Zayn szemszöge

- Fejezd már be, Niall! A jóisten áldjon meg! - förmedtem rá idegesen. Fél órája mást sem csinál, csak forgolódik, az a kibaszott ágy meg úgy nyikorog alatta, mintha egy elefánt ugrálna rajta. Bár nem csodálom, amennyi vad menetet lenyomtam már rajta...

- De ahh! Olyan kényelmetlen! Irritálja a bőrömet ez a szar lepedő, a párna meg olyan, mintha egy szalmabálán feküdnék - nyöszörgött keservesen. Olyan kis elveszett volt a hangja, kezdtem megsajnálni. Otthon biztosan nem ilyen volt, én is először nehezen szoktam meg, de mégse kergettem vele az őrületbe a szobatársamat, mint ahogyan ő engem. - Ráadásul rohadt meleg van! Éreztem, hogy valami megcsípte a lábamat. Valószínűleg allergiás vagyok a szúnyogcsípésre, szóval holnapra tuti be fog dagadni.

- Milyen a vércsoportod? - kérdeztem hirtelen, figyelmen kívül hagyva a nyavalygását.

Nem is értettem magamat. Már régen ki kellett volna raknom, amennyit itt sipákol nekem. De valamiért mégsem tettem. Szörnyen irritáló személyiség, de van benne valami megmagyarázhatatlan dolog, ami érdekesség teszi őt.

- Heh, ez meg hogy jön ide?

- Azt olvastam, hogy a nullásakat szeretik a legjobban a szúnyogok. Lehet, hogy az vagy - osztottam meg vele ezt az információt.

- Hát, ne tudom, lehet, az vagyok. De ezt nekem honnét kéne tudnom? - értetlenkedett.

- Ezt mindenki tudja. Én A+-os vagyok, szóval engem nem csipkednek - vontam vállat. Nem is tudom, hogy miért mondom el ezt neki. - Tegyük fel, hogy elmész hegyet mászni, és amilyen szerencsétlen vagy, leesel.

- Haha, marha vicces vagy, Malik - duzzogott, ami jót derültem.

- Na, de figyelj! - fordítottam felé a fejemet. Csak a sziluettje rajzolódott ki a sötétségben. Ő is engem nézett. - Szóval leesel, és bevisznek a kórházba. Sürgős műtétre van szükséged, amihez vér kell, te meg nem tudod megmondani, hogy milyen a vércsoportod. A nullásnak csak nullás jó, ők viszont adhatnak bárkinek.

- Ha nem tudná, Dr. Malik, de ha élet-halál között vagyok, akkor nem igen tudok bármit is mondani - nevetett fel. Olyan vicces, ahogyan röhög, hogy te is elkezded, és nem bírod abbahagyni. Mellesleg, ez a doktor megszólítás elég vérpezsdítő volt alsó tájékon. Ő egy kibaszott fiú, akinek egy dákó lóg a lába között, akkor miért vált ki belőlem ilyen dolgokat?

- Jó, de érted, hogy gondolom - nyeltem nagyon, hátha sikerül leküzdenem a kezdetleges merevedésemet.

- Értem. Majd feltétlen megkérdezem, mielőtt az Alpokba megyek - viccelődött, mire én csak megforgattam a szememet.

Egy ideig csend volt, aztán megint megszólalt Niall.

- Ne már, itt zümmög egy a fülemnél!

- Becsukjam az ablakot? - kérdeztem annak reményében, hogy hátha akkor befogja azt a lepcses száját, és én meg végre tudnék aludni.

- Most már mindegy, mert az összes bogár bejött - morgolódott. Szinte láttam magam előtt azt a besavanyodott képét, ahogy felhúzott orral, meg összeszűkült szemmel mered rám. Pont úgy, mint Dulifuli, a Hupikék törpikékből. Oh, meg is van az új neve! Ezentúl így fogom hívni, hogy ezzel is húzzam az agyát.

- Jól van, Dulifuli, akkor bezárom - vigyorodta el, majd felpattantam. Le merném fogadni, hogy most füstölög a feje, annyi ideges. Megpróbáltam eljutni a szoba másik végébe, anélkül, hogy felesnék valamiben.

- Miért nem tudsz a rendes nevemen hívni? - méltatlankodott, majd mérgében rácsapott a matracra.

- Így érdekesebb - vontam vállat. Niall inkább nem is válaszolt semmit, csak némán figyelte a kommandómat a sötétben.

Már közel jártam, amikor valamiben megbotlottam, és telibe lefejeltem a kinyitott ablakot.

