Koldus és királylány


Fú, ma nagyon elvagyok a Wattpaden.

Tudni kell, hogy 2016-ban tisztára úgy éreztem, hogy megkejpopizálom a fél világirodalmat. Meg még 2017-ben is. (Mit hazudok, még mindig ez a vágyam, no.)

A Barbie-mesék. Azok voltak első áldozataim.

Az alábbiakban eredetiben, esetleges akkori helyesírási, egyeztetési és stilisztikai hibákkal együtt közlöm az első két fejezetet. Merthogy annyi íródott csak meg, szed sztori.

(Fent a fantasztikus winnexy által szerkesztett borító látható. X3)

A fülszöveg

Ovisként sokat dzsemmeltem Annelise és Erika nótáira, és a hatszázharmincötödik alkalommal is ugyanolyan izgalommal néztem a mesét, mint először. A két egyforma lányról szóló történet sok ötéves kislányban mozgatta meg a belső hercegnőt, és mozgatja meg ma is. Xdxdxd
A kejpáp varázslatos világában is találkozunk "eltitkolt ikertesókkal".
Választásom DoremiFASZólásiuminra és Moonstarra esett, ők bújnak most a szereplők bőrébe.
Ezúttal egyébként nem érzem a művet olyan dzsemteljesnek, de fogadjátok el plz. Téháiksz.

1. fejezet: Izgi dolgok történnek O.O

Nagyon régen, messze-messze, egyszer ugyanabban az időben született két meglepően egyforma gyerek. Egy kislány és egy kisfiú.

Csakhogy míg Byulyi a királyi palotában hercegnőként nevelkedett, addig Minseok egy szegényes falusi viskóban élt.

Telt-múlt az idő...

Az iparral nem rendelkező, meggondolatlanul berendezett monarchia egyetlen aranybányája kimerült, a királynő nagyon berezelt. Csak nem mondhat csődöt egy übermenő alternatív kéjpáp királyság?

Persze azonnal a legegyszerűbb, egyben legkegyetlenebb megoldás jutott az eszébe: az érdekházasság.

Kicsi lányának, a lázadó, vadóc Byulyinak rögtön ki is nézte a szomszéd királyságból Jongdae herceget. Majd az ura megneveli a szétszórt leányzót! Ikszdé ikszdé.

Byulnak persze nagyon nem gyere be volt az ötlet. Ceruzáját rágcsálva oldotta egymás után a feladatokat.
Azazhogy oldotta volna, mert pillanatnyilag még az se jutott eszébe, mennyi is a nyolcszor hét.

Tanítója, a csodaszép Yongsun fel-alá járkált előtte, és a csípője olyan csinosan billegett, hogy Byulyi fejében megfordult egynéhány nem odaillő erkölcstelenség.

-Na mi az, hercegnő, min töri a fejét?-hajolt oda hozzá a nevelőnő. Byulyi finoman beharapta ajkát. Az a dekoltázs! Ne nézz oda! Nehogy odanézz!-Igyekezzen, hátravan még a lovaglóórája, és meg kell kezdenünk az előkészületeket Jongdae herceg fogadására...-sorolta hevesen gesztikulálva Yongsun a hercegnői tennivalókat.

A fenébe is azzal a Jongdae ficsúrral, mikor itt illeted magad előttem, hogy majd kicsordul a nyálam!-zsörtölődött magában Byulyi hercegnő, irigykedve oldalrapillantva selyempárnán sziesztázó cicájára, Wheeinre.

/)*(\

-Minseok, mi ez a dedós pelenkaöltés?! Megtudhatnám, hol járnak a gondolataid munka közben?-hisztériázott Kim úr, a Key varrodája tulajdonosa.

Minseok ilyenkor nagyon mérges volt a szüleire, hogy annyi kölcsönt vettek fel annó, hogy fel tudják őt nevelni. Bárcsak hagyták volna őt elpatkolni, minthogy ebben a piszkos kis lyukban varrjon puccos előkelőknek midenféle csicsás göncöket!

Aztán meg is bánta gondolatait. Mihez kezdene nélküle kiscicája, Hwasa? Ki szórakoztatná az embereket a téren reggelente?

