Unatkoztam. Nem volt semmi, ami valami kis kihívást jelenthet. Egyedül Jacksonnal és di Angelo-val vívtam volna, de a tengeri gyerek valahol Annabethszel van, akitől a hideg is kiráz, míg Hádész fia szóba sem áll velem. Mondjuk ez a történtek után várható volt. 

A Hermész bungalóban ücsörögtem a földön a számomra kijelölt helyen. Az istenek nem változnak. A megállapodást, amit kötöttek a félistenekkel kezdett feledésbe merülni. Egyre kevesebb félvért ismertek el, így a Hermész bungalóban folyamatosan több lett a félvér. A bungaló belülről egy kis tábori háznak hatott. Nem volt benne semmi különleges. A holmijaimat a földön tároltam. Nem féltettem őket. A hermészesek hiába jó tolvajok, de ők sem látnak át a mágián vagy az illúzión. A táskámat az ölembe vettem és kutakodni kezdtem benne. A holmijaim között voltak teljesen hagyományos dolgok is. Tollak, ceruzák, füzetlapok, néhány drachma, ambrózia és nektár. Viszont nekem egy különleges dolog kellett. Egy tasak. Persze ennek sikerült a táskám aljára kerülnie, így néhány cifra káromkodás közepette turkáltam a táskámban. Szerencsére egy hermészes kölyök sem volt bent, ezért zavartalanul tudtam végrehajtani ezt a műveletet. Végül csak sikerült előhalászni a kis bőrtasakot. Egy megérzésem volt ezzel a kis tasakkal kapcsolatban, ezért az övemre kötöttem, majd egy varázslattal álcáztam, hogy azt senki sem lássa. Felálltam a földről és kiléptem a bungalóból, amikor valaki nekem szaladt. Ez meg se kottyant, de, aki nekem jött az kis híján elesett volna, ha nem kapom el és tartom meg. 

 - Óvatosabban. - mondtam, miközben elengedtem.   

 - Helen! - lihegte Wanda, mire felkaptam a fejem. 

 - Mi történt? - kérdeztem, miközben kényszerítettem, hogy rám nézzen. 

 - Hüpnosz... bungaló... szédülés... összeesés... - mondta akadozva, mire káromkodtam egy sort. 

 - Szólj Kheirónnak! - utasítottam gyorsan. - Helent elviszem a Nagy Házba. 

 - Miért? - kérdezte aggodalmasan. - Mi történt? 

 - Nem tudom. - csóváltam a fejemet. - De azt hiszem, hogy elkezdődött. 

 - Mi? - kíváncsiskodott. 

 - A prófécia. - válaszoltam, majd futni kezdtem.

Helen a Hüpnosz bungaló előtt feküdt eszméletlenül. Kíváncsi és aggodalmaskodó félvérek állták körbe. 

 - Menjetek hátrébb! - utasította őket egy szőke hajú fiú. - Orvosi ellátásra van szüksége. 

A fiú mellett megpillantottam di Angelot, Jacksont és Annabeth-t. 

 - Mit akarsz? - morrant rám Hádész fia. 

 - Segíteni. - dörmögtem. - Mi mást? - kérdeztem gúnyosan. 

 - Te csak ne segíts itt semmit sem. - morogta di Angelo. 

 - Ezeknek mi baja van? - kérdezte Percy, mire Annabeth és Will Solace megvonta a vállát. 

Néhány pillanatig csak meredtünk egymásra Hádész fiával. 

 - Öhm, a gyengélkedőbe kell vinnünk. - szólalt meg óvatosan Solace. 

 - Nem. - jelentettem ki. - A Nagy Házba kell vigyem. Kheirónhoz.

 - Miért is? - kérdezte di Angelo. 

 - Mert. - feleltem tömören. 

 - Nem hagyom. - ordította Hádész fia, mire a fű kezdett elszáradni körülötte. 

 - Én csak segíteni akarok! - kiabáltam most már én is. 

 - Úgy, mint Ausztráliában? - morogta mérgesen és kivonta a kardját. - És mi lett a vége? 

