Másnap reggelre már mindenki meggyógyult és együtt reggeliztünk. Reggeli után még egy kicsit beszélgettünk Zanenel.

-Lassan indulok...vigyázz az árvaházra amíg nem leszek!-Mondtam neki.

-Mikor jössz vissza?

-Nem tudom...de most már mennem kell.-Megöleltem.- Viszlát Zane!-Mosolyogtam rá. És újra elhagytam az árvaházat. A ház előtt állt Charles a kocsijának dőlve.

-Szállj be kölyök elviszlek!

-Nem sétálok.-Azzal el s indultam.

-Nem igaz...egyszer csinálnád azt amit mondok!- Sóhajtott.

-Mi abban a mókás?-Mosolyogtam rá olyan "ezt neked" mosollyal.

-Valahogy gondoltam hogy ezt mondod...-Ekkor megjelent mellettem kettő öltönyös ürge és a karjaimnál fogva felemeltek és beraktak a kocsiba majd Charles is beszállt.

Miért nem sétálhatok egyedül?? Komolyan úgy érzem magam mint egy 5 éves.

Hátul hárman nyomorogtunk...lefogyhatnának ezek az öltönyös pasik. Én csak ültem középen. Komolyan mellettük egy hangyának nézek ki...de én csak ott ültem összefont karokkal és keresztbe tett lábakkal. És a szemeim csukva voltak. Egyszer csak elegem lett, a lábaimat felhúztam így guggoló ülésben ültem majd hirtelen mindkét lábam kinyujtottam oldalra...azaz spárgáztam és így sikerült kirúgnom őket a kocsiból. Majd visszaültem normálisan.

-Ez most mire volt jó?-Kérdezte a visszapillantó tükörből Charles.

-Kellett a hely.-Vontam vállat.

-Hazug.-Vágta rá és tovább nézte az utat.

Az út további része csendben  telt.

---

-Megérkeztünk.-Mondta és leállította a motort.

-Kösz.-Mondtam és kiszálltam.

-Kíra!

-Hmm?-Hajoltam vissza a kocsiba.

-Ne ölj meg senkit.-Felsóhajtottam.

-Tudom.-Becsuktam a kocsi ajtaját és a ház felé vettem az irányt hallottam ahogy Charles elhajt. Benyitottam a házba.-Megjöttem!

-Gyere nyugodtan!-Hallottam a konyhából Olívia hangját így oda mentem.-Szia Kíra!-Ölelt meg.-Jól érezted magad?

-Igen. Mit csinálsz?-Kérdeztem és néztem ahogy ide-oda rohangált a konyhában.

-Főzők. Te tudsz?

-Nem.

-Akkor ideje megtanulnod!- Egy kötényt rakott a nyakamba és hátul megkötötte majd a csuklómnál fogva a leveshez húzott.-Kavargasd.-Tettem amit mondod és közben elkezdte mondani a leves receptjét. Majd egyre több érdekességet mondott. És be kell hogy valljam nagyon megtetszett ez a főzés. 

Estig főzőcskéztünk. Mire készek lettünk egy hat fogásos vacsorát csináltunk. Csípőre tett kézzel elégedetten néztük a teli asztalt.

-Nem csináltunk egy kicsit sokat?-Kérdeztem.

-De..-Görnyedt össze és kezeit csak lógatta.-Túlságosan bele éltem magam.

-Ja..én is.-Vakartam meg a tarkóm.

-De nagyon tehetséges vagy!-Nézett rám csillogó szemekkel Olívia.

-Én?

-Igen. Először főztél de mégis isteni lett...Na de ideje enni.-Ment az étkező asztalhoz én pedig követtem. Leültünk és nekiláttunk.-Várod a sulit?

-Hmm...nem annyira...

-Biztos ijesztő lehet hogy majd annyi ember között leszel.

-Emberek?-Néztem rá úgy hogy egy nagy hús lógott ki a számból. Olívia fel is nevetett.

-Igen. Sok gyerek lesz ott egy osztályban általában 30-an szoktak lenni...biztos szerzel majd barátokat.-Mosolygott rám.

