Meghoztam az új részt! Amúgy már 666 csillaga van a sztorinak és ebben a részben szó lesz Luciferről...szóval ez elég viccesen jön ki. XD De köszönöm a sok nézettséget és a csillagokat :D

Csak úgy feküdt ott nem mozdult. Féltem. Nem akarom hogy az legyen...

Olívia fejét az ölembe raktam és csak szólítgattam. Aztán kinyitotta a szemét. Kifújtam az eddig betartott levetőt.

-Szia kicsim.-Mosolygott erőtlenül.

-Shh..ne beszélj! meg fogsz gyógyulni oké?-Mosolyogtam rá.

-Nem nem fogok Kíra...és ha még meg is gyógyulnék eltört...eltört a gerincem.

Lesokkoltam. Eltört a gerince?Ne.. Hirtelen Olívia vért köhögött fel.

-Figyelj kicsim nagyon szeretlek és sajnálom hogy egyedül kell hagyjalak de remélem azért valamennyire jó anya voltam.-Szemei bekönnyeztek.

-Minden rendbe fog jönni és nagyon jó anya vagy!-Néztem rá könnyes szemekkel

Hirtelen mozgolódást halottam mögülem.

-Szia Kíra.-Hallottam meg egy ismerős hangot. Hátra néztem és megláttam Charlest.

-Te mit keresel itt?

-Tulajdonképpen téged...

-Jó de hívj gyorsan egy mentőt!!-Kiáltottam.

-Már felesleges...

-MI AZ HOGY FELESLEGES HISZ...-Visszafordultam Olíviához akinek szemei le voltak csukva de mosolygott. A mellkasa nem emelkedett.

-NE NE! OLÍVIA!!!!!!!!-Kiáltottam teljes torokból. Majd elkezdtem a mellkasát nyomni...azaz megpróbáltam ujjra éleszteni.-GYERÜNK!GYERÜNK!GYERÜNK!GYERÜNK!GYERÜNK!GYERÜNK!GYERÜNK!-hajtogattam. Hirtelen két kezet éreztem a kezemen.

-Kíra...már elment...-Mondta halkan Charles.

-Nem igaz! Megint miattam halt meg valaki...megint elvesztettem a szerettemet...megint egyedül maradtam...-Meredtem magam elé.-Szörnyeteg vagyok...

Hirtelen beugrottak a képek ahogy a vámpírok röhögnek és ahogy eltörik anya gerincét...bármennyire fáj...bármennyire tép szét belülről ez a sok érzés nem sírhatok...ő nem akarná hogy sírjak.Megfogtam a nyakláncom. Kérlek Thomas vigyázz rá.

-Charles.-Mondtam érzelemmentes hangnemben.-Megöltek őt..azok az férgek megölték. A VÁMPÍROK MEGÖLTÉK AZ ANYÁMAT!-Néztem rá dühösen.- Ezért én megölöm az összes vámpírt.-Jelentettem ki.

-Hmm..tulajdonképpen örülök ennek a kijelentésnek...mert te vagy az utolsó reménye az emberiségnek...mármint te és még 5 tini de igen. Szóval lenne kedved csatlakozni?

-Ez azt jelenti hogy annyi vámpírt ölhetek amennyit csak akarok?

-Igen.

-Akkor benne vagyok.-Cinkosan rá mosolyogtam.

-Akkor gyere.-Hirtelen éles fájdalom nyilallt a hátamon lévő seb miatt majd hirtelen zuhanni kezdek.

-Charles.-ez az utolsó szó amit ki tudtam nyögni majd minden elsötétült.

----

Hirtelen egy fehér ködös helyen ébredtem. Felálltam és körbenéztem nem láttam semmit. Majd megpillantottam egy szikla szerűséget. Elindultam arra. Ahogy közeledtem a sziklához láttam egy alakot ami a sziklán ül. De nem tűnik emberszerűnek...inkább olyan mint egy démon. Egyre közelebb értem az alakhoz.

-Tudod mikor mások fejében járok mindig valami szép helyre kerülök mező napsütés...de nálad csak a fehérség van...a bizonytalanság. És ez az egyetlen egy szikla az ami biztos pontot ad hogy ne tévedj el...de amikor először itt voltam ez e szikla teljes volt de most egy elég nagy darabka leesett belőle. Csak nem elvesztetted egy részét ennek a biztos pontnak?-Honnan tud ennyi mindent? De a legfontosabb...hogy most Olíviára célzott?!

Nem bízhatok benne.

-Nem tudom ki vagy...vagy mi. De hol a francba vagyunk?

-Az elmédben.

-Jó oké...de te mit keresel a fejemben?

-Várj nem is lepődsz meg hogy ez hogy lehetséges meg hogy miért nézek ki így?-Mutatott végig magán.