 - Ne merd még egyszer felhozni Ausztráliát! - ordítottam rá. 

Már kezdett betelni nálam a pohár. Nem akartam bajt. Nem akartam használni bármelyik képességemet is. 

 - Nyugalom, fiúk! - próbált meg Annabeth lenyugtatni minket. 

 - Nem hagyom, hogy itt is bajt és katasztrófát okozzon. - jelentette ki di Angelo és lecsapott a kardjával. 

Elhajoltam előle, majd még egyszer. 

 - Nem akarlak bántani. - mondtam, miközben egy újabb csapás elől hajoltam el. 

 - Akkor tűnj innen el örökre. - ordította, miközben egy újabbat csapott. 

A puszta kezemmel kaptam el a kard élét. Hádész fia dühét egy pillanatra a meglepettség vette át. 

 - Állj le! - szóltam rá. - Nem akarok rosszat. Helent a Nagy Házba kell vinnünk. 

 - Orvosra van szüksége. - morogta még mindig ellenségesen. 

 - Az nem elég. - válaszoltam, miközben ellöktem a kardot. 

Nem vártam választ, hanem felkaptam Helent és a Nagy Ház irányába vettem az irányt. A hátamon éreztem Nico di Angelo haragos tekintetét, de nem érdekelt. Viszont Ausztráliával kapcsolatban igaza volt. Az az én hibám. 

Megráztam a fejem, hogy kisöpörjem ezt a gondolatot a fejemből. Nem hagyom, hogy ez befolyásoljon. Eddig is el tudtam nyomni az emlékét, most is sikerülni fog.

A Nagy Házhoz érve a teraszon megpillantottam Wandát és Kheirónt. Wanda arcán értetlenség és aggodalom, míg Kheirónén fájdalom, szomorúság és tudatlanság. Ez sem fordulhatott elő sűrűn, hogy Kheirón valamit nem tud, vagy nem ért. De ez is elérkezett. 

 - Wanda mesélte, hogy mi történt. - mondta Kheirón, miközben a gurulós székében begurult a nappaliba. 

A házba belépve Helent a kanapéra fektettem. 

 - Mi történt vele? - kérdezte aggodalmasan Wanda. 

 - Ezt próbálom kideríteni. - feleltem, majd a kanapé mellé térdeltem. Wanda, pedig mellém. - A pulzusa és a szívverése normális. - állapítottam meg. - A légzése is. - mondtam ki, mire ennek az ellentéte történt. Helen szaporán kezdte kapkodni a levegőt. Mintha félne, vagy megijedne. - Vagy mégsem. - korrigáltam. 

 - Ez különös. - jegyezte meg Wanda. 

 - Az. - bólintottam. - De mi történt pontosan. 

 - Hát, az, hogy beszélgettünk, amikor a Hüpnosz bungaló előtt megállt, majd összeesett. - vázolta fel tömören. 

Kheirónnal összenéztünk. Láttam rajta, hogy ő is arra gondol, amire én is. 

 - Értem. - mondtam, majd levettem a kis tasakot az övemről. - Amit látni fogsz arról ne beszélj senkinek! - szóltam. 

 - Miért? - kérdezte meglepetten. 

 - Mert ez olyan dolog, ami nem tartozik senki másra. - válaszoltam. - Még. 

 - Rendben. - bólintott. 

 - Esküdj a Sztüx folyóra! - szólítottam fel. 

 - Thomas, ezt lehet, hogy nem kéne. - jegyezte meg Kheirón. 

 - Pedig szükséges. - mondtam. - Esküdj! - néztem komolyan Wandára.   

 - Nem tudom. - gondolkodott el. - A Sztüxre való eskü az halálos, ha valaki megszegi. - mondta.

 - Ezért ajánlatos nem megszegni. - vontam vállat. 

 - Amit látni fogok az kapcsolatos Helennel? - kérdezte. - Vagy éppen veled? - sandított rám. 

