Furcsa volt.
Az elején tartottam a dologtól, mert azt mondták hogy gyakran vannak dühkitörései, gyakran válik agresszívvá és olyankor irányíthatatlan, rengeteg embernek kell lefognia hogy be tudják adni az injekciót.
Próbáltam normális emberként bánni vele, sokat beszéltem hozzá mindenféle dolgokról, és láttam a szemeiben hogy érti... annak ellenére hogy 12-16%-ot adtak neki a felépülésre.
De nem vették észre a lényeget: nem is volt fogyatékos. Csak egy kis agykárosodást szenvedett, ami miatt jelentkeztek nála ezek a görcsös rángatózások és a lábaiban az izmok gyengébbek voltak a kelleténél. Neki csak egy kis odafigyelésre volt szüksége, és már évekkel ezelőtt helyrejöhetett volna.
Ehelyett nem törődtek vele. Egyszerűbb volt nyugtatózni, és lekötözni.. mint segíteni neki.
Nem bánom hogy megismertem őt, mert nemcsak egy nagyszerű ember, hanem érzésekkel teli.. értelmes fiú.
Nehéz volt megválni tőle, hiszen kirúgtak a kórházból, azzal gyanúsítva hogy nem az ápolója vagyok hanem már lassan a barátnője leszek. A főnővér bal keze, nem nézte jó szemmel hogy viszonoztam a fiú érzéseit, hogy reményt adtam neki.
Thomas szeretett engem!

-Ella Ross

~~~

Üdv♥

A blogra olvasókat várok majd, és pár hónap után felteszem az első részt. Előre tervezem megírni hogy ne legyenek majd csúszások.Azért tettem ki ilyen korán, mert érdekelt hogy hányan szeretnétek betekintést nyerni ebbe a fura, ámde romantikus Feltétel Nélküli szerelembe/szeretetbe.Amint látjátok nem választottam nagy sztárt, hanem az Útvesztőből ismert Thomas Sangster-t.Visszajelzéseteket szívesen olvasom!