M I L L I E

_____

a hangod az
ami levetkőztet

__________________

Amikor Luke az arcomra ad egy puszit, és eltűnik a szemeim elől a házban, hogy hozzon nekem egy törölközőt, hirtelen egy fajta rossz érzés kerít hatalmába. Sokszor volt már ilyen amikor volt egy rossz megérzésem és aztán nem történt semmi, épp ezért nem tulajdonítok ennek sem komolyabb figyelmet. Ott álldogálok az egyik asztalnál, ahol ott hagyott Luke, amikor hirtelen egy kéz fonódik a csuklóm köré. Szinte észre sem veszem, hogy az illető nem Luke, hisz annyira azon gondolkozok ami az elmúlt fél órában történt, hogy a külvilágot teljesen kizárom. Elindulok ezzel a személlyel jobb oldalra, de amint felpillantok rá és jobban megnézem hátulról, villámcsapásként vág belém a felismerés. Nem, ez egyszerűen lehetetlen, hogy velem történjen meg. Azonnal kirántom a kezemet a szorításból és megtorpanok. Isaac megáll, megfordul és egyenesen a szemeimbe néz.

- Millie, rég láttalak – mosolya, amit egykor édesnek gondoltam, most félelmetes hatást kelt bennem. Nyelek egy nagyot és leszegezem a földre a tekintetemet, hogy ne kelljen rá néznem.

- Mit akarsz? – motyogom, miközben a kezeimet tördelem. Most elfuthatnék. Berohanhatnék Luke után a házba segítségért. Nem kéne ezt végig csinálnom.

- Másfél hónapja hívogatlak és nem tudlak elérni. Megváltoztattad a számod? – Isaac hangja érdes, és emiatt megborzongok. Mindig ezt csinálta velem. A több mint egy éves kapcsolatunk alatt, minden egyes dolognál számon kért.

- Igen – válaszolom halkan az igazat, hisz úgysem tudnék neki mit hazudni, és magamban imádkozok, hogy ne törjek meg előtte. Talán ezek után újra hiányozni fog? Újra visszaesek a gödörbe, ahonnan alig pár hete másztam ki?

- Borítsunk fátylat a múltra, Millie bébi! – a becenév hallatára megremegek. – Ez egy jel a sorstól, hogy mi itt összefutottunk. Maradhatunk barátok is!

- Nem akarok a barátod lenni, Isaac – felemelem a fejemet és belenézek azokba a csillogó szemekbe amikbe anno beleszerettem szinte azonnal.

- De Millie...

- Nem akarok a barátod lenni, értsd már meg! – ismétlem meg hangosabban az előző mondatomat. Erre Isaac a kezemért nyúl, de nem vagyok elég gyors ahhoz, hogy időben elrántsam, így a csuklóm köré fonódnak érdes ujjai. – Engedj el! – ahogy ezt kiejtem a számon, mellettem terem Luke, és ezzel egy időben Isaac elengedi a kezem. Azonnal hátrálok egy lépést.

- Ő az új palid, Tisdale? – jaj ne.

- Isaac, kérlek – suttogom magam elé. Ami ez után történik olyan váratlanul ér, hogy elsőnek fel sem fogom a történéseket. Automatikusan hátrálok tovább amikor Luke keze lendül és Isaac arcát találja el az ökle. A szívem hevesen dobog, hisz szinte azonnal az az Isaacos este jut eszembe. Isaac elsőnek csak az ütés helyére kapja a kezét, de nem kell neki sem több. Neki ugrik Lukenak, de Luke kivédi a közeledő ütését, viszont ezután újra bepróbálkozik ami Luke orrát találja el. Felsikítok, amikor mindketten a földre kerülnek. Luke van felül, így könnyen tudná folytatni az ütlegelést Isaac arcán, ha nem szólnék rá. De muszáj, ismerem Isaacot, és nem hagyhatom, hogy bármi baja legyen Lukenak.

- Luke! – kiáltom, de semmi esélyt nem látok arra, hogy majd miattam leálljon Isaac elverésével. – Kérlek! – zokogok fel. Tudom milyen Isaac. Ebből szerez erőt, és amint Luke már kifáradna, kihasználná a helyzetét és nem állna meg addig míg nem látná eszméletlenül Lukeot a földön fekve.

A felül elhelyezkedő fiú megáll, szinte egy másodperc alatt pattan fel Isaacról, aki ugyanígy cselekszik.

