♱ 12 ♰

Drága muffinjaim! Meghoztam az új rész! Kicsit sok időbe telt de itt van! Szóval remélem izgalmas lesz. Amúgy éhes vagyok...tudom hogy ez senkit nem érdekel de na :D

-------------------4 évvel később---------------------

#Kíra#

16 éves vagyok. Az első bevetésem óta Rob jobb keze lettem és tökéletes gyilkost faragtak belőlem. Amit parancsot adnak nekem azt elvégzem. A legtöbb ember fél tőlem még itt a maffiában is rettegnek tőlem. kaptam is egy nevet...Titánia.

Mason mondta hogy hamarosan kész a terv. Őszintén nem is tudom hogy mit reagáljak erre. Ha megszököm oké ha nem az is oké. Nem tudom...

És azt a két napot ami a szabadnapom arra használom hogy a falkával legyek bár erről senki nem tud.

Éppen rajzoltam a korláton szokásomhoz híven. Most éppen Masont rajzoltam le. Amikor az egyik rajzomat nézi.

Igen már színes ceruzáim is vannak. Még az utolsó simításokat végezetem rajta mikor valaki bejött a szobámba.

-Ahh...már megint ott ülsz? Simán leszedhetnek onnan.-Mondta egy ismerős hang.

-Pofa be Davis.-Morogtam és ránéztem. És csinálhatnál már valamit a hajaddal mert nagyon béna.

-Oh olyan kegyetlen vagy Kíra...de pont ezt szeretem benned.-Mosolygott hülyén. A szokásos.-De idő van.-Váltott komoly arckifejezésre.

-Oké.-Azzal leugrottam a korlátról és a ceruzát meg a füzetet az ágyamra dobtam. És felraktam a combjaimra a kés meg a pisztoly tartókat. Majd kettő pisztolyt raktam mind két övre. És a kis dobó késeimet. Majd ki mentünk a szobámból.

Amúgy Davis így néz ki:

Amit tudni kell róla hogy ő az én "partnerem" vele dolgozok együtt. és valamiért szerelmes belém...és a haja tényleg irtó béna.

-Nesze.-Nyújtottam oda neki egy hajgumit.

-Köszi!-Kacsintott.

-És kiket kell most eltennünk láb alól?-Kérdeztem és néztem ahogy egy lófarokba összefogja a haját.

-Tessék.-Nyújtotta felém az aktákat megnéztem és két srácot láttam.

-Hmm...igazi rossz fiúk. Menjünk.

Beszálltunk egy fekete kocsiba. Davis vezetett.

-Amúgy...-Törte meg a csöndet Davis. Én pedig ránéztem.-Biztos nehéz lehetett idáig eljutni..-Mondta komolyan.

-Davis...-Sóhajtottam.-Már megint a szívemre akarsz hatni?

-Lehet.-Mosolygott.

-Mint már mondtam az elmúlt években elég sok falat emeltem magam köré hogy ne kelljen többet éreznem. És ha valaki egyszer ezeket a falakat le tudja bontani akkor is ott lesz a szívem egy vastag jégtakaróval borítva.-közöltem vele a tényeket.

-És miért lenne baj ha újra éreznél?-Nézet rám kérdően majd újra az útra.

-Mert elveszítettem egy jó barátom és ha újra éreznék tuti összetörnék és nem azért szenvedtem hogy utána összetörjek. 

-Értem...Amúgy megérkeztünk.-Húzta be a kézi féket.

-Remek. Egyedül is elintézem de gondolom úgy is jössz.

-Persze soha nem hagynám magára a partnerem.-Csak a szemem forgattam és kiszálltam a kocsiból.

Végül megérkeztünk egy elég piszkos és rozsdás vasajtóhoz. De a forrásaink szerint itt van a banda. Udvariasan kopogtam ekkor egy magas srác nyitott ajtót.

-Oh mit keres iitt, ezen a környéken egy ilyen törékeny kislány?-Nézett rám csábítóan. Utálom hogy lenéznek a magasságom miatt...mert csak 165 cm magas vagyok..

-Ezt a két srácot keresem.-Mutattam a képeket. Erre a srác csak rám csukja az ajtót.-Oh ige?-Kérdeztem ingerülten.

