♱ 55 ♰

#Kíra#

-Puffy vagy Keksz.-Válaszolt a kérdésemre Rei miközben a földön feküdtünk és néztük a fehérséget.

-Puffy és keksz?-Nevettem fel.

-Most miért?

-Neked se volt még kutyád mi?-Néztem rá Reire.

-Most komolyan...úgy nézek ki mint aki mellett megmarad bármilyen élőlény?

-Jogos...de akkor is Puffy és Keksz?

-A Puffy y-nal. Úgy menőbb.

-Persze "rettegjetek vámpírok mert itt jön Puffy a legerősebb állat" hát szerintem előbb halnak bele a röhögésbe...-Nevettem el magam.

-Jó akkor mondd meg te. Te milyen nevet adnál neki?

-Mivel azt se tudom hogy milyen állít így nem tudom...-Néztem rá.

-Jó oké..elmondom. Ő egy álomőrző...egy olyan lény ami az alvilágban él de mikor Lucifer megnyitotta a kaput sok alvilági faj átjött a kapun...mivel neked szörnyű rémálmaid voltak kénytelenek voltunk beszerezni egyet...

-Várj miféle álom? Nekem nem...

-Azért nem rémlik semmi mert te a nagy sokkhatásra elfelejted...de én láttam. Próbáltam kapcsolatba lépni veled de nem vettél észre

-Őrző...hm..Danger.

-Mi?-Nézett rám értetlenül Rei.

-Danger. Ez lesz a neve.

-Nekem a Puffy jobban tetszik...-Duzzogott Rei.

-Nem érdekel.-Nyújtottam rá a nyelvem.

#Kuro#

Reggel felelltem. De Kíra még mindig aludt. Még volt egy pár óra a suliig így a szokásost csináltam elővettem egy könyvet és olvastam. Hirtelen éreztem hogy valami nekidől a hátamnak hátranéztem és Kíra volt az.

-Ezt mire véljem?-Kérdeztem széles mosollyal.

-Rég találkoztunk...mit keresel itt?Rám vigyázol?-Kérdezte még mindig nekem dőlve.

-Aranyos hogy azt hiszed ez miattad van.-Nevettem fel halkan.-Csak én vagyok a soros az őrzésedben.-Hazudtam...rohadtul csak miatta vagyok itt.-De te sosem szoktál ilyet csinálni.

-Csak fogd be.-Mondta és szerintem zavarba jött de még mindig nem mozdult.-Ugye mindeni jól van?

-Persze...csak te vagy már két napja kiütve...azt hittük hogy meg fogsz halni...

-Csak nem aggódtál értem?-Tudtam hogy mosolyog. Aztán megláttam a szemem sarkából fekete hajzuhatagát. aztán már az arcát is.-Ohh a kicsi Kuro aggódott értem.-Húzta el a szavakat.

-Figyelj szerintem mind a ketten mást hívunk kicsi Kuronak...-Ránéztem Kírára aki először értetlenül nézett rám majd teljesen elvörösödött. Amin jót nevettem.-De visszatérve a kérdésedre...igen aggódtam mert...

Szeretlek, mert nem bírom nélküled,mert imádom minden porcikád...-Ezek cikáztak végig a fejemben de végül...

-...hirtelen elájultál és nem tudtuk hogy fel fogsz-e valaha ébredni...mindannyian aggódtunk és féltünk hogy elveszítünk.

-Köszönöm.-Ölelte át a hátam.-Még soha senki sem aggódott ennyire értem mint ti.

Komoly? Senki...?

----------------Emlék--------------

-Még is mit hittél?! Hogy majd ezek után újra a fiam leszel?! Miután megölted az apádat?!-Kiáltott rám anyám.

-Anya...apával balesetünk volt...és...

-És az apád halt meg helyetted! Mert neked muszáj volt elmenni a farmra! A te hibád te átkozott kölyök!-Vágott pofán.-Senkit se érdekelne ha meghalnál! Senki se aggódna hogy mi van veled!

