- Ez nagyon nem jó - Changbin ajkait egy percen belül negyedjére hagyta el ez a rövidke mondat. Folyamatosan fel-alá járkált, amit a többiek szótlanul tűrtek bár már kezdtek szédülni. A Filter csapata plusz Hyunjin már húsz perce tartózkodott együtt mégis egyedül a magazin igazgatója hangja hallatszott. A modell tisztes távolságot tartott Minhotól tekintettel arra, hogy barátai semmit nem tudnak. A fotós hálás volt érte bár abban a pillanatban bármit megadott volna azért, hogy megfoghassa a kisebb kezét.

- Igazából, nem is értem miért foglalkozunk ezzel ennyire. Mármint nem azért, de nem Hyunjin az első olyan modell nálunk, aki egy hirtelen dologgal felkapott lett - Jisung elmerengve szürcsölt bele a kávéjába, amit pár perce hozott Jeongin nekik. Az újonc nem túl sokat tett a témához, inkább csendes megfigyelő és kávé beszerzőként volt jelen.

- Azért, te seggfej, mert én vagyok az - Minho már nem bírta tovább; sóhajtva, orrnyergét masszírozva mordult rá barátjára. Egy pillanatra megfagyott a levegő a helyiségben, még Changbin is megtorpant a járkálásban.

- Szóval együtt vagy Hyunjinnal? - Seungmin volt az, aki először magához tért. Kérdése nem volt támadó sem rossz indulatú az idősebb mégis felment a pumpa; bár akkor már több napnyi stressz növekedett benne egyre nagyobbra.

- Nem, csak heccből szeretek befeküdni egy modellem ágyába, hogy aztán Felix lefényképezzen minket majd feltöltve az internetre tálcán kínáljam a következő dolgot, amin csámcsoghatnak az emberek - a fotós meg sem próbálta visszafogni magát, tudta jól, hogy barátai ismerik már annyira, hogy ne vegyék magukra a lekezelő hangsúlyt - Szerinted?

- És te ezt végig tudtad - bökött Jisung Changbinra kijelentése közben.

- Persze, hogy tudtam! Nem vagyok olyan vak és idióta, mint egyesek - morgott majd feszült arckifejezése azonnal bűnbánóra változott - Ne haragudj, nem úgy gondoltam csak ideges vagyok.

- Spongyát rá - vont vállat Jisung. Ő mindig is ilyen volt, sosem volt harag tartó akár mennyire is durván szólt hozzá az ember. Minho lopva a némaságba burkolózott kedvesére pillantott. Tudta, hogy emészti a bűntudat, hisz ő volt az, aki közé tette a képet, viszont egyikük sem tudhatta, hogy ekkora port fog kavarni ez az egész.

- Binnie, muszáj átvariálnunk az e havi kiadványt. Tudod jól, ha meglátják az elemzők a képet Hyunjinról rá fognak jönni, hogy én vagyok. Egy percig sem gondolkodnak majd, hogy eladják az infót az egyik pletyka lapnak. Nem rombolhatom le az évek kemény munkáját, amit ebbe az egészbe fektettünk.

- Nem, amellett kitartok, hogy Hyunjin marad a címlapon, hülye lennék veszni hagyni egy ilyen munkát. Emellett két nap múlva ki kell adni, már folyamatban van a nyomás, esélyem sem lenne visszafordítani. Nem, azt kell kitalálnunk, hogy mit kezdünk az utána induló lavinával.

- Beszélhetnétek Channal, régen is ő segített - dobta be az ötletet Jisung, de a két rangidős azonnal leintette.

- Nem rángathatjuk bele, ezt nekünk kell megoldani. Vezessünk végig mi lesz; kiadjuk a magazint, az eladások száma növekedni fog nagyjából másfél, talán két százalékkal, mivel zseniális munkát csináltunk és ez ki fog tartani öt napig, ha szerencsénk van talán egy hétig. Utána megjelenik valahol a nevem és visszaesik ez a százalék csak az a kérdés, hogy mennyivel. Sokan szeretik a munkámat, viszont, ha megtudják ezt azok, akik mániákus rajongással állnak Hyunjinhoz akkor akár a régebbi dolgokat is elő vehetik - vázolta fel Minho az előre látható történéseket. Mindenki döbbent arccal meredt rá mire ő értetlenül vonta össze a szemöldökét - Most mi van?

- Mikor számoltad ki ezt?

- Most, amíg te koptattad a szőnyeget. Miért? Mindig én csinálom ezt, mi olyan meglepő benne?

- Ó, semmi csak tudod szolhattál volna, hogy egy rohadt számológép van az agyad helyén, sokban megkönnyítené a dolgokat - Minho válaszolni akart, de legjobb barátja azonnal leintette és folytatta -, ez viszont jó, nagyon jó. Ha megemelkedik az eladások száma az azt jelenti, hogy több emberhez fog eljutni így van esélyünk támogatókat szerezni, akik kiállnak mellettetek.

- Ez elsülhet fordítva is - szúrta közbe Hyunjin dús ajkait elhúzva. Nem arról volt szó, hogy pesszimistán látja a dolgokat, inkább jobb szerette, ha minden eshetőségre felkészültek az emberek.

- Nos, akkor reménykedjünk abban, hogy a mi oldalunkra fognak állni az emberek.