Nagyon érdekes álmom volt. Egy hatalmas épületben lebegtem. Az épület fehér volt. Hatalmas oszlopok tartották. A terem közepén U-alakban elhelyezve 12 trón. Mindegyikben 12 hat méter magas ember ült. Kinézetben nagyon különböztek egymástól. Az egyik férfinek hegyes orra, ívelt szemöldöke, és manós vonásai voltak, míg egy másik férfi alacsony volt és kövér.
  - A gyűlést elkezdjük. - harsant egy mély, férfi hang.
Oldalra néztem és megpillantotta a hang gazdáját. Magas, izmos férfi ült középen. Elektromosság cikázott körülötte. A beszélgetés morajai elhaltak. Szinte tapintani lehetett a feszültséget. A férfi a mellette ülő nőre nézett, mire furcsa bizsergés járta át a testemet.
  - Miért csináltad ezt Héra? - kérdezte a férfi.
  - Nem bírtam uralkodni magammal, férjem. - jött a válasz. - De te ezt sokkal jobban átérzed nálam.
A férfi arca megfeszült. Néhány percig farkasszemeztek egymással, végül az arca elernyedt.  Csak ennyit kérdezett.
  - Erős?
  - Nagyon. - válaszolta a nő. - Minden isten erejét birtokolja, de nem egyenlő arányban. Az én képességeimet tudja a legjobban használni, majd az én testvéreinket, vagyis hatunkét. Mutatott öt társára. Mivel én fogom össze a családot ez szerintem érthető.
A többiek bólogattak, de nem szóltak egy szót sem. Néhány perc csend után megint a férfi szólalt meg.
  - Meghagyom az életét addig, amíg nem jelent fenyegetést a számunkra. - jelentette ki, majd felállt és elhagyta a helyiséget. A többi is követte a példáját.

Egy fehér helyiségben ébredtem. Két oldalamon ágyak sorakoztak. Nekem háttal egy szőke hajú fiú állt. Átgondoltam az álmom, amiből kiderül, hogy ki az anyám. Ez megmagyarázza a furcsa dolgaimat. Például, hogy miért nem bír megrázni az áram, miért bírók lélegezni a víz alatt, meg a többi. A gondolataimból a fiú hangja rázott ki.
  - Hát felébredtél! - mondta.
  - Úgy látszik.
  - Will vagyok. Will Solace, Apolló fia. - mutatkozott be.
- Helen Joyce. - mondtam el a nevem én is.
Will most egy másik fiúhoz szólt, akit eddig még észre sem vettem.
  - Nico, körbevezeted Helent? - kérdezte, mire a fekete ruhában lévő srác csak mogorván bólintott. Kiszálltam az ágyból és követtem a fiút.
  - Hova megyünk? - próbáltam társalgást kezdeményezni.
  - Körbevezetlek a Táborban. - felelte és egy U-alakban elhelyezkedő épület komplexumhoz vezetett. Igen ilyen gyönyörű szavakat is ismerek.
  - Ez itt a tábori házak. - kezdett bele a magyarázatba. - Mindegyik egy isten gyermekeinek az otthona az itt tartózkodásuk alatt. Nemrég kibővült a kisistenek gyermekeinek számára is. Ha elismer az isteni szülőd bekerülsz abba a bungallóba. Addig is a Hermészeseknél leszel elszállásolva. Nico megmutatott mindent. A láva falat, az amfiteátrumot, az étkezőt, az eperföldeket, valamint az erdőt. Út közben megismerkedtem Jászonnal, Piperrel, Leoval, Annabetszel, Hazellel és Frankkel. Vacsorára sikerült megtudjam az igazságot, valamint megismernem a tábort. Leültem a Hermész asztalhoz, majd Kheirón egy gyors beszédben ismertette, hogy ma este zászlózsákmányolás lesz. Áldoztunk az isteneknek, majd leültünk enni, csakhogy Wanda fölött egy holografikus bagoly jelent meg. A táborlakók tapsoltak, majd Wanda Annabeth mellé ült le. A vacsora közben asztaltársaim gyorsan elmondták, hogy mi fán terem a zászlózsakmányolás. Vacsora után páncélok jelentek meg az asztalon. A többiek segítettek felvenni. Kaptam egy kardot és már rohanhattam is a csapattársaim után. Határőrök osztották be, bármit is jelentsen az. A folyó mellett álltam és a kardok csattogását hallgattam. Tíz perc elteltével egy csapattársam ugrotta át a folyót, ezzel megnyerve nekünk a versenyt. Csakhogy, amíg az ünneplés zajlott, addig néhány szörny és egy fiatal fiú lépett be.
  - Hol van Helen Joyce? - kérdezte hangosan, mire mindenki egy emberként fordult felé.
Senki sem válaszolt. A fiú akkor egyenesen rám nézett, majd győzedelmesen elmosolyodott. A szörnyek felé fordult.
  - Kapjátok el!
Azok rám ugrottak, mire egyszerre több dolog is történt. A fejem felett egy holografikus jel jelent meg, csak ez egy páva volt. Kinyújtottam a kezem, mire a folyó kicsapott és körbe vette a szörnyeket, majd abba egy villám csapott bele. A szörnyek pávatollakká robbantak szét. Az idegen fiú addigra már eltűnt. Néma csönd telepedett ránk, amit Kheirón tört meg.   
  - Éljen Helen Joyce, Héra lánya!