Lev:

Nem semmi ez a csaj...lehet alá becsültük. Épp a negyedik negyedben kértünk időt. Próbálunk rájönni Kíra titkára. A kapitányunk árgus szemekkel nézi a lányt.

-Hihetetlenek azok az ugrások még Levet is megállította..

-Igen de kéne csinálni valamit vele...

-Ne aggódjatok! Már nem bírja sokáig. Így játszunk tovább. Ha elfárad és nem tud többet ugrani akkor jössz te Lev és lecsapsz. Értve?

-Igen!-Mondtuk egyszerre és visszamentünk a pályára.

Ránéztem a lányra. Fáradt volt. De a srácok úgy kezelték mintha ő is egy erős srác lenne. Hátba veregették és a fejét is megsimogatták. Biztatják. Aztán rám nézett...olyan gyűlölettéli pillantásokat lövellt felém mintha megöltem volna valakit. Csak egy kicsit megsebesült egy játékos. Nem kell felkapni a vizet.

És újra elindult a meccs. Csomó csalit használtunk, hogy minél többször ugorjon Kíra ami sikerült is látszódott, hogy remegnek a lábai. Már a határjain van és még van három perc.

Kíra:

Tudtam hogy a lábaim alig bírják.
És tudtam hogy ezt az ellenfél is tudja.

Ezért nem hagyhatom magam. Mert ha most végem akkor a csapatnak is.

Már a végénél jártunk. Lev épp felugrott, hogy lecsapja. Ugortam volna utána de hirtelen bele nyilallt a fájdalom a vádlimba.

Ne.
Ne most.
Még bird ki.

Behajlítottam a lábam de Lev már a levegőben volt...ezért most az eddigieknél is nagyobbat kell ugranom.

Gyerünk lábak! Mozduljatok!! Gyerünk!!!

Felnéztem. Láttam ahogy lenézően vigyorog rám Lev és hogy a kapitányuk is elégedett mert rájött. De közben kaptam tőle egy olyan pillantást ami azt jelentette vége.

Vége? Ennyi lenne? Ennyire lennék jó?

Nem, ezt nem fogom hagyni. Itt és most nyernünk kell. Megmakacsoltam magam és elrugaszkodtam a földtől.  Elértem. Elértem a labdát így végül én tudtam lecsapni és megszereztük az utolsó pontot.

- És a nyertes....a farkas csapat ők jutottak tovább a selejtezőbe.

Végre pihenhetek. Megkönnyebbülve rogytam le a padlóra. Nyertünk.

-Szép volt.-Jött oda kezet fogni Lev.

-Kösz...ti se voltatok rosszak. -Fogtunk kezet. -De ugye tudod hogy most kinyírlak?!

-Mi?! De..

-Beszóltál a magasságomra -Indultam el felé de egy erős kar elkapott és a vállára dobott. Seth volt az.

-Seth tegyél le!

-Alig tudsz járni..nyugodj le...

-Tudod Lev kicsi a bors de erős.-Mondta Kuro.

-Ah Kuro mondd meg Sethnek hogy tegyen le.

-Fogd csak erősen nehogy neki menjen valakinek...mert akkor kitiltják.-Seth csak bólintott és elvitt az öltözök felé.

-Letehetsz...-Mondtam mikor már az út felénél voltunk.

-Biztos...nem verek meg senkit.

-Jó..-Letett. És kezembe nyomta Danger pórázát. Nem is tudtam, hogy őt is elhozta...

Így hát elindultam az öltözőbe Dangerrel. De útközben összefutottam Levvel és a kapitányukkal.

-Wow mi ez az óriás mamut?-Nézett Dangerre.

-Kutya, nem mamut. És nem szereti ha sértegetik.-Néztem Dangerre aki már morgott.

-Oké...vágom. Kutya.

-Legközelebb már nem lesz ilyen könnyű dolgod.-Mondta a kapitány akinek még mindig nem tudom a nevét.

