***

Három nappal később Mia és az anyja között minden rendeződött. A bátyja segített nekünk, aki még aznap látogatott vissza Amerikából. Híres sebész akar lenni, ezért hagyta itt az országot, és ment ki. A kapcsolatai miatt Mia anyja amolyan VIP vendég lett, úgyhogy a lány megnyugodhatott, hogy tényleg a legjobb ellátást fogja kapni. Ráadásul a kapott vendég kártyájával bármikor meglátogathatta, és beszélhetnek, amíg a kezelés tart.

Szerencsére a nagymamája itt lakott a közelben, úgyhogy nem kell egyedül élnie. Azt mondta, arra még nem készült fel, és ahhoz, hogy önálló lehessen, meg kell még tanulnia ezt-azt. Nem hittem, hogy a sok maszlag bejön, amivel tömtem a fejét, de mindennek a végén kijelentette, hogy mostantól bennem fog bízni, és nem az Íróban. Gyanítom, most mosolyog. De Mia csak egy ember. Az idő pedig fogy.

Jue-t kerestem az ebédszünetben, mivel egész nap lelombozottnak tűnt. Bár az arcát nem láttam, a fejlógatása és a figyelem hiánya az órákon meggyőzött, hogy itt bizony gond van. Sajnos egy olyan szituációban találtam meg, ami se neki sem nekem nem volt kellemes. JiSoo kiszúrta magának, és a szekrényhez lökte, miközben gúnyos megjegyzéseket tett a külsejére. Már megszoktam, hogy itt senki se segít saját magától a másikon. A folyosón simán elsétáltak mellette a diákok, pláne mikor meglátták, hogy JiSoo áll előtte. Nem tudom, mivel tudott kivívni ekkora félelmet, de velem nem fog packázni.

- Úgy nézel ki mint egy felmosó, és NamJoonra pályázol? Ilyen külsővel csoda ha egyáltalán a létezésedet észreveszi! Hagyd őt békén, amíg szépen mondom!

Rémlett a NamJoon név, csak azt nem tudtam, honnan. Bevonultam a mosdóba, és felkaptam az első dolgot, ami a kezem ügyébe került. JiSoo mögé álltam, és ráfújtam a hajára, amennyit csak bírtam. A lány sikoltva fordult meg, és kezdte el simogatni a tarkóját, miközben haragos tekintettel végignézett rajtam.

- Mi a szart csinálsz?

- Bocs, seggfej szagot éreztem - vontam vállat, és emeltem fel a sprayt. - Azt írja, semlegesíti a kellemetlen szagokat.

- Ezt még megbánod! - sziszegte a fogai között, mire legyintettem, és Jue elé álltam.

- Igen-igen, tudom a bosszúállós dumádat kívülről. Na húzzatok el - biccentettem oldalra a fejem. JiSoo két talpnyalója rögtön vették a lapot, és elindultak, de a harmadik lánynak kellett még pár másodperc a drámai kilépőjéhez. Megráztam a fejem, és leültem Jue mellé, aki összehúzta magát, és a kinyitott terem felé pillantott. - Mit nézel?

- NamJoont. Épp csak benéztem, mikor kiszúrtak. Köszi, hogy segítettél - nézett rám. Haja ismét kettévált, így láthattam a mosolyát.

- Miért csak nézed? Ha tetszik, miért nem mész és beszélsz vele? - néztem be a terembe. NamJoon egy fejhallgatóval ült a padja előtt, és a könyvét lapozgatta, nyilván ezért nem hallotta vagy látta, mi történik idekint. Bár nem vagyok biztos benne, hogy akkor jött volna, ha észreveszi. El van baszva ez az egész.

- Én vele? - nevetett fel. - Meg se mernék szólalni. Különben is, a nevemet se tudja.

- Hát így nem is fogja tudni.

