Na meghoztam az új részt. Most ritkábban tudok részeket hozni bocsi :c De remélem azért eltetszeni fognak.

-Meg foglak tanítani rendesen verekedni...-Mondta Den én csak bólintottam. Felálltunk mind a ketten alapállásba és elkezdtünk harcolni.

Egymás után nyeltem be a az ütéseket de egy hangot sem adtam ki. Erősebbé kell váljak..tudom.

Dél körül abbahagytuk. Nem volt rajtam olyan rész ahol ne lettem volna véres.

-Már jobb vagy...most menj ebédelni de előtte fürödj le.-Bólintottam és elindultam az ajtó felé alig bírtam egyenesen menni és még a vállamba is belenyilallt a fájdalom. Próbáltam szorítani hátha így nem fáj annyira fáj.

Mikor kimentem a teremből Masont láttam a folyosó végén. Ő is észrevett. Láttam a szemében a dühöt, fájdalmat,sajnálatot még a keze is ökölbe szorultak. Én nem reagáltam semmit csak a lifthez mentem. De amint tettem egy lépést a lábaim összecsuklottak és készültem a csapódásra de ekkor a hátamat egy kar tartotta meg. Kinyitottam a szemem és Mason volt az. Próbáltam ficánkolni de alig volt erőm ráadásul ő szorosan magához szorított és ölelt.

-E-engedj el..-Nyögtem erőtlenül.

-S-sajnálom...-Nyögte ki.

-Mit? Hogy megismertél? Vagy hogy eldobtál?

-Kíra...én nem akartalak és én nem tudtam hogy ez lesz..Rob nekem nem mondott semmit. És azért kerültél Denhez mert én túlságosan kötődök hozzád...és Rob csak egy szörnyeteget akar csinálni belőled. 

-Tudom hogy szörnyeteget akarnak belőlem csinálni de legalább erősebb leszek.

-De...-Én közbevágtam.

-Nyugi hiszek neked...nem úgy ismertelek meg hogy csak így eldobnál.-Mondtam nyugodt hangon.

-Figyelj együtt el fogunk innen tűnni csak időbe fog kerülni de csak addig kell kibírnod és bárki bármit mondd...megígérem hogy megszökünk, ha törik, ha szakad.-Nyújtotta a kisujját. És összekulcsoltuk. Aztán fogott és felemelt mennyaszónyi pózban.

-Mason...tudok járni...

-Ja azért estél össze.-Forgatta meg a szemeit.-Na hova lesz a fuvar?-Mosolygott.

-A szobámba.

---

Mikor a szobámba értünk letett az ágyra. Majd odamentem a szekrényemhez és kivettem ugyan olyan ruhát mint ami rajtam van.

-Az ebédlőbe már el fogok találni.-Bólintott még utoljára megölelt és kiment.

Bementem a fürdőbe levettem a véres ruháimat és beálltam a zuhany alá csak néztem ahogy a lefolyóban eltűnik a piros víz.

Majd kiszálltam és megtörölköztem és a törölközött magam köré csavartam. Belenéztem a tükörbe...mindenhol kék és lila foltok...véraláfutások...és csomó helyen felrepedt a bőröm...

Egy nagyot sóhajtottam majd visszamentem az ágyamhoz és felvettem a tiszta ruhát majd az ebédlő felé vettem az irányt.

---

Amint beléptem az ebédlőbe minden szem rám szegeződött. Sokan sajnálattal néztek rám mások pedig összesúgtak a hátam mögött. Ahogy elnézem én vagyok itt a legfiatalabb. Beálltam a sorba. Valami undorító főzeléket kaptam a tálcámra...nagyon gusztusos...majd leültem egy üres asztalhoz. Majd elkezdtem enni ez a valamit aminek nem is volt olyan rossz az íze. Ekkor leült az egyik oldalamra 2 fiú a másikra pedig egy lány.

-Szia. Veled meg mi történ hogy így el lettél verve.

-Edzettem...és most van szünetem.

-Ki az edződ?-Kérdezte az egyik srác.

-Den. -Erre mind a hárman lefagytak.-Mi az?-Néztem rájuk a reakciójuk miatt.