Apával éppen a a farmunkra tartottunk mint minden vasárnap csak mi ketten. Apával nagyon jó a kapcsolatom. Mindent elmondok neki...megbízok benne. De ekkor egy kocsi átváltott a mi sávunkba és frontálisan ütköztünk. Apa még gyorsan kinyújtotta a karját elém így  megvédve a nagyobb károktól de ő nem élte túl.

Anya engem hibáztatott Apa haláláért.

--------------Emlék vége------------

-Hé Kuro jól vagy?-Halottam meg Kíra aggósó hangját.

-Persze.-Erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Aztán Kíra elengedett.

-Danger!-Mondta és odament az álomőrzőhöz.

-Mi?-Nevettem fel.

-Danger ez a neve.

-Oh elnevezted?

-Igen.-Nézett fel rám mosolyogva. Én ránéztem Dangerre aki elkezdet csóválni a farkát.

-Úgy látom tetszik neki ez a név.

-Igen. Nagyon úgy látszik. Amúgy hogy lett ekkora?

-Hát amíg te ki voltál ütve ő úgymond felnőtt ennél már nem lesz nagyobb.

-Wow...hihetetlenek ezek az Álomőrzők.

-Várj...mi? Mit mondtál az előbb.

-Rei elmondta.

-Oh...és...nem fogsz tombolni?-Néztem rá félve.

-Nem mert nem haragszom...ti csak jót akartatok nekem. És különbem is már elkészült a gyűrűm és megígértem Reinek hogy csak vészhelyzet esetén használom. De ami a legfontosabb hogy..-Hirtelen ráugrott Dangerre és szinte eltűnt az állat bundájában.-...mióta van neki ekkora bundája olyan puha és kényelmes terült el teljesen.

De a legfurább hogy Danger nem bánja...bezzeg ha én csinálnám. Ahogy ránéztem Kírára ahogy az állaton fekszik esze bejutott hogy eddig milyen volt...meg változott...vagy inkább felszabadult?

-Megváltoztál.-Mondtam ki végül.

-Tényleg? 

-Aham.

-Megígértem Reinek azt is hogy élek. Hisz ki tudja mi lesz holnap?

-Ennek örülök...ritkán látlak mosolyogni de mióta felébredtél elég sokat mosolyogsz.

Hirtelen az ajtó kinyitódott. És beléptek a srácok.

-Kíraaa!-Kiabálták el magukat könnyes szemekkel és mindannyian ráugrottak.

Szegény Dangert szerintem már kilapították.

Amint ezt gondolatban kimondtam az embertömeg mozogni kezdett. Danger volt az simán felállt a hátán 5 emberrel. Most komolyan milyen erős ez az állat?

Végül Danger lerázta magáról a többieket.

-Most hogy mindenki itt van..-Szólalt meg Kíra mi pedig egyből rá néztünk.-Nem tudom hogy áll e még a lehetőség....de szeretnék belépni a röpi csapatba.

Mi? Jól hallom? Nem csak képzelődöl...?

Annyira megörültem hogy felkaptam Kírát a derekánál fogva és megpörgettem. Mindenki megfagyottan nézett rám...még Kíra is.

Hirtelen elengedtem Kíra dereket ő a földre esett én pedig gyorsan kijöttem a szobából és az egész épületből.

Mély levegőt vettem. Ideges voltam.

-Mi volt ez?-Kérdeztem magamtól.

Nem kéne így viselkednem mert a végén rájön hogy bejön nekem...és...jobb ha nem tud rólam.

Mert...

Annyira dühös lettem hogy beleütöttem az épület oldalába és mivel korhadt fából volt be is szakadt.

De tudom hogy ez a röpi csak még jobban meg fogja erősíteni a csapatunk.

Végül visszamentem a szobába.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top