Minho a kamerájának állításait bújva várta, hogy a modell átöltözzön és elkezdhessék a munkát. Soha nem érzett enyhe izgalom volt benne. Eddig munkáihoz magabiztosan állt hozzá, nem félt a sikertelenségtől, hisz tudta mire képes – és igazán nem is emiatt volt ideges. Attól tartott, hogy túlságosan is jól fognak sikerülni a képek és leleplezi magát legjobb barátja előtt. Más nem érthette volna, viszont Changbin tökéletesen tisztában volt azzal miként dolgozik a fiú, ha olyasvalaki áll kamerájának túl oldalán, aki közel áll hozzá; és bizony Hyunjin közel tudhatta magát a rövid ismeretség ellenére is.

- Minho! – Jisung volt az, aki felrángatta a fiút gondolatai hulláma alól. Az idősebb lustán pillantott fel barátjára, félig felvont szemöldökkel mérte végig zilált alakját majd esélyt sem adva a folytatásra szólalt meg.

- Nem.

- Azt sem tudod mit akarok!

- Biztos vagyok benne, hogy bármit is akarsz nekem nem fog tetszeni – idő közben az öltöző ajtaja kinyílt és Hyunjin kíváncsian csillogó szemekkel lépett ki, de nem szólalt meg. Minho anélkül, hogy megszólalt volna, megfogta a modell kezét és a háttér elé vezette. Fél lépést hátrálva végig nézett a fiún majd még utolsó simításként kigombolta fehér ingjének felső két gombját, hogy láthatóvá váljon kulcscsontjának egy kisebb része.

- Kérlek, Minho! Jó lesz...

- Jisung, ha már úgyis itt lábatlankodsz, idehoznád a lila csillámos festéket? Ott van az asztalon – a fotós meg sem hallva a kérlelést szólalt meg. Jisung fújtatva ugyan, de teljesítette a kérést és az idősebb kezébe nyomta a festéket. Minho még egy gombot kiszabadított a helyéről így könnyedén megvillanthatta modelljének teljes kulcscsontját. Művészi finomsággal mártotta meg az ecsetet majd gyengéden végig húzta a Hyunjin sápadt bőrén. Egyikőjük sem kérdezett, hagyták, hogy tegye dolgát.

- Most már meghallgatsz?

- Nem, menj és kérdezd meg Seungmint, ő biztos elmegy veled.

- De a te nevedet adtuk le! – Minho mivel lezártnak tekintette a beszélgetést szótlanul lépett fényképezőgépének állványa mögé jelezve, hogy dolgozni fog. Az újságíró fújtatva hagyta ott őket és a drámaiság kedvéért még az ajtót is becsapta maga után.

- Hová akart elvinni? – Hyunjin az elmúlt percek eseményei alatt akkor szólalt meg először. Kíváncsi természet volt, mindenre választ akart kapni és ezzel az idősebb is tisztában volt; meg is lepte szótlansága.

- Nem tudom, valami klubba akart elrángatni azt hiszem.

- Ha nem tudsz róla semmit miért a te nevedet adták le?

- Mert azzal könnyebben be lehet jutni akárhová is, mint az ő nevével. Sok kapcsolatom van – vont vállat hanyagul és ha ezek után kérdezett is valamit a kisebb, már nem hallhatta – magába szippantotta munkájának világa.