#Kuro#

Éppen Kírával sétáltunk kézen fogva a sulihoz mikor megpillantottam Aominét. Így Kírát előre küldtem.

-Mit akarsz?-Néztem rá.

-Olyan aranyosak vagytok együtt....csak...

-Csak?

-Csak sajnálom szegény lányt...hogy össze fog törni ha majd elhagyod őt.

-Nem fogom.

-Oh. Ne már Kuro...ennyire nem ismered magad? Az elkötelezettségtől mindig megijedsz. Tényleg azt akarod, hogy szenvedjen szegény? Mert fog. Méghozzá miattad. De minél több ideig hagyod hogy szeressen annál jobban fog fájni neki.

Igaza van. Sose tudtam semmi jót tenni az életben...és nem akarom, hogy Kíra miattam szenvedjen...

-Tudod öcsi, ha szeretsz valakit engedd el.-Tette a kezét a vállamra.

Majd elment.

Délután épp a szobánkba mentem, hogy beszéljek Kírával. De amint beléptem a nyakamba ugrott és megcsókolt. Szenvedélyesen. Én pedig visszacsókoltam.

A hajamba túrt és éreztem, hogy vágy elönti a testem.

Aztán Kíra a pólómhoz nyúlt és levette. Végül valahogy az ágyon landoltunk.

-K-Kíra...ha ez így folytatjuk nem fogok tudni leállni.-Mondtam és eltoltam.

-És ha nem akarom, hogy leállj?-Nézett bele a szemeimbe majd újra megcsókolt és hagytam, hogy a vágyaim eluralkodjanak rajtam.

---

Az ágyban fekszünk. Ő a mellkasomon.

-Kuro.

-Hmm?

-Szeretlek.

Lefagytam. Tényleg kimondta. Tényleg szeret engem. Már épp mondtam volna ki én is de eszembe jutottak Aomine szava 

"Ha szeretsz valakit, engedd el"

(innentől talán érdemes bekapcsolni a zenét ami fent van)

Ismerem magam. Lehet tényleg elmenekülnék és akkor összetörne. De most még nem túl késő. Tudom, hogy fájni fog neki, és nekem is. De majd biztos megérti.

-Én már nem.-Mikor ezt kimondtam, mintha ezer tű szurkálta volna a szívem.

-Mi?

#Kíra#

-Szeretlek.

Végre. Végre kimondtam...de mégse vágta rá Kuro, hogy ő is engem. 

-Én már nem.

Három szó

Ez a három szó kellett ahhoz, hogy egy világ dőljön össze bennem.

Én hülye! Elhittem, hogy valaki valaha szerethet engem. ENGEM! Aki nem is ember hanem egy szörny. Hirtelen úgy éreztem minden eddigi érzelmem eltűnt volna...mintha csak jégből lennék.

-Csak azért hazudtál eddig, hogy ágyba vigyél?-Kérdeztem ridegen.

-I-Igen.

Ránéztem. Láttam, hogy még mindig titkol valamit.

-Most, utoljára legyél velem őszinte. Mert tudom, hogy titkolsz valamit.

-Nem titkolok semmit.

-Kuro...azt akarod, hogy megkínozzalak vagy elmondod magad is?

Láttam, hogy vacillál.

-Tudod...azt mondtam neked, hogy lefejeltél egy ágat igaz?-Nézett rám.

-Igen.

-Nem tudom pontosan mi történt...de egy személy hozott vissza az erdőből. Egy vámpír, Mason.

-M-MAson?-Kerekedett el a szemem.-Az nem lehet ő halott.

-Hát úgy tűnik nem teljesen...de megbeszéltük, hogy nem mondjuk el neked...

-Te és még ki?

-Mindenki.

-Szóval mindenki hazudott nekem.MÉG IS MILYEN JOGON?-Kiabáltam.-HA!?...Charles is benne volt.

-Igen...

-Ch.-Felrántottam magamra a ruháimat és le mentem. Meg akartam keresni Charles.-Charles!-Kiabáltam dühösen.

-Valami baj van?-Dugta ki a fejét a nappaliból.

-MILYEN JOGON DÖNTÖD EL TE, HOGY NEKEM MIRŐL KELLENE TUDOM? HA?!

-Figyelj Kíra...

-Nem te figyelj Charles. Mason él. Nem érdekel, hogy vámpír, de él. Eddig azt hittem miattam halt meg. És te titkolni akartad előlem. PONT TE? Én most kisétálok azon az ajtón.-Mutattam a bejárati ajtóra. És el is indultam az ajtó felé.

