Liával az ölemben, és Malibuval a lábam alatt feküdtem a nappaliban. Valami borzalmas sorozatot néztem, amikor csörgött a telefonom. A kijelzőn egy ismeretlen szám villogott, én pedig mivel gyűlölök hívásokat fogadni, főleg ismeretlen számokat, így kinyomtam a hívást. Magam mellé dobtam a telefont és folytattam Lia simogatását és a sorozat bámulását. A telefon újra csörögni kezdett, és ugyan az a szám villogott rajta, így jobbnak láttam felvenni, ha már valaki ennyire kitartó.

- Tessék? – búgtam a telefonba unottan.

- Szia Lara! – válaszolt vissza valaki a telefonból – Ne haragudj, hogy zavarlak, de arra gondoltam, hogy esetleg lenne-e kedved eljönni velem vásárolni, persze csak akkor ha ráérsz. Múltkor tetszett a ruhád nagyon, ahogy láttam, hasonló az ízlésed az enyémhez.

- Kivel beszélek? – kérdeztem, miközben egy pattogatott kukoricát dobtam a számba, és lustán rágcsálni kezdtem.

- Jaj, ne haragudj. Sierra vagyok, Cam tesója. Milyen bunkó vagyok, istenem... Szóval, ráérsz?

Felültem a helyemről, és lenéztem magamra. Egy szakadt, túlnyújtott felső és egy mackónadrág volt rajtam. A fekete felső ha minden igaz Nashé, a szürke mackónadrág meg abból a korszakomból való, amikor sportolni akartam és futáshoz vettem. Eléggé megviselt lett szerencsétlen, hiszen a jobb zsebénél egy hatalmas kávé folt éktelenkedett, a térde pedig szakadt volt. Borzalmasan festhettem, pont úgy, ahogy senki nem menne ki az utcára. A szőke hajam össze volt fogva, és lusta voltam vele bármit is kezdeni.

-Ja. Értem – válaszoltam késve egy picit, mert elgondolkoztam az életemen, hogy miért nézek ki így - oké. Én ráérek.

- Szupeeer! Mit szólnál hozzá, ha egy óra múlva a plázában találkoznánk?

- Részemről rendben - hazudtam a telefonba, mert teljesen tisztában voltam azzal, hogy nehéz lesz ebből a „hagyjbékén,lustanapomvan" állapotból  bármit is kezdeni magammal, ami hasonlít a normális emberek normális kinézetéhez.

A hajamat beszárítottam, hogy álljon valahogy. Dobtam magamra valami sminket és valami elfogadható göncöt, és elindultam az ajtó felé.

- Lia, kérlek próbáld meg nem összepiszkítani a házat. – beszéltem a legfiatalabb családtagunkhoz, és kiléptem a házból. Beültem a volán mögé, tükörbe néztem, és elment a kedvem mindentől. Hogy szerethet engem az a srác? – gondoltam magamban. Időben a plázába értem, ahol megpillantottam Sierrát. Egy hosszú kék ruhában állt a bevásárlóközpont alsó emeletének közepén. Minden férfi, aki elhaladt mellette, visszafordult utána megcsodálni őt. A félhosszú haja tökéletesen be volt állítva, ő pedig csodásan festett. Utálom.

- Szia! – köszönt vidáman, és zsebre rakta a telefonját. Megölelt és végig mért. Kínosan a kezemet tördelve álltam előtte. – Nagyon jól nézel ki - jegyezte meg, és elindult az egyik bolt felé. Nézelődni kezdett, én pedig szótlanul álltam mellette.

- Ez annyira jól állna a szemedhez! – dugott az orrom alá egy fekete kivágott felsőt, és hozzám mérte. Felhúzott szemöldökkel és amolyan „hülyevagytekislányom" nézéssel bámultam rá. – próbáld fel.

- Ennyire rosszul nézek ki? Hogy állna ez rajtam? – túrtam bele a hajamba.

Beléptem a próbafülkébe, és magamra vettem Sierra csodás ötletét. Kiléptem a fülkéből, és a kinézetemhez méltó tölöttsonka fejjel néztem rá. Ő egy egyszerű fehér felsőt vett fel magára, ami a köldökéig ért. Nem őszinte mosollyal néztem őt és egy dolog járt a fejemben: Fogyóznom kéne.

