Meghoztam az új részt. Hát igen...ha sírni akartok akkor rakjatok be valami 'szed szong'-ot. Mert a vége fele érzelgős lesz :) (de lehet csak én sírok rajta lol...na mindegy) Jó olvasást :D

Amint meghallottam hogy elkezdte a vizet engedni elővettem a telefonom és elkezdtem Matt számát tárcsázni.

-Igen?-Szólt bele.

-Hallod haver sikerült.

-Mi? Megfekteted?

-Nem...ő más.

-Ne már haver...akkor mit csináltatok?

-Beszélgettünk a konyhában és whiskyt ittunk.

-Ennyit?

-És barátok lettünk.

-Na jó haver ez nagyon gáz...

-Hidd el elég kemény csaj. Szerintem bírni fogod te is.

-Ha te mondod haver...amúgy mi ez a víz csobogás? Csak nem zuhanyzás közben hívsz?

-Nem...éppen Kíra zuhanyozik.

-Várj szóval azt akarod bemesélni hogy egy meztelen lány van a fürdődben és te nem próbáltál rámozdulni...figyelj haver nekem nyugodtan megmondhatod ha meleg vagy nekem nincs bajom velük.

-Na jó szia Matt...

-Várj de most..-És kinyomtam.

-Kivel beszéltél?-A hangot felismertem. Mikor megfordultam egy lányt láttam vizes hajjal és egy száll törülközőben állt előttem.

Bassza meg...ez a lány...egyszerűen gyönyörű...ahogy a vizes fekete haja körbeölelte az arcát és azok a kék rikító szemek...és az hogy csak egy szál törölközőben áll ölettem.

Lelki szemeimmel már leszedtem róla  a törölközőt de ezt a valóságban nem mert akkor tuti hogy soha többé nem állna velem szóba.

-Mindegy végül is nem az én dolgom csak kérni szerettem volna valami ruhát.-Még mindig csak bámultam de aztán feleszméltem.

-Persze...tudok adni az enyéim közül...Gyere!

-Oké.

Nyugi Nisz...gondolj másra...öreg nénikékre...vagy mikor matt annyira részeg lett hogy előtted futározott pucéran. Vagy gondolj Hilda nénire mikor  puszit adott de valahogy mindig csók lett belőle...

Ez az vissza kaptam az önuralmam. Hirtelen nevetés halottam magam mögött. Megfordultam. Kíra nevetett.

-Mi az?-Néztem rá idegesen.

-Milyen Hilda nénivel csodálkoztál?-Tört rá újra a nevetés.

-Bassza meg hangosan mondtam?-Ő csak bólogatott.-Hilda néni az anyám nővére volt. Mikor kicsi voltam sokszor jött vigyázni rám...és mindig puszival üdvözölt...csak hogy mindig történ valami és végül szájra ment az a puszi...-Kíra már a hasát fogva röhögött rajtam.

-Hogy érted hogy? Mi történt?

-Volt hogy megbotlottam a szőnyegbe miközben lefele futottam a lépcsőn és pont úgy estem...

-Jó oké a te múltad rosszabb mint az enyém.-Nevetett még mindig ezért elővettem egy pólót és hozzá dobtam.

-Jó oké befogom.-Próbálta vissza fogni a nevetését. De nem sikerült neki ezért fogtam és kitoltam a szobámból majd rácsaptam az ajtót. Aztán lecsúsztam az ajtó aljába.

Szép mikor nevet...

Nem sokkal később visszajött a pólómban ami neki a térde fölé ért.

-Alacsony vagy.-Jegyeztem meg a pólóra utalva.

-Fogd be...-Nézett rám szúrós szemekkel.

Aztán elsétált a nappaliba és lehuppant a kanapéra.

-Te mit csinálsz?-Kérdeztem.

-Minek tűnik? Próbálok aludni.

-Az az én helyem. Te az én szobámban alszol.

-Hidd el én már aludtam szőnyegen is de ez a mennyország...és túl késő már elhelyezkedtem.

-Hát nincs szerencséd mert jó kondiban vagyok.-Odamentem és felkaptam. Úgy vittem mint egy törékeny babát.

-Nisz! Tegyél le! Tudok verekedni.-Fenyegetett.

-Igen..első kézből tapasztaltam.-Mondtam nevetve.

