Meghoztam az új részt! De végül nem ez lett az érzelmes rész. Jó mondjuk ebben is van de nem annyi. Na de jó olvasást:)

Gyorsan átöltöztem...és visszaindultam a terembe.

#Nisz#

Remek...végre elkezdett megnyílni erre elbasztam. De még is mit titkol ennyire? Mitől fél ennyire.

Gondolkodásomból legjobb barátom Matt ébresztett fel.

-Hé haver! Wow itt meg mi történt?

-Valakinek nem volt valami jó kedve...-Mondtam.

-Naa mindegy. A tancsi küldött hogy nézzek utánad. Rég elmentél.

-Ja tényleg Bocs..

-Jól vagy?

-Nem.-Sóhajtottam. -Nagyon elcsesztem.

-Az új lány?

-Igen..Kíra.

-Hát elég jó bőr. Mi történt?

-Legyen annyi elég hogy megsértődött...és most utál.

-Majd teszünk róla hogy ne utáljon.Na de mennünk kéne.-Ütött mellkason.

-Oké.-Azzal elindultunk a fiú tesiteremhez.

---

Miután vége lett a tesinek siettem vissza terembe, remélve hogy ott találom Kírát. Már a folyóson voltam és az osztályterem ajtaja felé siettem. Kinyitottam az ajtót és az üres teremben megláttam Kírát ahogy az asztalán ül és csak néz ki az ablakon.

-Kíra?-Felém fordult. De mikor megláttam a könnyes szemét olyan érzés támadt bennem mintha valami megmarkolná a szívem...fájt. Egyből vissza fordult és gyorsan letörölte a könnyeit.

-Menj innen.

-Nézd...tudom hogy elbasztam...de én komolyan gondoltam. nekem elmondhatsz bármit.

-Minek hogy aztán kiröhögj?-Nézett rám dühösen és szomorúan.

-De az csak egy játék..

-Lehet hogy neked csak játék de ahonnan én jövök ott nem ez volt a játék!-Kiáltotta.

-Akkor mi?-Néztem rá értettlenül.

-S-semmi...felejtsd el.-Azzal leszállt a padról és felém sétált.

-Nem felejtem el! Mi az hogy nálatok nem ez a játék?

-Mondom! Felejtsd. El.-Előttem állt pár centire. Aztán kikerül és elakart sétálni mellettem de én megfogtam a csuklóját.

-Miért tolsz el magadtól? Mitől félsz ennyire?...Mit titkolsz ennyire?-Néztem mélyen a szemébe.-Én szeretlek Kíra...bízhatsz bennem.-Erre gúnyosan felnevetett.

-Bizalom?! Oh drágaságom én már rég nem bízok meg senkiben! Tudni akarod mit titkolok?-Erre lábujjhegyre állt és már csak pár milliméter választott el minket.-Az életemet...a múltamat.-Majd becsukta a szemét és sóhajtott egyet de mikor kinyitotta szemeit...kirázott a hideg. A szemei...megváltoztak eddig volt bennük valami...de most csak olyan mintha egy feneketlen kútba néznék. Végül eltávolodott.-Mit is mondtál? Hogy a röpi csak egy játék ugye? Ha bele gondolunk az élet is az. Gyere mutatok valamit!-Fogta meg a karom és felrángatott a suli tetőre.

Kiértünk a tetőre amit kerítés vett fel. Ő hirtelen felugrott a kerítésre.

-Le fogsz esni!-Mondtam.

-Pont ez az izgalmas.-Kezeit széttárta és a korláton egyensúlyozott majd elkezdett lépkedni. Egyik lábát a másik után rakta.-Tudod hogy egy rossz lépés és halott vagy. Ez amolyan szerencse játék nem?-Nézett rám.Én csak minden lépését rémülettel követtem. Aztán hirtelen leült a korlátra.

Miért csinálja ezt?

-Nisz...még nem ismersz ezért hiszed azt hogy szeretsz...de tudod mit most elmondom a titkomat azaz a múltamat. Én...embereket öltem mióta az eszemet tudom és..-Félbeszakítottam.

-Mit szólnál ha ezt inkább nálam beszélnénk meg egy jó whisky társaságában?-Mosolyogtam rá.

-Legyen.

Már úgy is csak egy órán lenne azt meg ki lehet hagyni. És...ahogy halottam az első mondatát valahogy úgy érzem jobban hasonlítunk mint azt hittem.

Így hát elindultunk hozzám. Felszálltunk egy buszra ami pont a házunk mellett tesz le. Leszálltunk én pedig elővettem a lakás kulcsomat majd kinyitottam.

-Fáradjon be hölgyem!

-Oh milyen úriember.-Nevetett.

