Niall szemszöge

Annyira idegesített Zayn okoskodása. „Fel fogsz dőlni, fel fogsz dőlni!" - visszhangzott a fejemben a hangja. Ahogy ráléptem az első fokra a létrán, megreccsent. Csak nem fog összeszakadni alattam. Nem vagyok ennyire kövér, ugye? Tovább másztam és nem történt semmi baj. Zayn-nek nem volt igaza.

Aztán hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat és éreztem, hogy elkezdek dőlni, az ággyal együtt. Felfogni sem volt időm, hogy mi történik. A következő pillanatban valami megmarkolta a karomat és lerántott a létráról. Aztán már csak a nagy csattanást hallottam. Ijedtemben behunytam a szememet. Ez most rám esett, vagy mi történt? De akkor rohadtul fájna mindenem, nem?

Pár másodperc múlva kinyitottam felnyitottam a pilláimat, hogy lássam, mégis mi a franc történt. Az első, amit megpillantottam, az a feldőlt emeletes ágy volt. Félig ráesett Zayn-ére is. Basszus, ki fog nyírni! De ő hol van? Az előbb még ott ült rajta. Ugye nem...

- Nem megmondtam, hogy ez lesz? - fordított meg hirtelen a vállamnál fogva. Tehát mégsem múlt ki. Pedig milyen kár lett volna érte, de komolyan. Ahogy belenéztem a szemébe, a mogyoróbarna íriszek aggodalmat sugalltak. Csak nem féltett? - Olyan értetlen vagy! És mi lett volna, ha rád esik?

- De nem esett - ellenkeztem vele.

- Azért, mert megmentettelek! Ha nem rántalak el, akkor bumm, neked véged! Nekem köszönheted az életedet, seggfej! - förmedt rá, majd hirtelen pofon vágott. A sajgó területhez kaptam.

- Ahh, ezt most miért kaptam?

- Mert hülye vagy, azért! Mi lett volna, ha agyon nyom az a szar, huh? Meghalsz! Kibaszottul meghalsz, én meg végignézem! - kiabálta az arcomba egészen közelről.

- Nem mintha annyira hiányoznék neked vagy bárkinek - mosolyodtam el keserűen.

- Most miért mondod ezt? Igenis, hogy hiányozna az az idegesítő képed, amit legszívesebben belenyomnék a WC-be - csípte meg az arcomat, akárcsak egy nagymama, aki ezer év után végre láthatja az unokáját.

- Micsoda kedvesség lakozik benned, Zayn. Figyelemre méltó - forgattam meg a szememet, majd ellöktem a kezét. Ő csak ne fogdosson engem! Pff, még hogy belenyomja a fejemet a WC csészébe. Én előbb mosom fel a hajával az egész folyosó!

- Azért egy köszönömöt igazán megérdemelnék, amiért megmentettem a szaros seggedet - mondta gúnyosan. Teljesen igaza van. Kockáztatta a saját testi épségét miattam, én meg hálatlan dögként viselkedek.

- Köszi, Zayn. Nagyon... rendes vagy - makogtam zavartan. Nem tudom, ilyenkor mit kéne mondani, mert még soha nem kerültem ilyen helyzetbe.

- Remélem, hogy többször nem is fogsz - kuncogta, majd a feldőlt ágy elé állt, és széttárt kezekkel, tehetetlenül tekintett vissza rám. - Most mit csináljunk ezzel?

- Állítsuk fel - vontam vállat somolyogva.

- Na, ne mondd, Sherlock! - vágta fejbe magát. Épp nyitotta a száját - gondolom, hogy tegyen nekem valami csípős megjegyzést -, de ekkor valaki kopogott.

- Vársz valakit? - néztem kérdőn rá. Biztosan az egyik kurvája az, de akkor elküldöm a picsába. Zayn csak megrázta a fejét. - Megyek, megnézem, hogy ki az.

Az ajtóhoz sétáltam, majd kinyitottam. Két nagy termetű srác állt a küszöbön. Az egyiknek szőke fürtjei voltak, kék szeme, és akkora volt, mint egy óriás. Az alacsonyabbik - de még mindig jóval magasabb, mint én - pedig úgy nézett ki, mint egy kakadu. A haja egyik fele tűzpiros, a másik oldalon fekete, középen meg szőke. Elég bizarr. Mindketten valami fura banda pólóját viselték, és szaggatott farmer volt rajtuk. Úristen, kik ezek? Valami barbár nép kölykei lehetnek, vagy itt mindenki ilyen debil?

- Sziasztok - köszöntem illedelmesen. A két fiú zavartan méregettek engem, egymásra néztek, majd újra rám, de egy árva szót sem szóltak. Mi van ezekkel, megkukultak? - Öhmm... Segíthetek valamiben, vagy...?

- Menj arrébb, törpe, ezek hozzám jöttek! - suhant el mellette Zayn, és nemes egyszerűséggel arrébb lökött. - Na, mi van, mit akartok? Mi kéne, ha volna? - támaszkodott meg az ajtófélfánál vigyorogva. Én félig mögötte álltam és érdeklődve követtem az eseményeket.

- Honnan szedted már össze ezt a kis cukorfalatot? - kérdezte a szőke, miközben rám biccentett. Elkerekedtek a szemeim. Miért illet minden idegen ilyen idióta szavakkal? Van rendes nevem is!

