Az óra éppen éjfélt ütött, amikor halk kopogást hallottam az ajtó felől. Elküldtem az üzenetet Davenek, amelyben jobbulást kívánok neki, és az ajtóhoz csoszogtam. Tudniillik  Dave sikeresen összeszedett egy kellemes vírust a tél végére, így egész este egymásnak írogattunk unalmunkban.

-Igen? – suttogtam félve a késő esti vendégemnek és résnyire kinyitottam az ajtót, miközben felkaptam az ajtó mellett lévő egyik magassarkút. Ilyenkor a normális emberek már nem nagyon járnak látogatóba, viszont a betörők általában nem kopognak, így arra jutottam, hogy nem lehet baj abból, ha kinyitom az ajtót. Ha meg netalán baj lenne, arra az esetre ott van a cipő.

- Bemegyek, ha nem gond – hallatszódott Nash hangja az ajtó másik oldaláról és amint befejezte a mondatot, már fél lábbal bent is volt az előszobában – Miért van nálad egy cipő?

- Mire azt tudnám mondani, hogy baj ha bejössz, addigra már a spagettimet eszed a szobámban.Azért, mert megijesztettél. Azt hittem, hogy betörő vagy – a cipőt ledobtam a földre és neki támaszkodtam az ajtófélfának - Megleptél. Mindenkire számítottam ilyenkor, csak rád nem.

- Van spagetti? – csillant fel a szeme kedvenc étele hallatán.

- Rátérhetnénk a lényegre? - förmedtem rá - Gyanítom nem emiatt jöttél ide, hogy értelmetlen dolgokról dumcsizzunk, és megijessz az éjszaka kellős közepén.

- Tehát nincs spagetti. Szép kis vendéglátó vagy te – mormogott halkan, és elővette a telefonját. Kibújt a szövetkabátjából, és hanyagul a kanapéra dobta azt, majd leült a szőnyegre. A kabát zsebéből kipergett fémérmék hangosan csilingelve értek földet, de nem foglalkozott vele, mert elszántan keresgélt valamit a telefonjában – Van bizonyítékom.

- Mire? – kérdeztem ásítás közben. Egy pár pillanatig csönd volt a szobában. Nash egy szó nélkül indított el egy zajos felvételt.

„  - Valld be, hogy hazudtál arról, hogy volt köztünk valami. Hallani akarom!

-Az nem kamu volt, csak rossz a memóriád. Ejnye Nash, nem is emlékszel, hogy kivel mit csináltál? Szóval engem is megcsaltál?

- Te esküszöm beteg ember vagy. Ide figyelj, ha nem mondod el, hogy kamu, biztos lehetsz benne, hogy gondoskodok róla, hogy elmegyógyintézetbe kerülj. Ez beteges.

- Lazíts már Grier. Örülj neki, hogy páran azt hiszik, hogy volt köztünk valami. Ettől nem vagyok hazudozó, mert hírnevet csinálok neked. Örülj neki inkább, mert nem sok emberrel hozom kapcsolatba magam.

- Egy tíz éves kapcsolatomat tetted tönkre. Mi volt a terved? Ha Lara elhagy, utána összejövök veled? 

- Nagyjából. Lara nem bocsájt meg neked soha, viszont én itt vagyok és várok rád. Ez már elúszott, engedd el őt.

- Mérhetetlenül buta vagy. Miből gondolod ezt?

- Onnét cica, hogy nincs semmid, azaz semmid, amit felhasználhatsz ellenem. És mindketten tudjuk, hogy Lara végtelenül naiv. Inkább egy idegennek hitt, mint neked, akivel tíz éve együtt volt. Drágám, vedd már észre, hogy nem bízott benned, így nem tartott volna sokáig a kapcsolat. Később is megköszönheted, mert tudom, hogy még mindig nem vagy rajta túl, de egy kis idő múlva belátod majd, hogy jobb ez így. Viszonylag kis veszteséggel szálltál ki a kapcsolatból, mert igazából semmi értékeset nem vesztettél. Gondold el mi lett volna, ha akkor kezd el féltékenykedni, ha már házasok vagytok és vannak gyerekeitek...

- Miattad féltékenykedett, mert azt mondtad neki, hogy veled csalom meg őt. Te nem lettél volna féltékeny, ha valaki ezt mondja neked? Adtál a féltékenységére okot.

- Más is adott volna rá okot... Lásd be Nash, te túl jó pasi vagy hozzá. Mindenkinek hitt, csak neked nem. Elviharzott és tovább lépett rajtad.  A madarak azt csiripelik, hogy már van barátja is. És nem kell a madaraimnak hinned, ha olvasol újságot. Valamilyen igazgatóval fotózták le.

- Nem a véleményed meg a madaraid érdekelnek.  Csak hallani akarom, ahogy azt mondod, hogy hazudtál.