-És mikor jössz vissza?-Kérdezte Charles.

-Tényleg nem fogod fel? KILÉPEK!

-És mit fogsz csinálni? Mi vagyunk a családod!

-Majd Lucifer meg fogja mondani mit kell tennem.

-Kíra ne csináld ezt...kérlek.

Nem érdekelt. Már elvesztettem a bizalmam bennük. Kiléptem az épületből.

-Mason! Ha igaz, hogy vámpír vagy...akkor biztos itt vagy.

Vártam pár percet és megjelent előttem Mason. Pirosak voltak a szemei és a haja sokkal hosszabb.

-Megváltoztál.-Mosolyogtam rá utalva a hajára.

-Te is.-Mosolygott vissza halványan.

-Kíra...kérlek. Nem tudsz róla semmit! Ő öl...

-Ő egy barátod?-Kérdezte Mason.

-Nem. Már nem.

-Értem...akkor mehetünk?

-2 feltétellel.-Mondtam határozottan.

-Mi lenne az?

-Nisz és Zane. Őket nem bánthatja senki. Mert ha igen...akkor.

-El tudom képzelni.-Mondta.-Mehetünk.

Még visszanéztem az erkélyre ahol Kuro állt.

-Igen. Mehetünk.-Átváltoztam farkas formába és eltűntünk az erdőben.

~Kíra...-Halottam meg Rei hangját a fejemben.

-Igen?

~Jól vagy...a szikla darabokra tört és csak egy kis kavics maradt...aggódunk.

-Ne aggódj Rei. Az a kavics te és Lupus vagy. Csak bennetek bízok igazán.

---

Egész úton azon gondolkodtam, hogy, hogy nem vettem észre, hogy Kuro csak megjátssza az egészet? De miért hazudtak nekem? Mason nem rossz ember. Hisz ott volt, segített a maffiánál is...

-Megérkeztünk. Az a kastély ahol Lucifer van.

-Oh milyen barátságos...-Mondtam persze szarkazmussal.

Aztán beléptünk. Bementünk egy trónterem szerűségbe. A trónon persze ott volt Lucifer..legalábbis gondolom ő volt. De a termet ellepték a vámpírok és a démonok.

Hallottam a sugdolózásokat.

-Ő lenne az? Miért ilyen nagy szám?

-Mit akar tőle a mi urunk?

-Nem lesz jó semmire hisz ember volt.

Visszaváltoztam emberi formába.

-Örülök, hogy végre találkozhatunk, Kíra.

-Én kevésbé. És nem vagy túl fiatal?-Néztem rá kérdően.

-A kinézetem szabadon tudom változtatni. És megtetszett ez a külső.

-És a világító csirke?-Kérdeztem. Nem volt szimpi az a madár.

-Varjú. Az én szimbólumom.

-És tudnak is valamit?-Kérdeztem unottan. Mire a vállán lévő nekem esett. De persze egyből agyon pörköltem.-Ne érts félre Lucifer én szeretem a sült csirkét de nem ezért jöttem.

-Tudom.

-Hogy mer így beszélni az urunkkal?-Hallottam a pusmogást.

-NA jó idefigyeljetek ti dögök.-Kiabáltam, hogy mindenki hallja.-HA bajotok van velem gyertek és mondjátok a szemembe.

Síri csönd.

-Én is így gondoltam.

-Nekem lenne problémám veled.-Hallottam egy mély hangot. Megfordultam és már előttem volt az illető. Egy démon.

-Na mondd.-Néztem rá unottan.

-Honnan tudjam, hogy nem akarod megölni Lucifert?

-Megakarom.

-Mi van?

-Meg akarom ölni Lucifert. De ezt ő is tudja.

-Tudja bizony.-Szólalt meg Lucifer.

-Uram, akkor mégis miért hozta ezt ide?

-Kíra maradjunk annyiba, ha megenged, hogy belelássak a fejedbe...akkor bármikor megpróbálhatsz megölni és a két feltételedet is szem előtt tartjuk.

-Legyen.

-Nem is érdekel mit akarok csinálni a fejedben.

-Nem. Nincs mit veszítenem. Ha gyilkológéppé akarsz csinálni, legyen. Már nem érdekel.

-Hát ez szomorú...de hidd el, ha végeztem, nem fogod érezni azt a fagyosságot amit most érzel az elvesztett barátaid után.

-El tudod tüntetni?

-Igen, ha ideadod a kezed.

Nem haboztam. Odanyújtottam a kezem az ördöghöz.