- Áhh! - kiáltottam fel fájdalmasan. Pont a sarka talált el. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.

- Na, mi van, Aladdin megtalálta a csodalámpást? - nevetett fel harsányan Niall, de olyan hangosan, hogy szerinte még két szobával arrébb is hallották.

- Ne röhögj, nagyon fáj! - nyöszörögtem, de már az én szám is felfelé görbült. Be kell vallanom, hogyha meghallom a nevetését, akkor egyből jobb kedvem lesz.

- Kapd be, törpe!

- Csak utánad - vihogott tovább. Miután sikeresen megtaláltam az ablakot - volt szerencsém egészen közeli kapcsolatba kerülni vele -, becsuktam, és visszabotorkáltam az ágyamba.

- Így meg melegem van - szólalt meg újra, amikor már azt hittem, hogy végre elaludt.

- Holnapra be kell szereznem egy kurva ventilátort - sóhajtottam fel, majd legyezni kezdtem magamat a kezemmel.

- Nem lehetne most rögtön? - kérdezte reménykedve. Most tényleg ennyire hülye, vagy csak rájátszik? Honnan szerezzek neki éjjel fél tizenkettőkor bármit is?

- Niall! Ne fárassz már, légy szíves!

- Jóóóóó, de akkor is nagyon rossz ez az ágy! - kezdte megint elölről a nyűglődését, és újra végig kellett hallgatnom, hogy mennyire töri a hátát a matrac, és mennyire viszket mindene a szar minőségű lepedőtől. Most bővült a készlet azzal, hogy nagyon viszket a combja. Megőrülök tőle!

- Hallgass már el! - kiabáltam rá, mert már nem bírtam tovább. - Nem tudnál csendben szenvedni? Rohadtul idegesítő vagy, hogy nem tudod befogni a kurva szádat két percre.

- Sajnálom, de kénytelen vagy elviselni még egy darabig.

- Ha rajtam múlna, már régen kibasztalak volna az ajtó elé. Ott biztos hidegebb van - tettem hozzá gúnyosan.

- És, mi tart vissza? - kérdezte, a hangja mintha egy kicsit csalódott lett volna. Most megbántottam, remek.

- A szobatársam vagy. Akár barátok is lehetnénk, de mi ehelyett egymás vérét szívjuk - kezdtem a békülést. Fogalmam sincs, hogy miért utál ennyire, amikor nem is tettem ellene semmit. Úgy értem, hogy akkor még semmit, amikor először belépett a szobába. Aztán utána már eldurvult a helyzet, szó se róla. - Miért vagy ennyire ellenszenves velem?

- Mert, mert... Mert csak - makogta bizonytalanul. Szerintem ő maga se tudná megmondani, hogy miért.

- Nyomós indok - kuncogtam. Bolond kobold.

- Oké, talán túl agresszív voltam veled - szólalt meg pár másodperc múlva. - Sajnálom - tette hozzá egészen halkan. Hallottam a hangján, hogy milyen nehezére esett ezt kimondania.

- Akkor...? - kérdeztem vigyorogva. Azt hiszem, hogy nyert ügyem van.

- Köthetünk tűzszünetet, ha erre akarsz kilyukadni - morogta, mint egy vesztes. Az is volt, elvesztette a játszmát. És én nyertem, mint mindig.

- Felőlem oké. Nyissunk tiszta lappal! - fordítottam felé a kisujjamat. Ő is így lett, majd a levegőben megráztuk mindketten.

A tűzszünetünk egy hosszú csenddel kezdődött. Szerintem mindketten emésztgettük a dolgokat. Én a mai napon gondolkoztam, hogy mennyi minden történt, milyen mozgalmas volt. Aludni még mindig nem tudtam, pedig már a szőke is hallgatott, úgyhogy csak feküdtem és bámultam a plafont.

Újabb motoszkálás. Esküszöm, hogy leütöm! Hangosan felnyögött, majd nyöszörögve megszólalt:

- Akkor cserélünk ágyat?

- Niall! 

__________________________

Sokkal több eseményt akartam beletenni ebbe a fejezetbe, de annyi mindent le akarok írni, hogy egy napot 10 nyomorult fejezetbe írtam le, vagyis 11-be, mert ma vagy holnap jön még ennek a másik fele, amit ugye ebbe a részbe szántam, de akkor már túl hosszú lett volna. Na, mindegy, ilyen lett. Remélem, azért nem találjátok unalmasnak, ha igen, akkor meg megpróbálok kevesebb érdektelen információt belerakni. 

Ziall legyen veletek :))))