- Ja, Zayn, nem tudtam, hogy a másik oldal felé is kacsingatsz - szólalt meg a piros papagáj. Most azt hiszi, hogy én meg ő...

- Jézusom, nem vagyok buzi! - hőbörgött Zayn. - Ő az új szobatársam, Niall. Niall, ő itt Michael és Luke, a két legnagyobb fogyatékos. Ők vannak a mellettünk lévő szobában.

- Hali! - integettem nekik szégyenlősen. Az első benyomásom róluk nem valami bizalomgerjesztő. Ráadásul Zayn-nel látszólag jóban vannak, tehát biztosan nem normálisak.

- Oh, olyan kis cuki! Hadd simogassam meg! - kiáltotta ezek szerint Luke, majd a fekete szépfiút félre lökve elém lépett és a mellkasához passzírozott. A hajamat kezdte el fogdosni, mire én nyöszörögve próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem engedett el. Hát ez sem százas, az tuti. Segélykérően néztem Zayn-re, de ő csak hangosan röhögött. Végül Michael szabadított meg tőle.

- Hagyd már szegényt! - húzta hátra Luke-ot, miközben ő is jóízűen felnevetett. Örülök, hogy ilyen jól szórakoznak rajtam. - Niall nem kutya, hogy simogasd!

- De olyan pici és aranyos!

- Nem vagyok se aranyos, se kicsi. Te vagy egy kibaszott torony! Ja, és ha megkérhetlek, akkor ne fogdoss, jó? - morogtam karba tett kézzel. Hogy képzeli ez a bunkó tuskó, huh? Úgy behúznék neki egyet ezért, de félek, hogy akkor tényleg a sürgősségin kötnék ki. Elég kemény csávónak néz ki, jobban járok, ha nem kezdek ki vele.

- Ohohó, milyen kis harcias! - hőkölt hátra Luke. Jobb is, ha távol tartja magát tőlem.

- Ne húzd ki a gyufát, Niall! - szólt rám Zayn, majd elkapta a derekamat és magához rántott. A meglepettségtől felnyikkantam, amikor a mellkasának csapódtam. A kezével összeborzolta az így is zilált hajamat, és még meg is ütögette a fejem búbját. Miért ölelget ma mindenki? Mi van Zayn-nel is, talán lázas?

- Ne már! - nyivákoltam fájdalmasan, de ő nem eresztett, de legalább abbahagyta a tincseim birizgálását.

- Látom már összehaverkodtatok - jegyezte meg Michael, mire én hevesen rázni kezdtem a fejemet. - De ahogy látom, Niall másképp gondolja.

- Hogy én ezzel a seggfejjel barátkozzak? Soha! - ellenkeztem. Zayn is helyeselni kezdett.

- Csak próbáljuk elviselni egymást. Eddig jól megy.

- Egyébként - kezdte Luke, most már tisztes távolban tőlem. Én is kiszabadultam a „nem haver" szobatársam karjai közül. De be kell vallanom, egész jó érzés volt, ahogy ott tartott az erős kezeivel. - Azért jöttünk, mert hallottuk azt a nagy puffanást. Mi volt az?

- Feldőlt az emeletes ágy - vontam vállat.

- Csak úgy magától? - nézett rám kérdőn Michael. Behúztam a nyakamat.

- Niall is közreműködött benne.

- Ilyen vad menetet nyomtatok? Az igen - vihogott Luke, mire Zayn csak belebokszolt a mellkasába.

- Dehogy. Felmászott rá, aztán feldőlt. Pedig mondtam neki, hogy ebből baj lesz, de nem, véletlenül se hallgatott rám - vágott hátba elég erősen, mire csak csúnyán ránéztem. Látszólag ez nem hatotta meg.

- Az kemény - bólogattak mindketten.

- Ha már itt vagytok, akkor segíthetnétek visszaállítani.

- Csak mert olyan szépen kérted - vigyorgott Luke, majd beléptek a szobába. - Na, hogy csináljuk?

- Te meg Michael emeljétek meg a tetejét, mi meg Niall-lel húzzuk - adta ki a parancsot Zayn. Úgy beszélt, mintha a hadseregben lenne. Mindenki úgy tett, ahogy mondta, de nem bírtunk az ággyal.

- Huh, ez jó nehéz. Jézusom! - nyögtem fel.

- Kis testedzés. Égjen a zsír, fiúk! - buzdított miket vidáman a szőke. Irigylem, hogy van ennyi életkedve. Nekem még létezni sincs energiám. Az fix, hogy a mai nap után úgy alszok majd, mint a bunda.

Pár perc szenvedés után végül sikerült felállítanunk. Megköszöntük a fiúk segítségét, majd ők el is mentek. Újra kettesben maradtunk Zayn-nel.

- Remélem, hogy több ilyen megmozdulást már nem tervezel a mai napra - fogta a fejét jajveszékelve. Hát, be kell vallanom, hogy ebben az évben ez a nap volt legizgalmasabb dolog az életemben.

- Megpróbálom - vigyorogtam rá kajánul, mire ő csak mosolyogva legyintett egyet.

Egy ideig csak némán meredtünk magunk elé, majd végül Zayn törte meg a kialakuló csendet.

- Jófej srác vagy, Neil.

- Zaynie!