- Az Író nem őt szánta nekem - hajtotta le a fejét a térdére. - Különben már a kézfogáson is túl lennénk. Ha csak egy kis jele lenne annak, hogy van esélyem nála - hangja könyörgésnek tűnt, én pedig hátraejtettem a fejem, de olyan lendülettel, hogy biztosan beüssem a szekrénybe. Jue eltűrte a füle mögé a haját, feltérdelt, és megfogta a vállam. - Jesszus, jól vagy?

- Igen. Ez volt a jel. Menjünk - álltam fel és húztam magammal.

- Hova?

- Először egy fodrászhoz. Aztán valami sminkeshez. Utána pedig Miához, aki megtanít sütit sütni, amit te odaadsz NamJoonnak. A süti mindig jó társalgásindító.

- Nem hiszem, hogy-

- Jelet akartál, megkaptad - vágtam félbe, és kezdtem el vonszolni az ajtó felé. Ha az Íróra és a jelére vár, szűzen fog meghalni egy házban húsz macskával, amit nem hagyhatok. Elvégre a barátom.

A fodrász majdnem elájult, mikor meglátta. Jue meg sem szólalt, nekem kellett a kezembe vennem a dolgokat, bár ez várható volt. Észrevettem, hogy fekete haja néha érdekes színárnyalatot vesz fel, ha megcsillan rajta fény. Mintha lila csíkok lennének benne. Nem akartam az egész haját veszni hagyni, ezért csak a válláig kértem a vágást. Frufru szóba se jöhetett, a fejéhez nem illett volna a gomba frizura, ezért elől hosszúra hagyta, hogy el tudja tűrni, de ha felgumizza, lelógjon. Azért kértem így, mert szeret elbújni a haja mögé, ezt pedig nem vehetem el maradéktalanul tőle.

A végeredmény nagyon tetszett, bár mióta kikerültek a tincsei a szeme elől, Jue tátott szájjal bámulta magát a tükörben. Persze semmi se lehetett úgy tökéletes, ahogy én azt elterveztem. Amint kiléptünk a fodrászatból, a szél belekapott a hajába, és összekócolta.

- Nagyon hülyén érzem magam - vallotta be a sminkes előtt.

- Csak meg kell szoknod. Nagy változás ez neked, de ha kis mértékben kezdtük volna félek, visszatáncoltál volna.

- Lehet - nézett rám halvány mosollyal az arcán.

A sminkesnek szinte semmit se kellett mondanom, elég volt ránéznie Jue arcára. Semmi kirívót nem akartam ráerőltetni, ezért kapott egy kis alapozót, pirosítót, és lila szemfestéket. Annyi eszközt használt erre a kis sminkre, majdnem kettéállt tőle a szemem. Még a fejem is megfájdult, mikor magyarázta Jue-nak, hogy mi van a kezében, és mit fog vele csinálni. Úgy éreztem magam mint a fogorvosnál.

Sajnos az iskolába már nem volt értelme visszamennünk, nagyon eljárt felettünk az idő. Jue a közelben lakott, ezért hazakísértem. De a ház előtt megtorpant, és felnézett - valószínűleg a szobája ablakára.

- Mit fognak szólni a szüleim?

- Hát, végül is nem a füledet lövetted ki - vontam vállat. - Ne aggódj, biztos megértik, miért csináltad.

- Mindent elmondok nekik, de NamJoonról nem tudnak - nézett rám. Furcsa volt a szemébe nézni, de tagadhatatlanul jobb így beszélni vele. - Futó dolognak hittem, ezért nem említettem.

- És mióta fut ez a dolog?

- Két éve - lenyeltem az indulatom, ami feltörni kívánt a tokromból, és elfordulva beharaptam a számat. Vajon hol kezdődött ez a történet? Azt mondta, nem tudja befejezni, de valahol lennie kellett egy kezdetnek. Ha én nem jövök a képbe, Jue szenvedett volna a végéig? Milyen Író az ilyen?