-Figyelj az előbb öltem meg 2 vámpírt de amelyik az anyámat ölte meg elmenekült szóóval örülnék ha nem húznád az időmet mert van egy kis vámpírirtásos feladatom.-Mondtam el egy szuszra.

-Megtudtál ölni 2 vámpírt?

-Igen de a harmadikat nem...-A srác felnevetett.

-Jó legyen nem húzom az időd...csak lefektettek egy két dolgot.... Először is félig vámpír félig démon vagyok.

Hirtelen beugrott valami. A szemkötős vámpír szavai.

  -Tudod mit jelent az ha egy vámpír megvág egy embert ezzel a karddal?Azt hogy ha nem halsz bele a sebbe és túléli ami az esetekben általában 1% akkor átváltozik valamivé..ugyan is ezek nem átlagos kardok. Meg vannak szállva vámpír és démon lelkekkel..szóval ha túl éled a vágást nagy valószínűséggel átváltozol...  

Szóval nem vicc lehet hogy én is átváltozom...egy undorító vérszívóvá?

-Mivel a fejedben vagyok nagy valószínűséggel megvágott egy vámpír...szóval 2 lehetőséged lesz vagy átváltozol vagy nem.

-Semmi kedvem vámpírrá változni.

-Akkor meghalsz...mert ezt egy párbajjal kell eldönteni, ha le tudsz szúrni akkor elég erős vagy hogy megkapd az erőm és ekkor összeforrunk. Ha én győzlek le téged akkor te meghalsz és én veszem át az irányítást a testeden.

Végül felállt és lejött a szikláról.

-Tudod nagyon kíváncsivá tettél.-Jött egyre közelebb.- Kíváncsi vagyok hogy milyen életed volt mert ha legyőzlek akkor az emlékeidet is megkapom....de ugyanakkor kíváncsi vagyok hogy mennyire vagy erős. Vajon elbírnál egy ilyen nagy súllyal...igaz én vámpír és démon is vagyok de egy ember nem elég erős ahhoz hogy mindkettőt örökölje...-Szóval mondd Kíra milyen a múltad?-Már előttem állt. Sokkal magasabb nálam...de ezt már megszoktam. Mindig mindenki magasabb nálam.

-Szar.-Válaszoltam a kérdésére. Majd előrántottam a kardom és hasba szúrtam.

-Mi a ...?-Végignézett a kardon ami a hasából állt ki majd rám. És felnevetett.-Mások sírtak, az életükért könyörögtek te meg csak leszúrsz...fel sem készültem..ez nem fair...-Dünnyögött.

-Az élet sem az.-Hirtelen a kardom elkezdett izzani a hegyétől egyre közelebb a kezemhez. Végül elérte a csuklom és az egész alkarom. A démon-vámpír izénél is ez volt. Éreztem egy kis égető fájdalmat.-Ez most mi?-Kérdeztem a démontól.

-Nem tudom ez nekem is új.-Mikor eltűnt a fény kihúztam belőle a kardot.

-Amúgy nem kéne halottnak lenned?-Kérdeztem.

-Nem mivel ez nem így megy...majd elmagyarázom.-Legyintett de most nézd meg a karod.-Bökött az alkaromra.

Ránéztem. Ahol a fény volt most már egy tetkó volt. A kezemmel végigsimítottam rajta. Igazi. Egy halálfej szarvakkal.

-Hmm...nem is olyan rossz.-Mosolyodtam el.-Neked is van ilyen néztem a démonra. Ránézett a karjára.

-Igen de az enyém menőbb.-Nyújtotta felém a kezét.

Egy fekete kard.

-De amúgy mik ezek a tetkók?

-Ez azt jelenti hogy megkötöttük a szerződést és mától a te félvéred vagyok.-Forgatta meg a szemeit.

-Látom nem örülsz neki...-Jelentettem ki.

-Nem főleg hogy egy ilyen kis csaj győzött le...ilyen piszkos módszerrel...rosszabb vagy mint egy démon.

-Sokszor mondták.-Vontam vállat. Éreztem a tekintetét magamon.-Miért bámulsz?

-Komolyan...kezdesz unalmas lenni. Semmi vissza szólás.

-Nem igazán vagyok jó kedvemben...szóval kezdhetnél mesélni... vagy legalább a nevedet elmondhatnád.

-Reikulda.

-Öhh...ez valami démoni név és a Drakula keveréke?-Néztem rá...talán kicsit mosolyogtam is.

-Haha...de legalább végre vissza mertél szólni.-Mosolygott.

-Na akkor lás neki a mese délutánnak.-Dőltem neki a sziklának.- Rei.-Mondtam ki a becenevét.

-Oh van képed egy démon-vámpír keveréket becézgetni?-Nézett rám dühösen.

-Hát ha már van egy félvérem...

-Csak hogy tisztázzuk nem holmi kutya vagyok.

-Jó...jó. Na de mesélj el mindent amit tudsz a vámpírokról, a démonokról és erről az elcseszett világról.