-Zane?-Kerekedett el a szemem.

-Szia húgi.-Tárta szét a karját én pedig odamentem és megöleltem. Éreztem, hogy könny szökik a szemembe.-Te most sírsz?-Nevetett.

-Pofa be.

Zane teljesen megváltozott. Magasabb lett. és valahogy már nem az a kisfiú.

-Mit keresel itt direkt...

-Megszakítottad a kapcsolatot, hogy ne kerüljek bajba. Tudom. De nem menekülsz ilyen könnyen. Erősebb lettem így meg tudlak már védeni a vámpíroktól.

-Te tudsz...-Kezdtem bele.

-Igen. Benne vagyok egy szervezetben ami vámpírokat öl.-Mondta. Felnevettem.

-Én is.

-Mi? Komoly? Ezt nem tudtam...de csak beköszönni jöttem.-Mondta szomorúan.

-Oh...értem.-Mondtam én is szomorúan.

-De hoztam valamit.-Mondta és felmutatta a gyűrűt.

-Ez...-Fogta a kezem és felrakta a középső ujjamra a gyűrűt.

-Mi mindig testvérek maradunk.-Mosolygott rám.

-Nem tudnál pár napig itt maradni?-Néztem rá.

-Hát...ha nagyon szeretnéd.-Vakarta meg a tarkóját. 

-Ezaz!-Öleltem meg.-Na most beszéljünk másról...-Váltottam komolyra a szót.-Még is mit képzelsz magadról hogy tetoválást csináltattál?-Vágtam fejbe.

-Ez a banda tetkóm...nem értem mi bajod vele tök jól néz ki.

-Banda tetkó? A szervezeté ahol vagy?-Kérdezgettem.

-Igen. De nem értem mit vagy úgy oda....neked is van.-Bökött a karomra.

-Igen...de ez más....mindegy. Bemutatlak a többieknek.-Mondtam és bementem a koliba.

Majd elkiáltottam magam.

-Srácok!-Nem sokkal később mindenki megjelent.-Srácok, bemutatom a bátyám.

-A bátyád?-Kerekedett el Kuro szeme és szinte mindenki fegyvert fogott.

-Hé! Srácok nyugi. Nem az a bátyám...az árvaházban fogadtuk meg, hogy testvérek leszünk. És itt fog pár napot maradni.

---

Jó volt újra látni Zanet...de nem akarom elmondani neki, hogy mi vagyok. Azok a napok is vidámak voltak mikor itt volt. 

Aztán...

Az egyik reggel éppen az erkélyen ittam a kávét mikor a távolban tüzet láttam. Messze volt...de még is be tudtam mérni a helyet. És nem tetszett.

A kávés csészét elejtettem.

-Kíra? Jól vagy?-Jött oda Kuro.

-Tűz..-Ennyit mondtam és rohantam lefele ahol megtaláltam Charlest és Zanet.-Zane...ég az árvaház!-Kiáltottam el magam. Charles arca elsötétül.-Ott találkozunk!-Mondtam és kétségbe eseten rohantam az árvaház felé. Au ujjam a gyűrűmre raktam így vámpírsebességgel futottam tovább.

Ne ne ne! Nem történhet meg. Eddig minden olyan békés volt.

És mikor odaértem...megláttam az árvaházat. De a ház körül vámpírok szagát éreztem, de volt valami ismerős szag is köztük...

Hirtelen hallottam a gyerekek kiáltását a házból.

-Kíra! Kíra! Segíts!-Láttam meg őket az égő ház belsejében.

-Gyertek segítek.-Nyújtottam oda a kezem. Már majdnem megfogták mikor egy gerenda zuhant le elszakítva minket egymástól.

-NE! NE NE!-Kiabáltam és elkezdtem az égő fából darabokat kiszedni...hallottam. Hallottam a sikításukat.

-NE! MEG DOGNAK HALNI!-Már egy ideje próbáltam kikaparni őket onnan de a fa nem mozdult lenéztem a kezeimre amik szinte már feketék voltak. Elkezdtem hátrálni majd térdre rogytam.

A földet ütöttem és sírtam, ordítottam. Tudtam, hogy a vámpírok tették. De miért? Miért kell ártatlanokat megölni?

Elég volt.

Ki.

Akarom

Őket.

Nyírni.

Lassan és fájdalmasan.

Hallottam, hogy megérkezett egy kocsi biztos a többiek.

Hirtelen örülten fájni kezdett a fejem és csak a vámpírok megölésére tudtam gondolni. Hirtelen a gyűrű amit visszafogott eltört. És egyszerűn mintha elveszítettem volna az uralmat magam felett.

A fejem még jobban fájt. Már a földön szenvedtem éreztem hogy valami van a fejem. Megérintettem kettő szarv volt. De még is éreztem, hogy a szemeim pirosak, a fogaim megnőttek és karmaim is ugyan olyanok. Felébredt volna a démon énem is?

Így bosszút tudok állni az itt lévő vámpírokon. Egyet se hagyok megszökni. El is indultam de hirtelen elkezdtem zuhanni. És minden fehér lett.

-Ne most Rei!-Kiabáltam a fehérségbe.-Bosszút kell állnom!

-Tudom...de nem én vagyok az aki ezt elő idézte.

-Mi van?-Hirtelen mindketten morgást hallottunk a hátink mögött megfordultam és egy fekete farkassal találtam szembe magam. Egy nem szokványos farkas...a feje csak egy koponya volt.

Csak vicsorított és morgott. Nem tudom miért de az ösztöneim az súgták üljek le.

Így leültem törökülésben a farkas előtt. Aztán ő is leült.

-Ritka, hogy egy emberi lény elbírjon három lelket a testében.-Szólalt meg mély hangon.

-Igen. Rei is mondta már.

-A hibrid?-Nézett Reire.

-Igen.-Válaszoltam.

-Én az ő démoni énjének egy része vagyok.-Mondta a farkas. Én pedig Reire néztem.

-Ne néz rám. Én se tudtam hogy létezik ilyen.

-Én azért vagyok itt, hogy rájöjjünk a vámpír erődre és hogy a démoni éned tovább fejlődhessen. Mert te ritka démon faj vagy. Nem az ember típusú, mint a hibrid, hanem állati méghozzá farkas típusú. Ezért vagyok én is farkas formában. Ha elfogad a tested engem akkor emberré változom, és neked pedig egy farkas tetoválásod lesz, mint a hibridnél. De a farkasod körül lesz egy elem...föld, víz, tűz vagy levegő. Ez fogja meghatározni a vámpír erőd. Ha készen állsz....-Hirtelen egy kés jelent meg köztünk.-akkor vágd meg magad és engem.

Készen kell állnom. Hogy megvédjem és megbosszulhassam a barátaim. Megfogtam a kést és megvágtam a tenyerem. A farkas nyújtotta a mancsát. Megvágtam az övét is. Belerakta a mancsát a kezembe. Pár perc múlva mindenhol fájdalmat éreztem. Úgy éreztem bele fogok halni.

Aztán a mellkasom kezdett égni. Fel is ordítottam. De pár perccel később elmúlt. Lenéztem és megláttam az új tetkóm. A farkast tűz vette körül. Szóval a vámpír erőm a tűz...nem rossz.

Aztán ránéztem újra a farkasra aki már emberi formában volt. És szerintem velem egy idős lehet.