- Holnap várj meg. Menjünk együtt a suliba.

- Megtennéd? - csillantak fel a szemei, mire bólintottam. Kitárta a karját, és megölelt, majd elköszönt, és bement a házba. Pár percig még ott álltam a kapu előtt, de nem hallottam semmit. Reméltem, hogy nincs semmi baj, ezért hazaindultam. Elvégre a lányuk lassan tizennyolc éves. Eldöntheti, mit akar.

Otthon amint beestem az ágyba elfogott az álmosság. Úgy tűnt, egy pillanat alatt elszállt az este, mikor meghallottam az ébresztőmet, a szemem is alig bírtam kinyitni. De tudtam, mennem kell, mert ha rajta múlna, Jue ma nem ment volna be iskolába. Ráadásul ma különösen figyelnem kell rá. Úgy érzem a tegnapi miatt JiSoo azt fogja hinni, miatta változtatta meg a külsejét, és még jobban zaklatni fogja. Bekészítettem a paprika sprayt, bár a légfrissítő tegnapról sokkal jobban tetszett.

Legnagyobb meglepetésemre Jue a kapuban ücsörgött, és a szendvicsét majszolta. A tegnapihoz hasonló sminket tett fel, kicsit más árnyalatban. Nem tudtam, hogy tud ilyet, ezért az volt az első, hogy megszemléltem az arcát. Mintha nem is mosta volna le, ami ugye valljuk be, elég kényelmetlen lett volna.

- Remekül nézel ki egy randihoz - böktem ki. Jue eltakarta az arcát a keze mögé, és felsóhajtott. - És ez a fonat is nagyon aranyos.

- Anyám csinálta, hogy ,,ne csak úgy lógjon a semmibe". - Két fonat vezette végig a haját hátulra, amitől egy tincs se tudott előre bukni az arcához. Kicsit zavarta, mert folyamatosan oda akarta birizgálni az ujjával, a fonat mégis megakadályozta. De tagadhatatlanul jól áll neki. Ha NamJoon erre nem harap rá, akkor nem tudom, mire fog.

Ez a gondolat megállásra késztetett. Jue megfordult, és kedvesen hümmögött, mikor észrevette, hogy nem indulok el. De képtelen voltam. Megrémisztett, ami eszembe jutott NamJoonról. Mi van, ha az Író nem azt szánta neki, hogy Jue-val legyen, és ezért fogja visszautasítani? Beleszólhatok én egy olyan történetbe, amiről nem is tudok? Azt ígérte, nem fogja folytatni, de ha már eleve úgy kezdte, hogy nem lesznek egymáséi, Jue ki fog készülni. Azt fogja hinni, hogy bolondot csináltam belőle, és ő is magából.

Sajogni kezdett a kezem, ezért felemeltem. Az ujjaim halványodni kezdtek, egészen a tenyeremig. Szinte átláttam rajtuk, mintha szellem lennék.

- Mi a baj, fáj a kezed? - nézett le. Ezek szerint ő nem látja.

- Nem. Menjünk - ingattam meg a fejem. Mégis mit művelek? Itt mindennek megvan határozva a sorsa, még akkor is, ha a történetnek nincs befejezése. Ha már elindította őket egy úton, mégis hogyan kellene arról letérítenem őket?

- Nagyon elcsendesedtél, minden rendben? - fogta meg a kezem a suli udvarában. Mia már messziről kiszúrt minket, de a meglepődöttségétől nem jött elénk.

- Nahát Jue, ez te vagy? - kezdte el fogdosni barátnőjét. A karját, a haját, az arcát, de még a ruháját is, mintha nem ő lenne. Megmentett egy kínos beszélgetéstől, Jue rögtön elfelejtette, hogy kérdezett valamit. - Hát ez fantasztikus! - kiáltott fel Mia, amitől mindenki felénk fordult. Még JiSoo is, aki épp akkor vette át a cipőjét, és a nyitott ajtóknak köszönhetően pont ránk látott. Gúnyos mosolyát nem csak én, Jue is meglátta, amitől inába szállt a bátorsága. Összegörnyedt, és keresztbe fonta a karját.

