#Lucifer#

Teljesen kitöröltem az emlékeit. Helyette újakat alkottam. Ahol az én irányításom alatt van.

De voltak olyan dolgok amiket nem tudtam kitörölni...az pedig azok a személyek voltak akik meghaltak.

-Kíra...emlékszel mikor mondtam, hogy kiadom azokat a személyeket akik felelősek a szeretteid haláláért.

-Igen.

-Nos. Ő az anyád haláláért felelős.

Láttam rajta, hogy felismerte őket. Habozás nélkül felgyújtotta az illetőt aztán engem próbált de persze engem nem lehet megölni tűzzel.

-Lenne egy kis feladatod a városban.

-Mi lenne az?

-Csak egy kis riogatás...de biztos, hogy jobban élveznéd ha ezt innád.-Nyújtottam felé a szokásos poharat amit már egy hete kínálok neki.

-Nem iszom emberi vért.

-Igen, de egy próbát meg ért.

Aztán csak elment.

-Tudod...tényleg nem semmi ez a lány.-Mondtam Masonnek.

-Igen...de tudod mit ígértél cserébe.

-Tudom. Te lehetsz a második hadvezérem a seregemben. Tied lesz a B szakasz. De ezért hajlandó voltál egy lányt nekem adni.

-Igen. Hisz neked köszönhetem, hogy élek és meg akartam hálálni.

-Hát nagy hasznunkra van a lány...kíváncsi vagyok, hogy fog teljesíteni a végső csatában.

#Kíra#

Éppen végeztem a feladatommal és mentem volna vissza Luciferhez mikor a távolban megpillantottam egy személyt...

Azt a személyt aki Thomas haláláért felelős.

-Oh Rob mizu? Rég beszéltünk.-Karoltam át a vállát a disznónak.

-K-K-Kíra...

-Oh emlékszel rám? Milyen kedves.

Hirtelen az egyik gorilla megragadta a karom de amint hozzám ért felgyulladt.

-Jaj, szegényt felgyújtottam.-Nevettem.-Nos mesélj, hogy megy az üzlet?

Nem mert válaszolni.

-Olyan unalmas lettél...Rob.-Sóhajtottam.-Hova lett az a kapzsi, önelégült, egoista, gyilkos, akit én ismerek?-Aztán a füléhez hajoltam.-Tudod mit? Leszek én a gyilkos.-Súgtam a fülébe és felgyújtottam.

Szegénynek biztos fájhatott mert eléggé ordibált, de én csak dalolászva elmentem.

Legalább egy dologgal kevesebb.

Amint visszaértem egyből Lucifer fogadott.

-Mi van?-Néztem rá unottan.

-Te leszel az első hadvezérem. Az A rész vezeted.

-Mi? ÉN? Nem vagyok egy vezér alkat.

-Hidd el, az vagy. Lassan már jobban félnek tőled mint tőlem.-Nevetett.-Majd küldök egy páncélt szeretném, ha azt hordanád majd. Addig pedig ismerkedj meg a harmadik hadvezéremmel.

Ekkor egy fekete hajú vámpírlány jelent meg.

-RY Kruze.-Nyújtotta a kezét.

-Kíra Smith.-Ráztunk kezet.

Elég jól elbeszélgettünk RY-vel. De aztán Lucifer bejelentette, hogy holnap lesz a végső harc. Nem értettem mire gondolnak. Milyen végső harc?

Másnap megkaptam a páncélt amit mondott Lucifer. Még egy kardot is amiben éreztem az erőt...de nem a sajátomat.

RY is kellően fel volt fegyverezve.

Aztán elindultunk. A végső állomásunk egy iskola volt.

-Mit keresünk mi itt?-Kérdeztem Lucifertől de nem válaszolt.

-KÍRA VISSZAJÖTT!-Hallottam, hogy valaki ezt kiabálja.

Aztán megláttam egy fehér hajú srácot aki felém kezdett futni. Egyből elővettem a kardom.

-Leroy! Ő nem a mi oldalunkon áll.-Fogta le egy magasabbik srác.

-De Seth....

-Sethnek igaza van...

-Kik vagytok és honnan tudjátok a nevem?-Fordítottam feléjük a kardom.

-Ne mondd hogy elfelejtettél minket oké, hogy haragszol de ez már sok!-Kezdett bele egy barna hajú.

-Nem. Szerintem tényleg nem tudja kik vagyunk, Ahs.-Szólalt meg a fekete hajú.-Te tettél valamit ugye?-Mutatott Masonre.

-Nem, éppenséggel Lucifer.-Mutatott maga mögé.

-Kíra, megtennéd, hogy elintézed őket?-Késezte Lucifer.