Én nem tudtam mosolyogni. Komoly?? EmberEK...többes szám...azt hiszem meg fogok halni.

-De ne aggódj...Én már látom ahogy majd a barátaidnak fogsz főzni vagy áthívod őket vacsorára.-Áradozott Olívia és közben a semmibe bámult mosolyogva.

-Jó neked...én egyenlőre csak a halálomat látom...

Megbántam. Teljességgel lehetetten hogy kibírják akár egy percet 30 idegen között között.

Ez van Kíra...rábasztál.

Ezután csak ettünk majd a maradékot beraktuk a hűtőbe. Aztán lefeküdtünk aludni.

Lekapcsoltam a villanyt és befeküdtem az ágyamba. Az ablakon keresztül bejutó holdfény adott egy kis fényt. De én csak feküdtem és a plafont néztem. Aztán eszembe jutott...

  "Én már látom ahogy majd a barátaidnak fogsz főzni vagy áthívod őket vacsorára." 

Hiába próbálkoztam én nem tudtam elképzelni. Egyszerűen nem ment...

Végül elhessegettem ezeket a gondolatokat és végül elaludtam.

---

Másnap reggel Olívia ébresztett.

-Kelj fel Kíra! Ez lesz az első napod! Elviszlek.-Megszoktam a korán kelést így aránylag fel tudtam kelni. Felültem az ágyamon és ekkor észrevettem az íróasztalom lábánál van egy fekete táska, és az íróasztalomon pedig kettő szendvics.

A szendvicseket beraktam a táskámba és elkezdtem öltözni. Felvettem egy fekete nadrágot és egy fekete toppot és erre egy bőr dzsekit. Elmentem a fürdőszobába és rendbe raktam magam. Aztán felvettem a táskát a két vállamra a telefonom a fülhallgatóval a zsebembe vágtam. Aztán lementem. Ahogy leértem megcsapta az orromat a finom illatok így egyből a konyha felé vettem az irányt. Amint odaértem megláttam egy hatalmas palacsinta hegyet. Le is ültem.

-Jó illata van!-Mondtam. Olívia megfordult és letette az asztal közepére a palacsintákat majd ő is leült és elkezdtük a reggelinket.Miután befejeztünk elindultunk a kocsi felé. Majd beszálltunk.

---

kb 10 perc lehetett és egy nagy épület előtt megálltunk.

-Megjöttünk.-Mondta Olívia megfogtam a táskám és kiszálltam a kocsiból.-Érezd jól magad!-Mondta én csak bólintottam és becsuktam a kocsi ajtaját és néztem ahogy elhajt. Nagyot sóhajtottam és szembefordultam az iskolával. A bejárat fölé nagy betűkkel ez volt kiírva: Jefferson Gimnázium.

Lefagytam. Csak néztem az ember tengert ahogy özönlött befele az ajtón. Majd lenéztem a keresztre ami a nyakamba lógott és a kezembe vettem majd erősen megszorítottam.

Jobb lenne ha veled lennék itt...Thomas.

Gondoltam...pff mintha hallaná. Nem akarok menni. Ekkor hirtelen két kezet éreztem a hátamon amik finoman előre löktek és hallottam ahogy valaki a fülembe súg valamit nagyon halkan: Menj!

FELISMERTEM! Felismertem Thomas hangját. Egyből 180 fokos fordulatot vettem de nem láttam mögöttem senkit...képzeltem volna. Még egyszer megszorítottam a nyakláncot közben kerestem a tömegben hátha meglátom Thomast de nem...végül visszahelyeztem a nyakláncot a pólóm alá és sóhajtottam egyet majd megtettem az első lépéseket az iskola felé. Amint átértem az ajtón megtorpantam hosszú folyosó állt előttem. Olívia azt mondta hogy az igazgatói egy kék ajtó mögött van...jó ez eddig oké csak hogy...itt minden ajtó kék!!!!

Nagyot fújtatva elindultam megkeresni az igazgatóit.