- Ennyire nem bízol te sem magadban? Nem tudod, hogy hazugság-e?

- Én tudom. Figyelj Sierra, ez már ennyi volt, köztünk biztosan nem lesz semmi. Mondd ki, hogy nekem volt igazam és békén foglak hagyni. Csak ennyi kell nekem, ez igazán apróság azután, miután tönkre tetted az életemet. 

-  Szerintem már kimondtam... ,,

Nash leállította a telefonján a felvételt és a szemembe nézett:

-Sosem csaltalak volna meg – suttogta elfojtott hangon. A tenyerembe temettem az arcomat. Hirtelen minden annyira sok volt. Az is, hogy Nash egyszer csak betoppant hozzám, meg a felvétel is... Mintha minden csak egy álom lenne. Minden annyira zavaros.
  Egy darabig csöndben ültünk egymás mellett. Én még mindig próbáltam feldolgozni a hallottakat.

- És most mi lesz? – törte meg a csendet Nash.

- Mi lenne? – néztem fel rá – Igaza van Sierrának, abban hogy nem bíztam benned, sőt abban is, hogy túl jól nézel ki hozzám...

- Ne kezdd ezt – mordult fel Nash.

- Figyelj, lehet hogy ennek így kellett történnie. Lehet, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Én túlléptem ezen. És most, hogy hallottam Sierrától, így valamennyivel nyugodtabban alszok majd, így hogy lehet hogy mégsem csaltál meg.

- Lehet? Mi kell még ettől több? Mit szeretnél? Nem tudom jobban bizonyítani azt, amit meg sem tettem. Mit vársz tőlem?

- Nem tudom Nash... Azt várom tőled, hogy zárjuk ezt le, mert így neked is jobb lesz, meg nekem is. Nem akarom újra felborítani az életemet...

- De ez az egész egy hazugság volt – mérgében a padlóra ütött-  én végig melletted voltam. Mindenben. Ha baj volt, mindent félredobtam érted és futottam hozzád. Rémálmaim voltak, többször újra álmodtam, ahogy összepakolsz, és ott hagysz a közös lakásunkban. Nem is értettem, hogy miért tűntél el, hiszen soha nem hazudtam neked. Tökéletes pár voltunk, erre most tipikus agyonhasznált, vacak klisékkel próbálsz lekoptatni.

- Nash, sajnálom...-motyogtam zavartan. 

- Könyörgök – csuklott el a hangja – gyere vissza hozzám.

- Nem szeretném újra kezdeni. Nem látom értelmét. Nem csak te voltál az egyetlen akinek fájt ez az időszak, és pont emiatt nem szeretném feltépni a sebeket. Én úgy érzem, hogy túl vagyok ezen az egészen, és ha nekem sikerült, akkor neked is sikerülni fog lezárni ezt. Köszönöm, hogy támogattál éveken keresztül, mert tényleg gyönyörű évek voltak. Boldogan gondolok majd vissza rád, mert te voltál az első nagy szerelmem. Mondanám azt, hogy melletted nőttem fel, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz, mert mindketten gyerekek vagyunk belül még mindig. De egyszer mindennek vége van, talán egyszer mi is felnövünk, és akár az is lehet, hogy pont emiatt nem működött a kapcsolatunk, mert két gyereknek nem való ez...
  Kérlek Nash, menj haza és pihenj le. Gondolj te is a szép időkre, és próbáld meg lezárni ezt.  Annyi csodás ember van a Földön, hidd el, egyszer megtalálod majd az igazit.

- De nekem te vagy az igazi – szuszogott. Piros arcán patakokban folyt a könnye. Próbált nyugodt maradni és visszafojtani a sírást, mert sosem szerette, ha valaki a gyenge pillanataiban látja őt, de akármennyire próbálta, nem sikerült higgadtnak maradnia. Szívbemarkoló látvány volt így látni őt.

- Nekem viszont nem te vagy. És ha nekem nem te vagy, akkor én nem lehetek a te nagy ő-d. Fáradt vagyok, és csak aludni szeretnék. Kérlek szépen, hogy menj el – az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam azt, ő pedig egy szó nélkül sétált ki rajta. A férfi, akit kiskoromtól kezdve szeretek, végleg távozott az életemből. Mérhetetlenül fájt nekem is: Fájt újra látni őt, fájt az, hogy így láttam őt és az is, hogy gondolatban újra átéltem a történteket.
  Azt gondoltam, hogy ennyi idő elég volt ahhoz, hogy túllépjek rajta és végre összeszedjem magam. Amit közel egy év alatt felépítettem magamban, az most egy óra alatt újra romokban állt. Amint bezártam mögötte az ajtót, én is zokogásban törtem ki. Mindkettőnknek fáj a döntésem, de az idő mindent begyógyít, és hiszem azt, hogy jól döntöttem – legalábbis nagyon bízok benne, hogy így van.