-Persze.-És elindultam feléjük.-Nem tudom kik vagytok és, hogy honnan tudjátok a nevem, de úgy látszik útban vagytok.

-NE MONDD, HOGY MEGENGEDTED NEKIK, HOGY KITÖRÖLJENEK MINKET A FEJEDBŐL!-Kiabált rám a fekete hajú.

-Nem értem miről beszélsz, de nem is érdekel.-Beálltam egy kezdő pózba.

-Nem, Kíra meghallgatsz! Tudom elbasztam, mert egy olyan személyre hallgattam akire nem kellett volna. DE most te is ugyan ezt csinálod. NE HALLGASS RÁJUK! Hisz Mason volt az aki elintézte, hogy a vámpírok megöljék az anyukádat, és ő volt az aki a kicsikkel is végzett. Vagy már ezt is elfelejtetted? Tudom, hogy valahol mélyen te is tudod, hogy Mason tette. Hisz ha szeret téged akkor miért nem keresett meg egyből azután, hogy vámpír lett? És nem vagy te olyan gyenge hogy egy varázslat kitöröljön mindent. Vagy a mi kapcsolatunk olyan gyenge volt, hogy simán kitörölték? Kíra...kérlek emlékezz rám és a többiekre és arra az estére. MERT KURVÁRA SZERETLEK ÉS NEM AKARLAK ELVESZÍTENI!-Egy könnycsepp gördült végig az arcán.

Nem tudom miért de melegséget érzek. Hogy tud valaki így beszélni rólam, úgy hogy nem is ismer?

Vagy...lehet még is ismer?

-Kíra végezz velük!-Hallottam Lucifert.

-Rendben.

-Ha akarsz ölj meg. De én túlságosan szeretlek ahhoz, hogy harcoljak veled.

-Az a te bajod.-Mondtam de mégis fájt kimondani.

Aztán lendült a kardom és átszúrtam a fiú testét. Hirtelen elkezdett fájni a fejem. Képkockák jelentek meg előttem. Mindegyik hamar eltűnt előttem. Egyet kivéve.

De minden beugrott. Mikor levettem a pólóját, mikor ő vette le az enyémet. Mikor keze a bőrömhöz ért mintha égett volna, de nem fájdalmasan. Aztán elkezdett csókolgatni, a szám, a nyakam és a kulcscsontom körül. Arra is emlékszek mikor a hátát karmoltam...egyszerűen leírhatatlan az az érzés amit akkor, ott és vele éreztem.

Éreztem hogy a szemeim könnybe lábadnak. Aztán egy kezet éreztem az arcomon.

-Örülök, hogy emlékszel.-Mosolygott lágyan. Most már sírtam.

-Én is szeretlek.

-Tudom.

-Ch...tudtam, hogy mindig is gyenge voltál Bátyó, de hogy ennyire.-RY.

Bátyó? Tényleg...Kuro húga.

-Szia RY. Látom jól vagy. Gyere menjünk haza.-Mosolygott rá.

-Haza? Én itthon vagyok! Nem érdekelsz se te se más.-Mondta RY és láttam a szemében, hogy esze ágában sincs hogy Kuroval menjen.

-Hány embert öltél már meg?-Kérdezte Kuro.

-Nem tudom...-Vont vállat.-Öt-hatezret.

Ekkor Kuro kirántotta magából a kardot. És láttam azt amit csak én tudtam észrevenni. Bekente azzal a növényi cuccal a kardot és a húga felé kezdett futni olyan gyorsan ahogy csak tudott. Ám RY-nek nem voltak olyan jók a reflexei mint Kuronak így Kuro szíven szúrta RY-t.

-Nem akarom, hogy többet ölj.-Mondta Ry-nek. És RY meghalt.

 Aztán Kuro össze esett

-Kuro!!!-Rohantam hozzá. Fejét az ölembe raktam.-Sajnálom! Sajnálom! Kérlek ne hagyj itt.-Kezdtem sírni.

-Semmi baj Kíra! Nyugi nem a te hibád!

-De...én...-Megcsókolt.

De én nem akartam ezt a csókot mert ez...egy búcsú csók volt.

Aztán végül lehunyta a szemeit. Egyből Luciferék felé fordultam.

-Te ölted meg az anyámat és a kicsiket. Te voltál az az ismerős szag. ÉS miattad haltak meg ártatlan emberek. Miért csináltad ezt? Ha! Mason!

-A hatalomért.

-Ch...persze mi másért. Megöltem Robot.

-És? Miért mondtad nekem el?-Nézett rám Mason.

-Azért, mert a régi Masont érdekelte.De most meg foglak ölni téged és Lucifert.

Mert Kuroval ezt akartuk. Még ha ő már nem is tud velem küzdeni...