-Semmi csak az a pletyka jár Denről hogy a tanítványai 90%-a öngyilkos lett mert nem bírták a fizikai és a mentális megterhelést.

-Hát én nem leszek öngyilkos...még van egy-két elintézetlen ügyem.-Erre mind a hárman felnevettek.

-De hisz még csak 6 éves vagy.-Nevettek én csak hirtelen felálltam és otthagytam őket meg a tálcám és elindultam...vissza Denhez.

Amint Denhez értem megszólalt.

-Most kimegyünk az akadálypályára.-Biccentett az ablak felé.

-Oké.

És elindultunk ki az udvarra. Fentről sokkal kisebbnek tűnt de amikor ott álltam...elállt a lélegzetem.

Az első akadály egy hatalmas fal volt amin át kellene jutnom valahogy.

-Jó, most megnézzük hogy meddig tudsz eljutni. Kezdheted.

Terpeszbe álltam kicsit görnyedtem és elrugaszkodtam próbáltam  minden erőmmel futni minél gyorsabban. Futottam és futottam. Már függőlegesen futottam a falon és mikor éreztem hogy mindjárt vissza esek elrugaszkodtam de még így messze volt a fal teteje így lezuhantam és a földre estem.

-Ahh..gondoltam. Még nem állsz készen...de viszont hoztam pár embert akikkel gyakorolhatod a verekedést.

Ekkor 2 férfi és 2 nő lépet Den mellé. Na basszus...vagy háromszor akkorák mint én...

-Először Fred fog támadni.-A férfi elmosolyodott... Én pedig alap állásba álltam.

Vettem egy mély levegőt. Itt az esélyem. Meg kell mutatnom hogy mit tudok.

Majd felém jött. Egy balossal kezdte Denhez képest nagyon lassú. Könnyen kivédtem majd gyomorszájba vágtam és behúztam neki egyet.

-Te kis rohadék..-Köpte a szavakat. És fejbe akart ütni de leguggoltam és kigáncsoltam. És ütni kezdtem a földön. Teljesen más szinten vannak Denhez képest. Ekkor hirtelen jött a másik pasi. Ő gyorsabb volt de nem volt annyira erős. De még őt is könnyen legyőztem. Mikor a nőkre néztem láttam hogy dühösek de túlzottan egoisták már mint olyan mintha már elkönyvelték volna a győzelmet pedig most rendeztem le 2 nagy darab férfit...kivéve ha...

Ekkor beugrott biztos van náluk valami segédeszköz...

Ránéztem Denre.

-Most komoly? Megint csalsz?-Néztem Denre.

-Oh, lebuktam. -Vonta meg a vállát és mosolygott.-Elárulnád hogy jöttél rá?

-Túlságosan látszik rajtuk.De nem gondolod hogy ez igazságtalan?-Húztam fel az egyik szemöldököm.

-Az élet nem igazságos.-Vont vállat majd biccentett a lányoknak. Aztán nekifutottak.

Mit ne mondjak az egyik elég esetlen volt ezért gyorsan kiütöttem a pengét és levertem. Majd elkaptam a pengét és a másik lány vállába dobtam így ő elejtette a másik pengét. És a fájó vállát fogta. De nem mert támadni. Ekkor eszembe jutott valami...hirtelen megfordultam és Den felé dobtam a pengét de ő pár centire az arcától megfogta két ujjával.

-Oh...szóval tudsz célozni?-Én csak vállat vontam.-Kövess.

Na már megint mit eszelt ki? Inkább a fallal próbálkoznék..

-Nem lehetne hogy inkább folytatom a fal megmászását?

-Úgy se fog sikerülni...-Forgatta szemeit. Én erre megálltam.

-De fog!

-Ja,ja de most fontosabb dolgunk van. Gyere!-Megforgattam a szemeim. Majd én megmutatom...

 Pár méterrel odébb volt egy kis építmény. Bementünk és céltáblák...bábuk voltak és kis kabinok egy vékony fallal elválasztva. Páran már gyakoroltak. Szóval ez egy lőtér? 

-Mit keresünk itt?-Kérdeztem.

-Letesztellek. Nesze. -Nyújtott felém 3 penge szerűséget.- Ezek dobó kések, vagy hívd aminek akarod csak az a lényeg hogy találd el a bábukat. Adta oda őket.