Reggeli után sem beszéltük meg a dolgot. Te elmentél lefürdeni, hogy magadhoz térhess én pedig addig rendbe tettem a konyhát legjobb elfoglaltság gyanánt. Amikor végeztél én már a szobádban vártam rád – elmosolyodtál majd odajöttél hozzám és a karjaidba zártál. Kedves szavakat suttogtál a fülembe, amiktől teljesen elgyengült a térdem majd befejezés képpen elhívtál randizni. Természetesen belementem hisz mióta találkoztunk a lemezboltban erre vágytam, teljesen elvakított a rajongásom irántad. A randi klisésen tökéletes volt, elvittél vacsorázni, beszélgettünk és nevetgéltünk majd egy közeli szántóföldre vittél csillagokat nézni – bár húsz perc után már csak a csókolózásról szóltak a dolgot. Szerettem veled lenni, biztonságot nyújtottál és végre el tudtam hinni azt, hogy nem csak egy felesleges plusz egy vagyok ezen a bolygón. Olyan voltam, mint egy idióta, már-már szívek nőttek a szemeim helyére, de nem bántam – te édesnek láttál és csak ez számított. Az iskolámban hamar elsőpört a hír, hogy egy párt alkottunk annak ellenére, hogy te már nem oda jártál. Ha őszinte akarok lenni csak akkor tudtam meg, hogy előzőleg te is oda jártál, ez valahogy sosem vetődött fel kettőnk között. Egyik pillanatról a másikra én lettem a leghíresebb végzős, főleg, amikor elém jöttél egy-egy nap. Zavart, hogy hirtelen minden figyelem rám terelődött viszont te már akkor is élvezted a hírnevet szóval nem tettem ellene semmit – már nem mintha nagyon tudtam volna bármit is csinálni.

Ez egy kicsit töltelék részesre sikeredett, de azért remélem élvezhető egy hangyányit