-Ne aggódj mire újra találkozunk nem csak ugrásban leszek jó.

-Majd meglátjuk...-Elmentek.

Így én folytattam utam az öltözőhöz. Gyorsan átöltöztem és elindultam a parkolóhoz. Ahol a többiek már vártak rám.
De hirtelen megcsapott egy illat...egy mámorító illat. Beleszagoltam mélyen a levegőbe. És hirtelen a szag irányába kaptam a fejem és megláttam, hogy egy kisgyerek a térdét fogja és sír.

És a térde vérzett.

Nem tudtam ellenállni az illatnak. Megindultan a gyerek felé. Szomjas vagyok.

-Kíra?-Nézett rám de nem tudott érdekelni. Az illat nem engedett el.-Kíra! Hé!-Hallottam a hangokat. -Srácok irtó nagy gebasz van...!

Hirtelen egy kar ragadott meg. Kuro volt az.

-Kíra vegyél egy mély levegőt.

Kuro nyakát néztem. Láttam a nyakán az eret. Biztos nem zavarná ha bele harapnék nem?

-Kíra a szemed...pirosan izzik....-Hallottam hangjában a félelmet.

Közelebb hajoltam hozzá és...megharaptam a nyakát.

-K-Kíra..??-Hangja elcsuklott a meglepődöttségtől.

-Ezt dugjátok az orra alá!

Hirtelen szúrós szagot éreztem így kénytelen voltam elengedni Kurot mert köhögnöm kellett.

Aztán a látásom egyre homályosabb lett és végül teljes sötétség.

----

A szokásos fehérségben ébredtem.

-Rei! Rei!! Hol vagy?

-Itt vagyok hercegnő.-Jelent meg előttem.

A hangulata valahogy...letört volt.

-Amit az előbb tettem....nem értem, eddig elég volt az a vér mennyiség amit eddig ittam...most meg megharaptam Kurot...

-Tudom Kíra...és sajnálom.

-Mi nem értelek... Erről nem tehetsz.

-De...emlékszel amikor Luciferről meséltem? És arról hogy egy olyan embert akar aki elbírja mind két énem?-Mondta komolyan.

-Igen...

-Nos te nem köptél bele Lucifer levesébe...te vagy az az ember aki elbír velem. Ezért tört rád a szomjúság mert kezd ébredezni a démoni éned...

-Mi van...? Az lehetetlen...

-Nagyobb veszélyben vagy mint gondoltuk...Nagy valószínűsége van annak ha felébred a teljes erőd akkor Lucifer fel fogja venni veled a kapcsolatot...

-De jó...

Hogy fogok ezek után Kuro szemébe nézni? Biztos megutált.

-Nem utált meg.

-Abba hagynád a gondolataim olvasását. És különben is honnan tudod?

-A sziklád meg mindig ugyan akkora.-Mosolygott biztatóan.

----

Aztán felébredtem az ágyamban. megláttam Kurot aki egyből megölelt volna de eltoltam magamtól.

Megpillantottam a bekötözött nyakát.

-Sajnálom....én.-Kezdtem szabadkozni de befogta a számat egy csókkal.

-Semmi baj. Ezt pedig Charles küldi.-Nyújtott felém egy poharat. Amiben persze vér volt. De a pohár most nagyobb.-Ennyit minden nap meg kell innod.

-Zender meglátott?

-Nem szerencsére ő már a buszon volt és más sem látott meg.

-Akkor jó.-Könnyebbültem meg.- Kuro...

-Nem lehetne hogy csak jövőre tartjuk meg a szülinapom? Semmi kedvem ünnepelni..

-De..ha ezt szeretnéd. Történt valami?-Kereste a tekintetem.

-Nem.-Erőltettem magamra egy mosolyt.-Ha nem baj most pihennék.

-Nyugodtan. Szólj ha bármi kell.-Kiment.

Félig vámpír és félig démon vagyok?
Istenem mibe keverem a többieket?