Nyolc
Az épületben már nem tartózkodott senki Minhon kívül. Kint az egeket már órák óta a csillagok pettyezték, de csak nem akaródzott haza menni. A díszleteket vizsgálta és akármilyen apró hibát is talált, azonnal a javításába fogott. Tudta, ha Changbin itt lenne jót szórakozott volna aprólékosságán, mint mindig. Kicsit hiányolta legjobb barátjának ott létét, de ezt még magának sem szívesen vallotta volna be.
Épp egy tálban kevert rózsaszín festéket amikor bizonytalan kopogás töltötte ki a teret. Minho kíváncsian kapta fel a tekintetét, világos barna haja azonnal arcába hullott, így csak hunyorogva tudta kivenni a nyitott ajtóban álló fiút. Tudta, hogy ki az, órákat töltött a képeinek a tanulmányozásával. Aznap reggel már találkoztak személyesen, akkor már biztos volt benne, hogy ő lesz a tökéletes modell, viszont a fél homályban még elragadóbbnak tűnt. Ártatlan orcája, egyenes tartása bárkit levett volna a lábáról.
- Miben segíthetek? – a fotós próbálta elővenni a legkedvesebb oldalát. Nem volt erőssége a kommunikálás, ha ő kinyitotta a száját mindig veszekedés lett a vége így ő inkább mindig megmaradt csendes megfigyelőnek, hogy a későbbiekben megoszthassa észrevételeit Changbinnal.
- Azt hiszem itt hagytam a tárcámat.
- Gyere be, mindjárt megnézem Chanbinnál – invitálta be a fiatalabbat. Félre rakta a festéket, majd nyomában Hyunjinnal elindult az irodák irányába. Tudta, hogy ruháján kisebb-nagyobb festék foltok díszelegnek, de egyáltalán nem zavartatta magát. Sosem érdekelte miként néznek rá, még akkor sem, ha a személy egy híres-neves embernek számított.
- Azt hittem te fotós vagy.
- Az is vagyok – értett egy Minho. Látta, hogy a fiú kíváncsian néz rá, de nem folytatta a mondandóját.
- Akkor miért te fested a díszletet?
- Kreatív tervező és fotógráfus vagyok. Jobb szeretem magam intézni a dolgokat. Más nem igazán tudja megvalósítani azt, amit én elképzeltem.
- Láttam felvételeket rólad divatbemutatókon – Hyunjin hangja könnyed volt. Érdeklődő volt, de igyekezett nem tolakodó lenni. Minho ezt megmosolyogta. Nem válaszolt azonnal, legjobb barátjának fiókjában turkált míg meg nem lelte a keresett kincset és csak akkor szólalt meg amikor átnyújtotta a pénztárcát.
- Igen, modellként kezdtem, de hamar ott is hagytam. Nem nekem való az az életmód. Kutakodtál utánunk?
- Szeretem tudni kikkel fogok együtt dolgozni.
Igen, én is.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top