- Mikor láthatlak újra?- érdeklődött Kookie.

- Nyáron elmegyek hozzád, ígérem!- mosolyogtam rá, de ő szomorú arccal tekintett vissza rám.- Mi a baj? Talán nem akarod?

- De! Csak...- hajtotta le a fejét.- Örökbe akarnak fogadni.

A szemeim kikerekedtek és hirtelen lett minden más. Az egész föld, s az univerzum. Mindig is úgy hittem, hogy a dolgoknak okai vannak, de álmomban se gondoltam volna, hogy ez lesz az egyik dolog amivel szembesülnöm kell.

- Tae? Kérlek mondj valamit!- préselte össze a száját.

Nem akartam, hogy emiatt rosszul érezze magát, ezért magamra erőltettem egy mosolyt.

- Ez nagyszerű! Lesz családod, Kookie!

Nem arról volt szó, hogy nem örülök neki. Hanem arról, hogy ki tudja hová fogják vinni. Én sem mehetek azért el mindenhová ahová csak szeretnék... Örülök, hogy a barátaim falaztak nekem és nem kellett magyarázkodom.

- Igen, szerintem is jó dolog!- csillantak fel a szemei.- Remélem kedvesek lesznek! Még nem találkoztam velük.

- Biztosan fogsz majd.

Egy igen közeli univerzumban együtt vagyunk💜

Likes: 908   Comments: 492

______________________________

B0gum07: Talizzunk!❤️❤️

Markieboy77: Olyan szomorú 🤧🤧

KaInk: A tökéletes férfi ☝🏻☝🏻☝🏻