-Hé...Kíra nyugi!-Érintette volna meg a vállam Davis de én egy határozott mozdulattal berúgtam az ajtót és a sok kb nálam csak pár évvel idősebb fiúk lefagytak.

-Tudod rohadtul  bunkóság valakire rácsukni az ajtót...szóval ők ugye itt vannak?-Mutattam újra a képeket.

-Figyel kislány...-Ekkor a feje mellett suhant el az egyik dobó késem.

-Nem te figyelj. Nem vagyok kislány 16 vagyok. És nincs sok kedvem veletek játszadozni de a Főnökömnek dolga van ezzel a kettővel is nem igazán szereti ha megváratják.-Ekkor nagyon elkezdtek mozgolódni az emberek.

-Hogy hívják a Főnököd?

-Rob.-Ekkor tágra nyílt szemekkel nézet rám. Aztán ránézett az egyik srácra és alig észrevehetően bólintott tudom hogy ez mit jelent. Éreztem mikor fölém ért a bézbólütője  ezért megfordultam és gyomorszájba rúgtam így enyhén elrepült. -Davis őt rád hagyom a többit elintézem. -Mondtam neki. Ő pedig megragadta a fickót akit majdnem fejbe dobtam.

Végül elővettem a katanám de még nem húztam ki a tokjából és úgy kezdtem leütni az embereket.

-Bocs de ez túl sok egy lánynak.-Hallottam ahogy mondta Davisnek.

-Ismered Robot ugye? Akkor gondolom hallottál pletykákat arról a személyről akinek hűvös kék szemei vannak és tökéletesen teljesíti a parancsokat...más néven Titánia.

-Davis...-Szóltam rá mérgesen.

-Hupsz nem szereti ha így szólítják..

-Várj..szóval ő Titánia?-Nézet hitetlenkedve rám a srác miközben szedtem le az embereket.

-Aha. Szóval a te érdekedben jobb lenne ha beszélnél. -Ekkor álltam Davis mellé mert az összes embert leszedtem.

-Mi ez a zaj?-Hallottam hogy valaki felénk tart. Gyorsan Hasba vágtam a srácot aki el is ájult. Aztán belépet 2 srác. Jobban mondva pont azok akiket kerestünk. Amint meglátták hogy mennyi emberük a földön van dühösen néztek rám.

-Ne nézzetek rám így. Örüljetek hogy csak leütöttem őket...-Mondtam unottan és rájuk néztem jég kék szemeimmel.

-Oh csak nem Titániával állunk szembe?-Félmosoly jelent meg a hosszú hajú srác arcán. Én csak a szemeimet forgattam.

-Üzenetet hoztam...Oszlasd fel a maffiát.-Mondtam majd kezem a Katanámra tettem hogy ha kell ki tudjam rántani.

-Oké.-Ez meglepett. Valami nem stimmel...nem egyezhet bele csak így.

-Mi? Mark! Hogy egyezhetsz bele???-Kérdezte a mellette álló sapkás srác.

-Látom kezded unni a munkád.-Nézett rám ezek szerint Mark.

-Miből gondolod.

-Nem öltél meg senkit. Pedig te vagy Titánia a kegyetlen gyilkos.-Basszus ennyire látszik? Elég okos....

-És?-Néztem rá gyanakodva.

-Csak ennyi.-Vont vállat.-Nem leszek többi maffia vezér.

Nem veszem be...négy szem közt kell vele beszélnem.

-Davis...megvárnál a kocsiban?

-Persze...Titánia.-Mérgesen néztem rá mire ő csak kedvesen mosolygott majd elment.

-Kávét?-Mosolygott Mark. Bólintottam...de nem engedem le a védelmem.

A kávé pár perc alatt lefőtt. Vett 2 csészét. 

-Cukor? Tej?

-Mindkettő.

Aztán leültem a pulthoz ő pedig elém rakta a kávét. A pult másik oldalán volt velem szembe. Nekidőlt a falnak és kezében a kávéval nézett engem.

-Négyszemközt szeretnék veled beszélni.-Sandítottam CJ-re. Mark csak bólintott. Mire CJ morogva elment.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top