Na meghoztam az új rész! :) Most megtudjuk Kuro múltját. Juhu!

-Az én történetem ott kezdődik mikor apám meghalt anyánk pedig elhagyott minket...engem és a húgomat aki egy évvel fiatalabb. Mindig aggódva értem haza a suliból és a munkából mert féltem hogy a húgommal történik valami...de egyszer összefutottam egy velem egyidős vámpírral...persze egyből rátámadtam...de ő nem akart semmit így egy idő után elkezdtünk beszélgetni és végül haverok lettünk...de egy nap a húgom nagyon súlyos beteg lett. A haverom felajánlotta hogy átváltoztatta és így megmenekülhet...azt akartam hogy megmeneküljön de nem akartam hogy vámpírként keljen élnie ezért nem egyeztem bele...de amikor hazaértem egyik nap láttam ahogy átváltoztatja a húgom. Mivel nagyon szomjas volt az átváltozás után megengedtem hogy belőlem igyon. Egy ideig ezt csináltuk így nem bántott embereket de ez egyre nehezebb lett a suliban és egyszer csak teljesen vérbe áztatva jött haza...megölte az osztálytársait. Én persze a haveromat hibáztattam és felment bennem a pumpa meg akartam ölni...de ekkor megragadta húgom és elvitte...nem tudom hova ezért jöttem ide hogy megöljem a vámpírokat és megtaláljam a húgom.-Fejezte be Kuro.- Te jössz hercegnő!-Dőlt hátra a székében.

-Örülnék ha nem hívnál így...-Forgattam meg a szemeim.

-Gyerünk hercegnő!!-Szólalt meg Ash!

-Igen hajuk hercegnő!-Szállt be Leroy.

-Már csak te maradtál hercegnő-Mosolygott rám Seth.

-Rajta hercegnő, halljuk!-Komoly még Kai is.

-Köszönöm igazán kedvesek vagytok hogy nem hívtok így...

Erre már Charles is felnevetett...aminek a következménye az lett hogy a feje mellett suhant el egy késem.

-Már célozni se tudsz...-Ó most hova lett a hivatalos forma.

-De verekedni még igen...10-szer erősebben...-Emeltem fel az egyik öklöm fenyegetés képen és Charles felé indultam.

De a fiúk lefogtak.

-Ez milyen viselkedés...ez nem méltó egy hercegnőhöz.-Röhögött Ash.

-Egyesével foglak titeket kiherélni...-Villantottam elő a körmeimet.

-Uhg.-Mondták egyszerre.

 De eszembe jutott valami.

-Charles...hol fogunk lakni?-Fordultam felé.

-Hát ez a suli bentlakásos...de mivel ti új osztály vagytok...így nektek nincs hely....Hihi.

-Ugye nem azt akarod mondani hogy feleslegesen mondtam le az eddigi életemről...-Néztem rá dühösen.

-Nem. Az iskola adott pénzt hogy elmenjünk egy hotelba addig amíg ki nem találnak valamit.

-Akkor nem tudnánk oda menni?

-Már megint húzza az időt!-Szólalt meg Kuro.

-NEM HÚZOM AZ IDŐ!!-Tártam szét a kezeim.-Csak már este 9 óra van és az iskola bezárt...-Mutattam körbe a sötét osztálytermen.

-Oh..tényleg.-Szólalt meg Charles.

-Neked tudnod kéne hisz tanár vagy!-Kiabáltam le a fejét.

-...-Nem válaszolt semmit. Én pedig az arcomra csaptam.

Fiúk és a gondolkodás...két külön dolog.

Kinyitottam az ablakot majd leugrottam.

-Ugorjatok.

-A francokat! Mi nem vámpírok vagyunk!!-Kiabált le Kai.

-Akkor használd a fát...-Forgattam meg a szemeim.

A fiuk lejöttek a fán. Majd Charles is. Én pedig mellé sétáltam.

-Honnan szedted őket? Biztos hogy tudnak verekedni?-Sandítottam a fiúkra.

-Igen...de tudod nem mindenki olyan mint te.-Mondta Charles.

Hirtelen éreztem hogy valaki átkarolja a vállam...Kai volt az.

-Hercegnő ugye nem vonod kétségbe a képességeinket?-Ránéztem és féltem...

Igen én Kíra Smith aki egy maffiában nőtt fel...ismétlem MAFFIÁBAN nőtt fel fél egy vele egy idős sráctól. 

De az az arc..valahol ijesztő volt..

Aztán előre ment a srácokhoz.

-Charles...-Suttogtam.

-Igen?

-Ki ez a srác? 

-Ó hát igen Kai...nem csak azért lett berakva ebbe a csapatba mert utálja a vámpírokat...hanem mert hihetetlen a vezető képessége. Vezérnek született...hisz még téged is is megijesztett pedig te sosem félsz nem? Hidd el ha majd megtanultok össze dolgozni olyan erős lesz a kapocs köztetek hogy azt elmondani sem lehet.

-Akkor megkönnyebbültem...nem akarom hogy még több ember miattam haljon meg.

-Tudom.-Tette a kezemre a vállát.

Végül beszálltunk mind Charles kocsijába...legalább is beszálltunk volna ha nekem is jutott volna hely.

-Udvariasság nincs a szótáratokba?-Tettem keresztbe a karjaim és felhúztam az egyik szemöldököm.

-De...-Szólalt meg Kuro.-Ezért ülhetsz az ölembe.-Kacsintott.

-Vagy elfeküdhetsz mindannyiunk ölébe.-Ajánlotta Ash.

-Jaj de kedvesek vagytok..-Forgattam meg a szemeimet.

-Ne már hercegnő..-Mondta Kuro.

Ekkor eszembe jutott valami...

-Charles nyisd ki a tető ablakot Kérlek.

-Ő...oké.-Amint hallottam hogy kinyitódott felmásztam a kocsi tetejére és belógattam az ablakon a lábaim...így nem esek le.

-Mehetünk.-Ekkor éreztem hogy valakik megfogják a lábam...biztos félnek hogy leesek...nem vagyok ennyire gyenge..

Pff én naiv. Egyszer csak berántottak engem és Kuro és Ash ölében találtam magam.

-Mehetünk!-Kiabálták röhögve.

Próbáltam kiszabadulni de lefogtak és nem akartam őket komolyan bántani.

-Kapjátok be.-Durciztam és keresztbe tettem a kezem.-Amúgy Charles nem kéne lehozni a cuccainkat?

-Ne aggódj. Azok már a hotelnél lesznek.

-Oh oké..

És ekkor.

-HÉ! Valamelyikőtök letapizott! Melyik volt?-Néztem rájuk dühösen.

-Megjöttünk!-Ash és Kuro úgy futottak ki a kocsiból mint akiket puskából lőttek ki.

-Ó..nektek most végetek.-Futottam utánuk...persze a vámpír sebességemet segítségül kértem. Így már előttük voltam és mind a kettőt fejbe vágtam. És elájultam. Megfogtam őket a pólójuknál fogva és a földön húztam őket vissza a kocsihoz.

-Velük csinálj valamit.-Mondtam Charlesnek

Aztán bementünk a hotelbe és kikértünk három szobát. 209, 210, 211..a második emeleten leszünk.

Elindultunk a lépcsőhöz és felmentünk a szobánkhoz.