-Oh tényleg...de megérdemelted.-Hangosan felnevettem. Azt hittem bocsánatot akar kérni erre a képembe vágta hogy megérdemeltem..-Na de most már igazán letehetnél...

-Oké.-Letettem a szobám ajtajánál.-Üdvözöllek a Nisz rezidenciánál.-Mondtam és kinyitottam az ajtót.

#Kíra#

Azt hittem hogy teljesen kupis lesz Nisz szobája de tévedtem nagyon rendezett volt.

-Látom szeretsz zenét hallgatni.-Utaltam a zenelejátszóra.

-Igen. Majd mutathatok egy két számot.-Kacsintott rám.

-Oké...amúgy azt hittem sokkal nagyobb lesz a kupi.-Jegyeztem meg és az ágyra ugrottam. Majd elterültem rajta és a plafont kezdtem nézni.

-Így jobban megtalálom a dolgokat.

Aztán beállt közénk a csend.

-Kíra...kérdezhetek valami személyeset?-ült le az ágy mellé hátát az ágy oldalának döntve.

-Igen.

-Hogy sikerült mind ezt túlélned? Azt a sok rosszat?

-Túl akartam élni...nem érdekelt hányszor fogtak rám fegyvert...vagy hogy hányszor kellet behódolnom valaki előtt...egyszerűen nem akartam meghalni. Én akartam irányítani az életem. Persze a fejembe égett minden ember arca akit meg kellett ölnöm és volt olyan pillanat is amikor azt akartam hogy meghaljak de a fejemben mindig ott volt az a dolog ami nem engedte hogy feladjam, a kis fény ami a hatalmas fekete tengerben pislákolt...az pedig a remény volt hogy egyszer én is élhetek normális életet, békésen, egy szerető családban, barátokkal körülvéve.-Ekkor könnyek szöktek a szemembe és végigfolytak az arcomon.

-De most már kezdem úgy érezni hogy ezek nem válhatnak valóra...bárki aki közel kerül hozzám meghal. Így az a kis fény is csak bajt hoz olyan emberekre akik ártatlanok. és néha elgondolkozok hogy ha nem születtem volna meg akkor lehet még mindig élnének a barátaim.-Ekkor Nisz hirtelen felém kapta a fejét majd felugrott az ágyra amitől megijedtem így felültem. Már csak azt vettem észre hogy Nisz szorosan ölel.

-Hülye, hülye, hülye...-Hajtogatta suttogva. A hangja olyan volt mintha sírna.Hirtelen megfogta a két vállam és a szemembe nézett. Az ő szemei könnyesek voltak.-Soha ne mond ezt! Igen is meg kellett születned...mert ha nem történt volna meg nem boldogítottad volna a barátaidat és a legfontosabb nem ismertelek volna meg és most nem szerethetnélek teljes szívemből. Szóval Kíra! Ígérd meg ha egyszer végleg kialudna az a fény akkor sem adod fel! Mert ha nem akarsz magad miatt élni akkor élj értem hogy megint a szemedbe tudjak nézi és elmondhassam hogy szeretlek!-Nem tudtam megszólalni. Kinyitottam a szám hogy mondjak valamit de végül becsuktam.-Tudom hogy nem érzel úgy irántam mint én irántad de engem már az is boldoggá tesz ha nem adod fel. Nekem az is jó ha csak barátok maradunk. Szóval ígérd meg Kíra!

-Megígérem.-A hangom halk volt de Nisz így is meghallotta. Hirtelen az arcomhoz kaptam és a könnyeim most már csak úgy jöttek...nem tudtam őket megállítani. Átöleltem Niszt és fejem a mellkasához tettem és csak sírtam.

-Te meg ígérd meg hogy sosem fogsz meghalni! DE SOHA!-Néztem rá zokogva.

-Megígérem.-Ölelt meg még jobban.

Csak ott ültünk és sírtam órákig. Mindent meg fogok tenni azért hogy ne haljon meg!

#Nisz#

Jó volt a karjaimban tartani Kírát. Bármit megteszek hogy ne gondoljon a múltjára! Már vagy 2 órája sírt mikor egyre jobban elhalkult...elaludt.

Óvatossal elhelyeztem az ágyon és betakartam. És egy puszit nyomtam a homlokára. Majd lementem a nappaliba. És lefeküdtem a kanapéra. Majd engem is elnyomott az állom.