- Na mi van? Ennyi volt, Luke? – nevet fel Isaac, ezzel pedig tisztán lehet látni a vérben úszó fogait. Nem várom meg míg Luke válaszol, azonnal karon ragadom és elráncigálom Isaactól. Az emberek között megyünk vissza a házhoz, de amikor már mennék be vele együtt az ajtón, megtorpan és Thomas felé veszi az irányt, aki értetlen fejjel kémleli Luke véres arcát. Nem hallom amit a szöszi mond a születésnaposnak, de hamar lezavarják a beszélgetést, ugyanis Luke visszalépked hozzám, Thomas meg eltűnik a táncoló embertömegből.

- Mit mondtál neki? – érdeklődöm miközben a fenti folyosón megpróbálom megkeresni a mosdót. Luke átnyúl mellettem és kinyitja az egyik ajtót, ahol a mellékhelység található. Bemegyek előtte és lehajtom a wc ülőkét, majd leültetem oda.

- Csak megkértem, hogy takarítsa el innen azt a szemétládát – válaszol. – Megint doktor néniset fogunk játszani? – erre a kérdésére odakapom a fejemet, és mérgesen összevonom a szemöldökeimet. Fogok egy kisebb törölközőt és hideg vízzel felitatom az anyagot, majd Luke elé lépek és az ajkaira tapogatom a törölközőt. Szerencsére csak a szájánál szakadt fel a bőr, máshol nem igazán látok rajta serülést.

- Az öklöd rendben van? – erre a kérdésemre szótlanul bólint egyet. – Többet ilyet nem fogunk csinálni.

- Mit? – az egyik kezével felnyúl és elveszi a törölközőt a szájától. – Most haragszol?

- Kicsit – motyogom, és próbálom visszarakni a már kissé véres törölközőt Luke ajkaihoz, de nem engedi. Elveszi tőlem az anyagot, ledobja a padlóra, majd két karjával átkarolja a derekamat és a lábai közé húz. Szorosan magához ölel, a feje a hasamnál pihen, mire én a hajába csúsztatom az ujjaimat.

- Ne haragudj – dörmögi bele a hasamba, mire felnevetek az érzés következtében. Luke felnéz rám, és a sebes alsó ajkát lebiggyesztve kezd el kémlelni engem.

- Elintéztem volna Isaacot anélkül, hogy összeverekszel vele – simítom végig a borostája mentén az arcát, közben pedig még mindig magához húzva tart a lábai között. – Ő a volt barátom, és nem éppen egy nyugodt ember.

- Mert én nyugodt embernek tűnök? – nevet fel Luke miközben feltartja nekem a sebekkel teli öklét. – Millie, hidd el, kijárt már neki ez, ebben biztos vagyok.

- Miért vagy ennyire biztos magadban?

- Ha vége lett a kapcsolatotoknak és nem tudott megtartani téged, akkor valószínű, hogy valami nagyon gáz dolgot csinált veled.

- Ez egy külön sztori – sóhajtok fel, és inkább kibontakozom Luke öleléséből és kimosom a törölközőt a csap alatt. – Ha visszaakarsz menni bulizni, akkor menj nyugodtan. Én inkább lefekszem aludni – dörzsölöm meg a homlokomat, és eszembe tartom, hogy el ne felejtsek bevenni egy fejfájás csillapítót. Féloldalasan látom, ahogy Luke feláll, majd elmegy a hátam mögött és elhagyja a mosdót. Miután kimostam a törölközőt, kiterítem az egyik akasztóra és visszabattyogok a szobába. Nagy meglepetésre Luke ott fekszik az ágyban, teljesen betakarózva, és csak a mellette lévő kislámpa fénye világítja meg az arcát. Elmosolyodom, majd kiveszem a táskámból a pizsamának szánt hosszított pólómat.

- Elfordulok, ha akarod – szólal meg Luke, amire rögtön odakapom a fejem.

- Megköszönném – motyogom kissé elvörösödve és amikor bebizonyosodok arról, hogy nem leskelődik, leveszem a megszáradt bikinim, és belebújok a nagy pólómba, ami alá egy bugyit is húzok. Ezután elpakolom a szétdobott ruháimat amiket a táskámba rakok vissza, majd befekszek Luke mellé. A derekamig húzom a takarót majd a mellettem fekvő fiú felé fordulok. Egyik kezemet a fejem alá csúsztatom, míg a másikat magam mellett pihentetem. Luke is az oldalán fekve fordul felém, így teljesen úgy nézhetünk ki kívülről mint valami rossz házaspár. Elnevetem magam a gondolatra, amire Luke kérdőn felvonja a szemöldökét.