Végül bementünk. Bementem a konyhába hogy elővegyem a whiskyt.

-Szép lakás.-Mondta Kíra.

-Kösz.-Aztán már ő is a konyhába jött.-Tessék nyújtottam oda neki a whiskys poharat.

-Kösz. 

Aztán lecsúszott a földre a pult mentén...én is követtem a példáját.

-Na most már neki állhatsz a mesélésnek.-Mondtam miközben belekortyoltam a whiskymbe.

-Biztos? Mert nem épp egy happy endes sztori.

-Hidd el én se ép cukorka falváról jöttem.

-Hát oké...mint ahogy mondtam embereket öltem amióta az eszemet tudom...de kezdem az elején. Minden akkor kezdődött mikor megszülettem..a családom utált...úgy bántak velem mint egy kutyával sőt rosszabbul...

Kíra belekezdett a történetébe. Én csak hallgattam a rosszabbnál rosszabb dolgokat amik megtörténtek vele...én ilyenkor már megőrültem volna...nehéz lehet neki sosem tud 100% megbízni valakiben. Szóval mikor a szemei olyanok voltak mintha egy mély kút lenne igazából az érzéseit kapcsolta ki.

-Te jössz. A te poklod milyen volt?-Nézett rám miközben beleivott a whiskyjébe.

-Hát az biztos hogy alul maradok..Nekem inkább családi gondjaim voltak. A szüleim gazdagok voltak amióta az eszemet tudom azt akarták tanuljak játsszak hangszeren meg ilyenek. De inkább a haverjaimmal akartam focizni amit az apám nem vett jó néven ezért bezárt a pincébe. Éheztettet addig kínzott míg sírva nem ígértem meg neki hogy tanulni fogok. De az apám így is egyfolytában vert. De 16 évesen elegem lett. Elmentem a haverjaimmal inni és jól berúgtunk majd graffitiztünk. Majd a rendőrök bevittek minket garázdaságért. A szüleim megtudták ezt és lemondtak rólam nevelő intézetbe kerültem...ami maga volt a pokol. Úgy kellett harcolni minden falatért. Majd mikor végre kikerültem onnan a szüleim teljesen kitagadtak és az utcára kerültem...de most már itt vagyok saját lakásom van. És élem az életem.

-A nyomorúságos múltunkra!-emelte fel a poharát Kíra. Ezen a kijelentésén felnevettem.

-A nyomorúságos múltunkra!-Majd koccintottunk.

Ez után még sokáig beszélgettünk. Aztán megszólalt Kíra telefonja.

-Háló?-Szólt bele.-Szia..épp egy osztálytársamnál vagyok. Nem vagyok berúgva! Mondom nem!Na jó...talán egy kicsit.-Hallottam a beszélgetést. Aztán hirtelen Kíra rám néz majd visszatért a telefonhoz.-Igen. Majd holnap megyek.-Letette.

-Jó hír...itt alszok.-Mondta majd lehúzta a whiskyt.

-Persze hívd csak meg magad a lakásomba északára.-Forgattam meg a szemeim.

-Épp most tettem.Nem tűnt fel?-Én csak nevetve ráztam a fejem.

-Amúgy Kíra még nem mondtál semmit arra mikor...mikor azt mondtam szeretlek.-lehunyta szemeit és sóhajtott egyet.

-Figyelj Nisz...én még soha nem voltam szerelmes szóval nem tudom milyen..de nem érzem azt a nagy BUM érzést amit mindig a Tv-ben mondanak erről.

-Értem..

Kár hogy nem érez úgy irántam mint én iránta...

-És akkor legalább barátok leszünk?-Mosolyogtam rá. De látszott rajta hogy nem igazán bízik bennem. Felálltam és odamentem hozzá majd kikaptam a kezéből a telefonját. Persze ő utána nyúlt de gyorsabb voltam.-Rám bármikor számíthatsz...és hogy ezt bebizonyítsam beírom a számom.-Aztán felhívtam így már nekem is meg van az ő száma.-Na mit mondasz? Barátok?-Hajoltam le hozzá és nyújtottam neki a kisujjam.

-Egyszer már tettem valakivel egy ilyen ígéretet és nem sokkal később meghalt.-Mondta őszintén.

-Nem baj. Majd vigyázol rám hogy ne haljak meg.-Nevetettem.-Én pedig rád.-Még mindig tartottam az ujjam aztán végre összekulcsoltuk  az ujjainkat.

Majd felsegítettem a földről.

-Megyek zuhanyozni...merre is van?-Nézett rám.

-Folyosó végén jobbra.-Mondtam.

-Ja és tessék.-Dobtam neki egy törölközőt.

-Kösz.-Majd elindult a fürdőszoba felé.