Ebéd után a kanapén feküdve elaludtam. Mire egy óra múlva felébredtem, Nash már elment itthonról. A hálóban ébredtem fel, és egy cetlit pillantottam meg az éjjeliszekrényen.
„ Vissza kellett mennem, este jövök. Szeretlek" állt a papíron az írása. Korábban sérelmeztem a citromos forróitalport valamelyik nap, így a konyhaasztalon új doboz várt engem: erdeigyümölcsös kínzóport kaptam ezúttal. Amint az első korty lement a torkomon, rögvest könyörögtem vissza a hónalj ízű citromosat, mert az legalább iható volt, de ez, ez a poklok pokla.

Régen csináltam hasonlót, de nem volt más választásom, mert a betegség győzött : egész álló nap aludtam. A szokásos fogatókönyv zajlott le : így este féltizenegykor lépett be a kedvesem a bejárati ajtón és természetesen az asszisztense, Sierra is követte őt. Nem értem, hogy Hayes hogy tudja ezt feldolgozni, hogy Sierra ilyen későn jár haza, de ez nem is az én dolgom.

- Jobban vagy már?-ugrott elém köszönés nélkül Sierra.Már meg sem hatott ez az egész, így nem is foglalkoztam vele, hanem Nashnyakába ugrottam. Megpuszilta a hajamat és szorosan magához ölelt. A mellkasábafúrtam az arcomat és egyáltalán nem foglalkoztam sem Sierra jelenlétével, semazzal,hogy szerencsétlen barátom is elkaphatja a betegséget. Legalább akkor itthon lehet majd velem.

- Szerintem jobban van – jegyezte meg Nash – de csak a zöldség leves miatt, amit ma ebédre csináltam neki. Bágyadtan mosolyogtam rá és a káprázatosan kék szemét bámultam, amit az évek során még mindig nem untam meg, mert mindig máshogy gyönyörű. – Mivel tudom, hogy nem tudsz nyugton maradni még betegen sem, így megbeszéltem Sierrával, hogy ő vigyáz rád, amíg én dolgozok holnap.

- Tessék? Kapok egy dajkát? – meredtem rá ledöbbenve, hiszen egy kő több dolgot csinált, mint én az elmúlt napokban. Érted, őt legalább rugdossák, engem az sem hat meg, ha közben azért tudok aludni is. – Dehogy. Tökéletesen elvagyok egyedül.

- Csajos nap lesz. Nem is tudod, milyen jól tudok főzni – vigyorgott Sierra. A fejemet fogtam, ahogy belegondoltam, hogy a holnapi napot vele kellesz töltenem.

- Amikor én megyek munkába, akkor fog átjönni ő.

- Nash, ugye azt tudod, hogy nem vagyok két éves? Húsz éves vagyok, menni fog ez egyedül is.

- Féltelek. Attól félek, hogy egyedül valami bajod lesz és még szólni sem fogsz tudni – mondta aggódva Nash.

A helyzetembe beletörődve durcásan feküdtem le. Kiszolgáltatottnak és bénának éreztem magam. Átkoztam mindent, amiért nem tudattam Nash-el, hogy nem bírom ezt a nőszemélyt. Büntetésből most megkaptam őt és szerintem nem is ő fog vigyázni rám, hanem én rá.

- Reggelt – köszöntem neki flegmán reggel. Az asztalon a konyhában már frissensült tojás várt.

- Jó reggelt – válaszolt vissza Sierra, és közelebb tolta hozzám a tányért.

- Lehet egy kérdésem? Miért vállaltad ezt el?- kérdeztem az első dolgot, ami eszembe jutott.

- Mert most dupla annyit kapok ezért, amiért itt vagyok, mintha bent lennék. – szólt Sierra.

- Így már értem. Mi újság veled és Hayes-el?– tereltem a témát és megkóstoltam a tojást. Meglepetésemre kezdtem jobban lenni, noha nem Sierra jelenléte segített.

- Minden rendben. Édes srác. És veletek minden rendben?

- Igen. Még mindig ugyanazt érzem, mint évekkel ezelőtt, amikor összejöttünk. Ugyan olyan nagy a szerelem, mint akkor. Gyorsan szalad az idő. Ezt úgy mondom, mintha már ezer éves lennék – kacagtam. Sierra arcára egy kaján félmosoly ült ki és az arcát takarva elnézett oldalra. Kuncogott egyet, és elvette előlem az immár üres tányért.

- Persze – legyintett és a csöppet sem őszinte mosollyal az arcán kibillegett a konyhába.

- Hogy-hogy persze?

- Helyeseltem csak – vihogott fel. Megdöbbenve álltam előtte. – Annyira, de annyira naiv vagy Laura.

- Miért lennék az? – kérdeztem vissza csípősen. Egy laza mozdulattal becsapta a hűtő ajtaját, amiből előzőleg szőlőt vett elő. A szemét forgatva bedobta az utolsó szem szőlőt a kukába, ami a kezében volt. és a tenyerével rácsapott a pultra. Ördögi mosollyal az arcán gusztustalan hangnemben beszélni kezdett hozzám.