- Hé! - fogtam a vállára. - Nyugi. Meg fogja próbálni elvenni a kedved, de ne hagyd. Nagyon jól nézel ki.

- Igen, még szebb vagy, mint JiSoo. Biztos az a baja! - állt ki mellette Mia. Átkarolta Jue-t és elindultak befelé. Én is utánuk léptem, de valaki belekarolt a derekamba, és oldalra húzott a fal mögé. A suli mellé telepített tudják miatt nem láthattak minket, rögtön megfordultam meglesni, ki is az.

- Wonho? - vontam fel a szemöldököm.

- Egész nap - kacsintott kacér mosollyal az arcán.

- Mi ez a haj? - nevettem fel. Felemeltem a kezem, ő pedig piszok módon leguggolt. Azt hitte, nem érem fel, amiben lehetett valami. Pipiskednem kellett volna, így viszont kihasználtam az alkalmat, és összeborzoltam. - Szőke, mi? - kuncogtam fel én is. Csak nem a szőke hercegemet küldte ide nekem a kedves Író? Hogy fojtanám meg egy kanál vízben. Nincs most nekem erre időm.

- Láttam tegnap, hogy bementetek a fodrászhoz, ezért én is átalakítattam magam. De azt nem látom, veled mit csináltak - megfogta a hajam, és felemelte lófarokba.

- Ezt ne csináld, mert félreértik - nyúltam hátra. Wonho ajkai felfelé görbültek, szemeiben huncut fény csillant meg.

- Mégis mit lehet ezen félreérteni te kis perverz?

- Hogy én? - kérdeztem vissza színlelt felháborodással. - Csak azt mondom, hogy ha valaki meglátná, hogy egy tuja mögött emelgeted egy lány haját, akár zaklatásnak is tűnhet a dolog. Miért, te mire gondoltál? - kérdeztem vissza gyermeki ártatlansággal.

- Jól van elismerem - emelte fel a kezét. - Elkaptál.

A kezdeti hangulatom rögtön elszállt. Jól éreztem magam, ő képes volt pár perc alatt felvidítani. Már nem érdekelt, mit szánt a sors NamJoonnak és Jue-nak. Elvégre azért vagyok, hogy megoldjam. Ha visszautasítsa, Namnál kell legközelebb próbálkoznom, hogy kialakítsak valamit.

Wonho-nak el kellett mennie, kezdődött az edzése. Mint kiderült, versenyre készül, azért lóghat az óráiról. Azért látom sokkal többet kint futni, mint a padban ülni. Mia addig is vigyázott helyettem Jue-ra, akit így JiSoo-ék nem kaptak el. Tudtam, ami késik nem múlik, de nem adtam nekik a nap további részében esélyt a lány szekálására. Órák után lementünk a klubba, ahol Mia kisajátította magának az egyik tűzhelyet, és Jue-val együtt macaront készítettek, különböző színekben.

A színük és az illatuk jobb volt, mint az ízük. Alig bírtam egyet megenni, annyira édes és tömény volt. A többieknek viszont bevált, nekem kellett szólnom nekik, hogy álljanak le, mert NamJoonnak nem marad. Egy szép dobozba csomagoltuk, amit Jue kezébe nyomtam. Nagyot nyelt mikor rádöbbent, eljött az idő.

A férfi ma is ugyan ott tanult, mint tegnap. Úgy tűnik ő inkább marad itt az órák és a klubtevékenység után, minthogy haza menne. De ez épp kapóra jött nekünk. Vigyorogva megálltam az ajtó előtt, és oldalra pillantottam, ám Jue már nem volt mellettem. A fal elé húzódott, és olyan nagy szemekkel nézett a világra, mint aki elájulni készül.