Nos, igen, Minseok afféle önjelölt énekesként működött lopott pillanatokban a zsúfolt tereken, ezzel szerezve magának egy kis pluszt fizut csokira meg cukira. Kis haspók volt a szentem. X3

Csupa tündérhercegnős dologról énekelt: szabadságról, szerelemről, boldogságról. Bárki úgy gondolhatta volna, hogy gondtalan életet él, nem pedig egy varroda mélyén posvad.

Felszisszent, megszúrta magát a tűvel. Elmorgott magában pár káromkodást, majd zsepi után kutatva felsóhajtott.

Micsoda izgalmak!

2. fejezet: A NAGY TALÁXÁS

A palotában mindenki totál be volt zsongva a közeledő esküvőtől, szépen felcicomázták az utolsó vécét is, de Byul csak egyre hisztisebb lett.

-Nem is ismerem a pasast! Az eljegyzésen fogom először látni! Mi van, ha olyan, mintha az előző pillanatban mászott volna le a fáról? És ha finnyás? Nem megyek hozzá akármilyen nyápichoz!-panaszkodott macskájának Byulyi.-Meg aztán, ott van Yongsun. Hát Wheein, tegnap abban a ruhában azt hittem, itt helyben falom fel azt a helyes kis...

-Hercegnő!-rontott be egy random szolga.-Ugye nem zavarok?

-Dehogy zavar!-válaszolta Byul szempillarebegtetve, affektálva, és remélte, hogy ebből a cselédnek leesik, hogy rosszkor jött.-Mondja csak!-villantott egy bájmosolyt Byulyi.

-A helyzet az, hogy nem igazán tudjuk eldönteni, hogy babarózsaszín, vagy púderrózsaszín legyen a nagycsarnokban a virágfüzér a falakon. Ön szerint?-lobogtatott meg két teljesen egyforma színmintát a hercegnő orra előtt.

-Felőlem akár hernyókat is aggathatnak a falra!-Byulyi majdnem felborította az asztalt drágakövestül- tiarástul-macskástul.

-Értettem, felség-jegyzetelt megszállottan a cselédlány.-Szőrösek legyenek, vagy simák?

Byul válaszra se méltatta őt, magára kapta csuklyás köpenyét, és félrelökve útjából, kiviharzott.

-De felség! Akkor szőrös legyen?

/)*(\

Minseok éppen kiszállított egy habos-babos ruhakölteményt, és úgy döntött, itt az ideje egy koncertnek.

Magabiztosan kiállt a piac közepére, mintegy biztatást várva lepillantott cicájára, Hwasára, majd belekezdett a dalba.

Minden szem rászegeződött, még egy bizonyos köpenyes lejányocska is odakapta a fejét. Na de ilyet! A koncertező pasika mintha ikertestvére lett volna!

A dal végén, amikor az emberek szétszéledtek, Byulyi odasomfordált a sráchoz, és a lába elé helyezett edénybe pottyantott. Pénzt. Nem kakit. Ráadásul aranyat!

Minseok szeme felcsillant. Ezaz. Ebből már macskakaja is lesz. Felemelte a fejét, hogy lássa, ki ez a bőkezű valaki (titokban azért remélte, hogy valami menci lemezkiadóhoz akarják leszerződtetni), és mostan neki esett le az álla.

*dramatik zene*

Gyorsan össze is haverkodtak, Byul elárulta, hogy ő amúgy a princesszka, de nagyon nem élvezi jelenleg, Minseok is elpanaszolta az ő szörnyűséges sorsát, és ahelyett, hogy déenes tesztet csináltattak volna,  mjuzikelesen énekelgettek a város közepin.

TE ÚGY HASONLÍTASZ RÁM!!!

Nosztalgia ikszdé

És itt jött az írói válság, ahogy az szokott lenni. Je. A harmadik fejezetet még elkezdtem, de egy mondatnál tovább nem jutottam.

Ma már nem tudnám úgy befejezni, ahogy akkor akartam, szóval nem is fogom.

Most a betétdalok fognak menni körbe-körbe a fejemben, szuper.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top