- Értettem... Seungwoo. - fura ez így akárhogyan s akárhonnan is nézzük.
- Helyes. - úgy tűnt nem akarja elengedni fenekem - Én most megyek enni valamit és te jössz velem. - ellenkezni se tudtam volna, úgy főleg nem, hogy még mindig fogott fenekemnél, aztán így fogva engem indult meg ki a szobából. Na persze kapaszkodtam belé végig. Kínos volt tekintve, hogy alsó nélkül voltam, de szólni nem mertem érte. A konyhába, mert hogy oda mentünk, érve letett engem a pultra s csak aztán ment ehető után nézni. Nem csinált nagy ügyet a dologból, egyszerűen csak összedobott két szendvicset. Ezekből kaptam meg én az egyiket. Közben, bár nem vártam és meg is lepett rendesen, megmagyarázta hogy miért kapom csak azt enni amit. Evés után újfent felfogott engem megvásárlóm és magával vitt. Visszavitt engem abba a szobába ahonnét kihozott.
Akkor csak jó éjszakát kívánt, és egy röpke csók után magamra hagyott.
Ezután a nap után szinte minden este ilyen volt. Nem történt semmi különös. De napközben sem nagyon, amit igazán nagyon furcsának tartottam. Eltelt kb majdnem egy teljes hónap így. Ezalatt az idő alatt sem voltam képes megnézni mindent a házban s akörül. Mindig találtam s találok valami új s érdekes dolgot. Természetesen kaptam ruhákat, túl sokat is, szerintem. És igen, én mégis még mindig, felülre, megvásárlóm ingét veszem fel. Valahogy kicsit olyan biztonságérzetet ad, meg aztán olyan jó illata is van mint a gazdájának. Alulra persze majdnem mindig kerül valami nadrág féle. Eddig mindig találtam néznivalót, de ma valahogy nem éreztem erős késztetést arra, hogy nézelődjem. Ezúttal csak a kertben bóklásztam és gondolkoztam. Mégpedig azon, hogy még mindig miért nem tudom, miért nem tudtam rájönni hogy miért vett meg engem megvásárlóm, vagyis Seungwoo na.. Megkérdeztem már, de vagy morcos lett érte Seungwoo vagy egyszerűen otthagyott válasz nélkül. Pedig aztán engem igazán nagyon érdekelt volna a dolog.
Na de visszatérve a mára... Ma is az ő inge volt rajtam, alul meg csupán egy alsó. Arra gondoltam ugyanis, hogy ha máshogy nem megy akkor majd elcsábítom és akkor majd elmondja amit tudni szeretnék. Azért merek hinni ebben, mert arra rájöttem már hogy tetszik neki mikor így lát engem. Seungwoo egy kicsit talán perverz. Szeret fogdosni engem, főleg a fenekem. Viszont vicces is a dolog, mert próbálkoztam már hasonlóval, de még egyszer sem sikerült. Nem is értem ma miben reménykedek. Sétáltam már a kertben, szagolgattam a virágokat meg csak úgy nézegettem őket, de mert meleg volt s van, így a virágok illetve a kert után a medence mellé, jobban mondva annak szélére ültem le és lógattam, lógatom a vízbe a lábam.
- Miért nem mész bele? - meglepett ugyan a hang, de nem ugrottam már úgy meg tőle mint eddig mikor váratlanul ért s szólt.
- Még nincs kedvem hozzá. - mondtam csak és sóhajtottam egyet. Eszembe jutott megint az, hogy nem tudom még mindig miért vett meg engem. Nem árulja el és ez azért zavar. De nem panaszkodom, hisz így is sokkal tartozom neki. Kb úgy az életemmel. Mert amit értem fizetett azt egy élet is kevés lenne, hogy visszafizessem.
- Akkor gyere inkább ide hozzám. - szavaira felé néztem. Enyhén szólva is meglepett a látvány ami fogadott. Nagyon nem öltönyben volt mint máskor. Most csak egy olyan háromnegyedes nadrág volt rajta, semmi más. Eszméletlen jól nézett ki. Fel is keltem és oda is mentem hozzá. Erre ő lehúzott ölébe, ahol aztán egyik keze egyből fenekem találta meg, míg a másik combjaimat. - Úgy látom nagyon odáig vagy ezért az ingért.
- Jó illata van. - miért mondanék mást ha ez az igaz.
- Szóval tetszik az illatom? - fenekemről felsimított hátamon egészen nyakamig ahová aztán oda is hajolt s csókolt is.
- Igen.. - folyton ilyesmiket csinál, sosem többet sem kevesebbet.
- Tiéd lehet ez az ing is. - combomon lévő keze fentebb vándorolt, apróbb sóhajt kiváltva belőlem.
Azt hittem ezúttal sem tesz majd mást. Tévedtem. Igen, mert ezúttal alsómba is benyúlt, sőt, nyakam sem csak csókolgatta hanem már harapdálta is amik hatására egész fura hangok hagyták el szám. Ezután markolt ismét fenekembe, majd hirtelen kelt fel hogy fogott engem. Ezután, mintha csak kergetnék, úgy sietett be a házba azon belül is szobájába, ahová nekem eddig tilos volt belépnem. Ebben a szobában lettem én megszabadítva alsómtól, lefektetve az ágyra és gyönyörteljes percekkel megajándékozva. Félreértés ne essék, nem feküdtem le vele, csak mert már attól elélveztem hogy kicsi énemhez ért. Na persze azért ennél még nem állt le. De nem ám! Mintha csak olaj lett volna a tűzre az egész. Az inget sietősen szedte le rólam, aztán ott csókolt engem ahol csak ért. És én mit tettem? Hát, nagyon nem tudtam mit tenni azon kívül, hogy sóhajtoztam, nyöszörögtem és nyögtem az élvezettől. Valahogy annyira sikerült elterelnie figyelmem, hogy alig vettem eszrera fájdalmat melyet ujja illetve ujjai okoztak nekem. Ám nem mindennapi méretét már bizony igencsak megéreztem. Na az igazán fájt, még meg is könnyeztem. De persze nem kellett túl sok, hogy eme fájdalmat is elfeledtesse velem és már csak a sok szép, gyönyörteljes érzésre figyeljek. Azokra az érzésekre melyek igazán hamar csillagokat varázsoltak szemeim elé.
- Mondd csak, szeretnéd még tudni miért kerültél hozzám? - testem szinte meg sem nyugodott még, ő mégse hagy nyugton lelkemnek. Puszilgatja vállam is, nyakamat, állam és úgy ahol még tetszik neki. - Elmondhatom ha akarod.
- Tényleg? - olyan varázsosnak hat most minden. Vajon álmodom? Nem biztos, hisz alig pár perce vesztettem el szüzességem.
- Tényleg. - ismét nyakam csókolta, ami után fülembe súgott - Emlékszel arra mikor egy pimasz alak elvette a labdádat és egy nyüzüge alak visszaszerezte neked? - emlékek hada rohant meg hirtelen - Én vagyok az a nyüzüge alak.