Nash dolgozik, én pedig a suliban rohadok. Hosszas szenvedés, és félig átaludt órák után végre vége lett az utolsó előadásomnak is. Délután három óra volt. Elégedetten pattantam be a kocsiba, és úgy gondoltam, hogy igazán megérdemlek egy kis kényeztetést, szóval beugrottam az egyik jó hírű cukrászdába, és kiválasztottam a nekem legszimpatikusabb süteményt. A nyálam csorgott a gyümölcsös-csokoládés csodáért és szó szerint neki is estem, amikor végre haza értem. Jóllakottan feküdtem a padlón a nappaliban. Magam sem tudom, hogy miért ott találtam meg a helyemet, amikor semmilyen nyomós indokom nem volt erre a nem mindennapi fekvőpozícióra. Szóval Malibu és Lia társaságában feküdtem a szőnyegen, amikor mérhetetlen fejfájás tört rám. Kibotorkáltam a konyhába, és összetörtem magamnak egy gyógyszert. Félek a gyógyszerek egyben lenyelésétől, így mint egy hat éves kölöknek, nekem is mindig össze kellett törni őket. Bevettem a gyógyszer, és amellett döntöttem, hogy inkább az ágyban folytatom a pihenést, így bevonszoltam magam a hálóba. Nem szeretek napközben aludni, de úgy elnyomott az álom, hogy csak este nyolckor sikerült magamhoz térnem. Rázott a hideg, és az egyik pillanatban még fáztam, a másikban meg spontán öngyulladást kíséreltem meg. Erős gyanúm volt arra, hogy lázas vagyok és sikerült valami fincsi kis vírust összeszednem. Megmértem a lázamat, ami felülről súrolta a negyven fokot, és ennek tudatában egy finom forróitalpor mellett tettem le a voksomat, hátha az valamennyire majd rendbe fog rakni. Az ágyban a ház össze párnája mellett és valami hülye film nézés közben szürcsölgettem a citrom ízűnek csúfolt forró valamit. Öcsém, ha nálatok ilyen íze van egy citromnak, az már régen rossz – gondoltam magamban és próbáltam rájönni, hogy miért nem inkább hónalj ízűként árusítják ezt a cuccot. Végül rá kellett jönnöm, hogy nem lenne túl nagy sikere ennek az egésznek, ha úgy árulnák, ahogy én gondolom. Így, hogy abban a tudatban vagy, hogy citromos, még meg is veszed, és csak itthon van a meglepi. De legalább megvetted.
A filmnek vége lett, és az itallal is végeztem. Az óra este tíz órát mutatott, én pedig már kezdtem aggódni Nashért.

- Megjöttem! – szólalt meg a hangja az előtérből, én pedig összeszedem minden erőmet és kicsoszogtam hozzá.

- Szia – szipogtam – Hol voltál?

Mögötte Sierra állt széles vigyorral az arcán. Nash megrémülve lépett közelebb hozzám, és az első mozdulata a lázam ellenőrzése volt.

- Te tűz forró vagy – kapott az arcához – Indulás vissza az ágyba.
Felkapott az ölébe, és letett a nappaliban a kanapéra. Kiszaladt a szobába és kihozta a takarómat, ezután kiszaladt a konyhába és egy erős gyógyszerkoktéllal tért vissza.

- Hol voltál ilyen sokáig? – suttogtam, mert a hangom kezdett világgá menni. Sierra a nappaliban az egyik fotelban helyet foglalt, én pedig amolyan "húú, nagyon megölnélek egy pohár citromos italporral" nézéssel szugeráltam őt, és reméltem, hogy a lázálmom teljesülni fog.

- Sierrával beültünk fagyizni egyet. Aztán elég sokat beszélgettünk, így elszaladt az idő. Szeretett volna köszönni neked, ezért elhoztam ide. Amint bevetted a gyógyszereket és visszafeküdtél, haza kellesz vinnem őt, mert lerobbant a kocsija. – nyomott a kezembe egy pohár teát, és újra az ölébe vett és elindult velem a hálóba.

- Feleségül nem akarod elvenni? – motyogtam magamban, mert a hangom már teljesen elment.Durcásan ültem az ágyban, egyedül, betegen.