Két óra önsanyargatás és instant önbizalomrombolás után szatyrok tömkelegével szálltam be a kocsiba. Sierrát hazavittem, és én is elindultam haza. Kivettem a zacskókat, és teljesen felpakolva berúgtam a bejárati ajtónkat.

-Szia Gyönyörűm! – ugrott elém Nash, és egy puszit adott a számra.

-Szia – köszöntem vissza elvörösödve.

-Merre jártál? – biccentett a szatyrok felé, és kivette őket a kezemből. Levettem a cipőmet, és követtem őt a hálóba, ahol már elkezdett kipakolni Nash.

- Sierrával vásároltunk – mondtam zavartan.

- Ezeket vettétek? Jó is hogy mondod, fel kell hívnom őt – jelentette ki, és ezzel a lendülettel ki is vonult a szobából. Az egyik kezemben a kocsi kulccsal, a másikban pedig egy pohár kávéval álltam a szoba közepén.

- Oké – motyogtam magam elé, és elkezdtem levágni a címkéket a most vásárolt ruháimról.

Lefürödtem, felvettem a pizsamának kikiáltott Nash régi felsőjét, és lefeküdtem aludni. Félálomban voltam, amikor Nash befeküdt mellém. A szemem csukva volt, és úgy tűnhetett, mintha már elaludtam volna.

-Jó éjt szerelmem – suttogta a barátom, és adott egy puszit a homlokomra.

Kivonszoltam magam hajnalban a konyhába. Ezúttal valóban hajnal volt, és kivételesen nem a délelőtt tizenegy órát csúfolom ennek. Feltettem főni a kávét és a fürdőbe indultam. Nash már elindult dolgozni, így a kutyákkal voltam egyedül otthon. Lefürödtem, fogat mostam és feldobtam egy laza sminket. Az előzőnap vásárolt ruhákból összeállítottam egy elég jó kis outfitet, és magamra rángattam azt. Felkortyoltam a kávét, és elindultam a gyakorlatra a suliba. Útközben beugrottam egy pékségbe és szereztem reggelit magamnak, mert a kaja az szent, és sérthetetlen.

Este a hulláknál is fáradtabban értem a házunk elé. Az ajtóig ezt a gondolatot boncolgattam (ÉÉÉÉRTEEED), és sajnos rá kellett jönnöm, hogy a jelenlegi állapotban még egy töltött káposztával és értelmesebb és tartalmasabb beszélgetést lehet összehozni, mint velem. Sőt, szerintem a kerti törpénkkel folytatott eszmecsere is jobb lenne.

- Itthon – vezettem be a legújabb köszönési formámat a cipőm leoperálása, és a felsőm levétele közben. Sikerült ezt a műveletet tökélyre fejleszteni, így egy másodperc alatt melltartóig vetkőzve bandukoltam a nappali felé, úgy, hogy ez nekem sem tűnt fel. – Grier! Hideg van!

- Szia Hercegnő. – üdvözölt az előbb emlegetett személy, és végig mért. – Nincs ezzel bajom amúgy, mert jó így látni, de vegyél fel valamit, mert nem egyedül vagyunk.

- Hogy érted ezt? – ízlelgettem az előbb elhangzottakat, és próbáltam rájönni arra, hogy mire célozhatott Nash a bókkal, de sajnos nem voltam abban az állapotban, hogy bármi is eljutott volna az agyamig.

- Szia Lara! – lépett be az előszobába tárt karokkal Sierra, és azzal a lendülettel meg is fordult. – Nem akartam megzavarni semmit. Akkor én indulok is.

A történteken elcsodálkozva végig néztem magamon, és mikor konstatáltam, hogy felülről csak a melltartó takar, teljesen vörösen a ruhám után kapkodtam.

-Szia! – nevettem kínosan, és utána eredtem – véletlen volt az egész. Ne haragudj, nem zavartál meg semmit. Mi járatban? – tisztáztam a helyzetet immár teljesen felöltözve, ám annál jobban elszégyellve magam.

- Nash munkahelyéről jövünk. Pontosabban most már az én munkahelyemről is. – vigyorgott Sierra.