Néma csönd telepedett ránk. Mindenki elképedve nézte a holografikus jelet, ami a fejem fölött lebegett. Szédültem. Héra az anyám. A család és a hűség istennője. Aki sosem csalta meg Zeuszt, de én mégis itt vagyok. Nem bírtam felfogni. Hogy lehet Hérának félvér gyermeke? Ez felfoghatatlan volt a számomra. És ezzel nem voltam egyedül. Végül szinte mindenki egyszerre kezdett el beszélni. Voltak akik felháborodtak, voltak akik meglepődtek, és voltak akik mérgesek voltak. Vagyis elég vegyes volt a reakció. Kheirón végül elszállásolt a Héra bungallóban. Másnap felkeltem és szétnéztem. Az épület belülről fehér márványból készült és pávatollak díszítették. Nekem otthonos volt. Feltöltöttem, majd amikor meghallottam a reggelit jelző kagylókürtöt elindultam a menza felé. Mindenki megbámult és összesutyorgott a hátam mögött, ami különösen zavart. Reggeli után elmentem vívni, majd íjászatra, utána volt ebéd, utána a láva falat másztam meg, és vacsora előtt újra vívtam. Így teltek a napjaim. Aztán, amikor már egy hete voltam a Táborban, egy új félvér érkezett. Ahogy megláttam azonnal bukfencet vetett a gyomrom. A fiúnak sötétbarna haja volt, fekete szemekkel. Lazán öltözködött. Nem tudom megmondani, de valamiért egy furcsa érzés támadt meg.

  Tudom, hogy ez egy rövid rész lett, de ezt direkt ilyennek is szántam. Ezzel csak be akartam vezetni valamit, amit nem fogok megmondani.