Elismerően néztem rá. Látszik, hogy Athéné gyerek. 

 - Talán. - válaszoltam. 

 - Ez nem válasz. - rázta a fejét. 

 - De. - ellenkeztem, miközben a gyűrűmet csavargattam. 

 - Segíthet Helenen? - kérdezte. 

 - Nem biztos. - válaszoltam néhány másodperc után. - Talán nem, de lehet, hogy többet megtudhatunk. 

 - Ez nem sok. - jegyezte meg. 

 - Ha rémlik félisten vagyok, nem isten. - forgattam meg a szemeimet. - De esküdj meg!

 - Rendben. - sóhajtotta megadóan. - Esküszöm a Sztüx folyóra, hogy nem árulom el senkinek, amit itt látni fogok. - mondta, mire kintről dörgés hallattszódott.

 - Jó. - könnyebbültem meg egy kicsit, majd kinyitottam a tasakot és egy csipetnyi port vettem ki belőle, amit Helen fölé szórtam a levegőbe. 

Becsuktam a szemem és a kezemet a por fölé emeltem. Helent az Alvilágban pillantottam meg. Pontosabban a Tartaroszban. És éppen egy csapat szörnnyel hadakozott. Felderítettem a környéket. Nem messze, egy kisebb lávadombon egy szellem alakja állt. Könnyen felismertem. Maga, Tartarosz állt ott. 

 - Tudtam, hogy eljössz! - nézett rám egyenesen. - A kislány már nem fogja sokáig túlélni ezt. Ha azt akarod, hogy ne halljon meg, sietned kell. Az Athéné lány segíthet benne. 

 - Miért nem állítod meg? - kérdeztem dühösen. 

 - A prófécia is kimondta. - válaszolta. - Gödör szellemétől óvakodj. - vigyorodott el gonoszan és sejtelmesen. - Huszonnégy órád van. - tett egy lökő mozdulatot a kezével, mire kiszakadtam a látomásból és ismét a szobában találtam magam. 

Fáradtan lihegtem, miközben igyekeztem a fejemben rendet tenni. 

 - Ez meg mégis mi a rohadt élet volt? - kérdezte Wanda lesokkolva. 

 - Álomba hatolás. - felelte helyettem Kheirón.

 - Hogy mi? - hápogott. 

 - Ez álompor volt. - mondtam még mindig fáradtan. - Ennek a segítségével be tudok jutni az álmokba. 

 - Vagyis te Hüpnosz fia vagy? - kérdezte. 

 - Nem. - válaszoltam. - Hanem Morpheuszé. De ezt ne mondd el senkinek. 

 - Erre nem esküdtem. - incselkedett. 

 - Tudom, de a küldetés sikeressége érdekében ne mondd el senkinek. - kértem. 

 - Rendben. - egyezett bele hamarabb, mint számítottam rá. - Szóval Helen csak álmodik? - kérdezte. 

 - Igen. - bólintottam, miközben a még mindig levegőben lebegő port a kis tasakba tereltem. 

 - Akkor csak fel kell keltenünk? - nyugodt meg egy kicsit. 

 - Sajnos ez nem ilyen egyszerű. - csóváltam a fejem. - Ha most csak így felébresszük, súlyos agyi problémákat okozhatunk vele. 

 - Mégis miért? - lepődött meg. 

 - Mert ez egy isten erejű álom. - mondta Kheirón. 

 - Melyik isten tenne ilyet? - kérdezte dühösen Wanda. 

 - Aki az ellenség. - feleltem. 

 - Káosz. - sóhajtotta Wanda. 

Kheirónnal megint összenéztünk. 

 - Igen, Káosz. - mondtam, bár tudtam, hogy ez nem igaz. 

Egy hosszabb szünet után itt is lennék egy újabb résszel. Ma meg holnap új részek fognak érkezni Az Őrzők Örökségéhez és az interaktív könyvhöz is. És kaptam kettő új kihívást, amit szintén meg szeretnék csinálni. Szóval ma meg holnap lesznek bőven új dolgok. Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket.