyabb.

-Pont olyan kemény a fejed mint vártam. Ennyitől nem törik be.

-Dehogy nem!-akadt ki egyből a rózsaszín hajú.

-a mai világunkban mindenkiben sok a feszültség az idegesség. Egyre nagyobb a nyomás. Te pedig érzékeny vagy ezekre a hatásokra, nincs semmi baj a fejeddel.

***

-Szóval. Mi történt?-kérdezte Jin miután mindhármuknak csinált teát és leült a konyha asztalhoz.

-Beszélgettünk.-mondta tömören Kook.

-Aha...-tette keresztbe a kezét Jin.- És pontosan miről?-V csak feszülten beszívta a levegőt.

-Arról hogy amíg én otthon voltam addig Jungkook és Jimin kúrógattak egymással!-akadt ki teljesen Taehyung. Túl sok volt neki ez a mai nap. A vonat út, aztán Jungkook és Jimin vallomása, Jimin hirtelen rohama. Teljesen kikészült idegileg. Elképesztően dühös Jiminre de közben pedig rohadtul aggódik is érte.

-Mit mondtál neki?-kérdezte félve Seokjin.

-Csak azt mondtam...-csuklott el hirtelen a hangja. - haaah...-fújta ki remegve a levegőt.-Csak azt mondtam hogy Jungkooknak választania kell.-szemei már könnyesek voltak ezért folyamatosan felfelé pislogott. Nem akart sírni. Főleg nem mások előtt.

-És...?-pillantott most Jungkookra Jin.

-Szeretem Taehyungot...-motyogta Jungkook.

-Szóval ezért.-dőlt hátra a székben a legidősebb és belekortyolt a teájába. Egyszer csak ajtó nyitódásra lettek figyelmesek és rá nem sokra meg is hallották a leadert.

-Megjöttünk!-kiabált Namjoon. A három fiú egyből felpattant és az előszobába rohantak.

-Istenem Jimin!-szorította magához Seokjin a legalacsonyabbat.

-Hyung...megfulladok.-nevetett Jimin. Persze ez nem volt igazi. Belül teljesen összetört. Legszívesebben vissza ölelte volna az idősebbet és keserves zokogásba kezdett volna, de úgy érezte nem érdemli meg. Nem érdemli meg senkinek se a szeretetét. Egy utolsó rohadék aki lefeküdt a legjobb barátja pasijával és még reménykedett is hogy az majd őt választja. Mégis miért választotta volna őt? Csak rá kellet nézni.

-Ne haragudj, csak annyira megijedtem.-engedett a szorításán Jin. Jimin csak tűrte az ölelést nem viszonozta. Teljesen üressé vált. Felvette magára azt a bizonyos maszkot amit Yoongi annyira utált.

-Jimin.-hallotta meg a jól ismert mély orgánumú hangot. Lassan felnézett az előszoba és a nappali határában álló személyre.

-Taehyung.-mondta elhalt hangon.

-Jól vagy?-kérdezte mire az idősebb csak bólintott. Erre V szintén csak bólintott majd felment a szobájába. Jungkook már éppen indult volna utána de Namjoon utána szólt.

-Arra gondoltam...hogy talán jobb lenne ha te és Jimin ágyat cserélnétek. A maknae pár percig csak némán állt és hallgatott.

-Igen...ez egy jó ötlet...ha Jiminnek nem baj.- nézett az említette Jungkook mire az csak megrántotta a vállát.-értem...V biztos örülni fog...-mondta zavartan.- akkor én...megyek is.-lépkedett a lépcső felé.-össze pakolok.-indult el felfelé de Yoongi szavait még pont hallotta.

-Aludhatsz velem is, ha szeretnél.

-Rendben.

Kezei ökölbe szorultak és erősen harapott rá alsó ajkára hogy levezesse azt a felgyülemlett feszültséget és dühöt amit most érzett. Szájában megérezte a vér jellegzetes vasas ízét így hát eleresztette ajkát fogai fogságából és jobbnak látta ha inkább felmegy. Hanyagul dobálta bele a ruháit a táskájába. Egyéb holmija nem igen volt. Csupán csak pár kép díszítette éjjeli asztalát. Közös kép Taehyunggal, selfi Namjoonnal és Jinnel, Hoseok és ő amikor kaja versenyt tartottak, Selfi amin úgy tesz mintha megütni Yoongit és végül egy kép Jiminnel amikor együtt aludtak és le lettek fényképezve.
Az utolsó képet csak lecsapta és felkapva táskáját ott hagyta az éjjeli szekrényen. Minek vigye? Valószínűleg mindent elbaszott és V se örülne egy ilyen képnek a szobájában. Szar döntést hozott és most nem kicsit issza meg a levét. 

***

Taehyung csak bólintott majd felsietett a szobájába. Illetve Hoseok hyung és Jiminnel közös szobájába. Jimin...

Ráadásul még egy szobába is vannak!
Csak ledobta magát az ágyra és keservesen sírni kezdett. Kiadta magából az elmúlt órák feszültségét. Egyszerűen nem tudta mit tegyen. A szíve két felé húzta a gondolatai pedig kavarogtak össze vissza amitől csak még jobban ideges és zavart lett.
Haragszik Jungkoora?
Inkább csak csalódott ahogy Jiminben is. Csak benne jobban.
Megtud nekik bocsátani?
Fogalma sincs. Az idő múlásával valószínűleg igen, de most teljesen össze van zavarodva. Két totálisan különböző érzelmet érzett egyszerre.

A nagy elmélkedésben az ajtó nyitódása zavarta meg. Jungkook jött be 2 jól megtömött táskával.

-hát te?-kérdezte kíváncsian V miközben próbált úgy kinézni mint aki egyáltalán nem bőgött két perccel ezelőtt. Persze a vörös szeme és a kissé puffadt arca ami pluszba még nedves is volt egyből elárulta őt Jungkooknak.

-Jiminnel szobát cserélünk.-ült le párja mellé a táskákat pedig ledobta a földre.

-Remek.-mormogta V. Abban a pillanatban az ajtó megint kinyílt és Jimin- mögötte Yoongi- lépett be.

-Csak Jimin gyors össze pakolja a cuccait.-feküdt el Yoongi az említett ágyán vagyis... Most már Jungkook ágyán.

-És ehez miért kellesz te is?-kérdezte kicsit sem tisztelet teljesen a makane.

-Vigyázz a hangsúlyodra kölyök.-mondta fenyegetően. -Jimin. Majd ügye az ágyneműt is visszük? -hangszíne hasonlítható sem volt az előzőhöz.-Pont olyan illata van mint neked. -szippantott mélyet a párnából.

-Nem tudom. Szerintem nem. -motyogta az alacsonyabb miközben a ruháit pakolta.-Megtennéd hogy leszeded a falról a képeket?- az ágy melletti fal majdhogynem csak tele volt ragasztva kinyomtatott a bandával és a családjával közös képekkel. -Csak kérlek óvatosan.

-Persze.-ült fel Yoongi és elkezdte leszedegetni a képeket. Egyszer csak papír szakadás hangjára lettek figyelmesek.-Hoppá. -mondta Yoongi. Kezében az a kép volt ami Jungkooknak is megvolt. Az amin együtt alszanak. A fényképen középen egy szakadás volt...mintha ez is csak azt szimbolizálná hogy a kettőjük kapcsolata végleg megszakadt... Egyetlen egy rossz, kétségbe esett döntés miatt.