- Min nevetsz?

- Semmin – már lassan nem is azért nevetek mert viccesnek találom a tényt, egyszerűen már csak magamon, hogy ilyeneken gondolkodok. Luke megelégi, hogy nem árulom el neki a jó kedvem okozóját, épp emiatt felém kerekedik, ezzel a hátamra fordítva engem. Mindkét kezemet a fejem mellé szorítja, és úgy néz rám felülről. Összeszorítom az ajkaimat, amikor Luke a nyakamat kezdi behinteni apróbb csókokkal. Nevetés helyett most már egy halk sóhaj hagyja el a számat, a jóleső érzés miatt amit Luke kelt bennem. Azt hiszem, már nem is érdekli, hogy min nevettem pár perccel ezelőtt. Sőt most már teljesen biztos vagyok benne, hogy nem érdekli. Elengedi az egyik kezem, ami miatt a hátára simítom azt, míg ő az oldalam mentén futtatja végig hosszú ujjait. Pillantása visszavándorol az ajkaimra, ami eddig a testem egyes porcikáin ment végig. Lehunyom a szemeimet amikor közelebb hajol hozzám, így ajkaimon érzem finom leheletét. Mintha érintései bizonytalanná válnának amikor az ajkaink összeérnek. Elsőnek finoman csókol, ami pár pillanat múlva kissé heves csókcsatába vált át. Luke keze a pólóm alatt matat, a hasam környékén, de egyre feljebb csúszik a melleimhez. Feszülő ágyéka a combomhoz ér, ami miatt az egész testem megremeg, és ezt Luke is észreveszi. Most már a másik kezemet is elengedi, ami szabad utat ad nekem, hogy közelebb vonjam magamhoz a felettem támaszkodó fiút. Hirtelen elválok a puha ajkaitól és kinyitom a szemeimet, így a gyönyörű kék íriszeivel találkozik össze a tekintetem. Ad egy apró csókot az ajkaimra, majd az államra, és így megy le egészen a kulcscsontomig. Összeszorítom a combjaimat, amikor megérzem, ahogy az egyik tenyere lefele halad a testemen, majd megállapodik a bugyim szélénél. Élesen beszívom a levegőt, és lepillantok Lukera, akin már rég eltűnt a pólója valahol a szoba sötétségében. Végigsimítok az izmos karján, felfelé a válláig, és felhúzom magamhoz. Azonnal az ajkaira tapadok, amikor az ujjai bekúsznak a lábaim közé. Apró nyögést hallatok az érzés hatására, és egyfajta bizsergés kúszik végig a gerincem mentén. A végén egy csókkal fojtja belém a szót, amíg a testem remegni nem kezd. Hevesen zihálva válok el Luke ajkaitól, de még nem tudok elmozdulni tőle, hisz még mindig az érzés hatása alatt vagyok. Luke lassan leszáll rólam, és közvetlen mellém fekszik le. Egyik kezével végig simít a jobb kezemen, aztán összekulcsolja az ujjainkat, miközben én a légzéseimet próbálom rendezni a plafont bámulva. Amikor Luke felé nyúlnék, hogy viszonozzam neki az előbbi tetteit, a hasán elkalandozó kezemet megfogja, és az arcához húzza. Értetlenül felvonom a szemöldökeimet, mire mosolyogva rám pillant.

- Millie, – kezdi. – Én ezt nem azért csináltam, hogy bármit is viszonozz nekem.

- Oh – elpirosodva lesütöm a szemeimet, és hálát adok az égnek, hogy nem látja a paradicsom színébe pompázó arcom.

Amikor Luke a fülem mögé simít egy kósza hajtincset majd egy puszit nyom a homlokomra, és lehunyja a szemeit, teljesen összezavarodva nézek ki a fejemből. Ezzel akarja azt tudatni velem, hogy sokkal többre tart egy egyszerű éjszakánál? Miközben ezen agyalok és újabbnál újabb kérdéseket teszek fel saját magamnak, amiket nem tudok megválaszolni, lassan-lassan de csak el nyom engem is az álom. Most elsőnek, másfél hónap után, nem Isaac szerepel az álmaimban, hanem Luke, akinél végre úgy érzem, hogy nem tudná összetörni a szívem.