Megfagyva álltam az ajtó előtt, miközben ő lassan hátrált a kocsijához. Integetett egy utolsót, és beszállt, majd elhajtott.

Mély levegőt vettem, bedugtam a kulcsot a zárba, és lassan kinyitottam az ajtót.

Nyugi, vegyél azért levegőt. Megcsináltad!- nyugtattam magam, miközben lassan kinyitottam az ajtót.

- AÚÚÚ!- ordibálás hallatszódott az ajtó másik feléről, ahol amikor odanéztem Elzát találtam. Az egyik lábát a kezében tartva ugrált, és megállíthatatlanul szitkozódott.

- Hát te? - húztam fel a szemöldökömet az egy lábú csirke és kenguru szerelemgyerekeként ugráló barátnőm látván.

- Azt hittem, hogy ott az ajtó előtt családot alapítotok - huppant le a földre, és lekapta magáról a zokniját, hogy megnézze mennyire sérült meg a lábujja az ajtóval történt verekedésben. -Mellesleg, tudtam hogy randi volt!

- Te figyeltél minket?! – csattantam fel. A magánélet mond neked valamit?  Vagy ma már az sem létezik? Bezzeg a régi szép időkben...... Mondjuk, most hogy jobban belegondolok, akkkor sem volt, mert ilyen önkéntes térfigyelőkamerának állt vén tyúkok akkor is voltak.

- Hogyne figyeltelek volna! Mégis mi a legjobb barátnők dolga? Kell a szappanopera, a tv-ben már kezdem unni a Maricsújt. Ez izgibb, mert a főnököddel jöttél össze. Legközelebb szólj, hogy mikor jössz, hozok popcornt.

- Tényleg egy vénasszony vagy –sóhajtottam fájdalmamban. Beteg szegény. - Állj fel onnan inkább, és szedd le rólam ezt a cipőt - utasítottam őt, és kecsesen elé raktam a lábamat. Szerencsétlen minimum háromszorosára dagadt az este folyamán (Hulk elbújhat mellettem) , és csak hasonlítási alapként megjegyzem, hogy már akkor is kicsi volt rám szerencsétlen pára(nem, nem Hulk), amikor megvettem. Ilyen a nagylábú nők élete.

Nagy nehezen leoperáltuk rólam a cipőt, és legnagyobb meglepetésemre csak egyetlen körmöm vesztette életét a cipővel folytatott csata közben. Rekord.
Miután ezzel végeztünk, lefürödtem és lefeküdtem az ágyamba. Pillanatok alatt aludtam el és a telefonom csörgésére ébredtem fel. Zavarodottan vettem fel úgy, hogy meg sem néztem azt, hogy kinek a neve villog a kijelzőn.

- Hmm? - dünnyögtem bele a telefonba.

- Jó reggelt Lara! Be tudnál jönni kérlek ma? Persze csak ha nem gond... Szükségem lenne rád - a vonal másik végen Dave beszélt. A reggeli karcos hangján hallatszott, hogy ő is fáradt. Ez nem jellemző rá, hiszen ő szeret már hajnalban felkelni, feleslegesnek tartja az alvást.

- Ühümm - válaszoltam vissza. A hangomat még nem sikerült megtalálom, úgyhogy csak ennyire telt tőlem. Ilyen a hangom, reggelente az életkedvem mellett bujkál a számomra ismeretlen rejtekhelyen.

Gyorsan összekaptam magam, felöltöztem és bementem a munkahelyemre. A hajam a tegnapi ipari mennyiségű hajlakk miatt egy hatalmas fészekbe tömörült és a szemem alatt egy egész táskagyár alakult ki a fáradság miatt. Nem készültem úgy, hogy a tegnapeste után ma az utcára kellesz jönnöm, emiatt a hajmosást offoltam tegnap. Megpróbáltam a helyzetből a legjobbat kihozni, de mivel nem vagyok szuperhős, így csodát nem nagyon várhattam magamtól.

- Gyors voltál- mosolygott Dave a főbejárat melletti kanapén ülve, a reggeli újságot olvasgatva. – Édes... Nem is tudja mennyit szenvedtem a hajammal reggel.

- Kire vársz? Sosem szoktál itt ülni.

- Rád. Siessünk fel - látszott rajta hogy zavarban van. Nem nagyon láttam őt még így, úgyhogy ez újdonság volt. Közelebb lépett hogy üdvözöljön. Nem tudta, hogy mit csináljon, ezért inkább csak egy egyszerű ölelésnél maradt. Arca a piros minden árnyalatában játszott, amikor kisfiús mosollyal az arcán hátrébb lépett. Mintha magamat látnám. Erre válaszként egy puszit adtam neki, mert  tudod, én szeretek veszélyesen élni.

- Kérdezhetek valamit? A tegnap este neked randinak számított? -kezdte, amint beléptünk a liftbe, ahol szerencsére csak ketten voltunk. A tenyere izzadt és a rákvörös arcszínt a hófehér váltotta fel. A mutató ujjával lazított egy picit a nyakkendőjén és feltette a kérdések kérdését. JÉZUS LARA! TE FÉLREÉRTETTED ŐT! A fejemben csücsülő ördög elégedetten felkacagott, és esküszöm mindenre ami szent, hogy hallottam a vállamról egy halk hangot, ami azt suttogta, hogy ''Én megmondtam, hogy elcseszed" . Bár ez lehet, hogy ez betudható annak, hogy csöppet sem vagyok normális, de ezt már nagyon nagyon régóta tudom. Ennek ellenére, (vagy éppen emiatt) ideje lenne meglátogatnom egy pszichológust.

- Én... Én azt hittem, hogy az... Főleg azután, hogy megcsókoltál - zavaromban csak dadogni tudtam.

- Randinak szántam... Már régóta szerettelek volna elhívni valahova... - a kezével a tarkóját vakargatta, és kicsit megnyugodni látszott. Akkor mégsem értettem félre. Igen, valóban illene egy szakembert meglátogatnom. Túlzottan stresszes vagyok.

- Akkor mi a helyzet most?

- Örülnék, ha valamelyik este elmennénk vacsorázni. Vagy ahova szeretnél – időközben megérkeztünk az irodánk fehér üvegajtaja elé. Dave megállt az ajtó előtt, és rátette a kezét a kilincsre– Gyűlölni fogsz a feladat miatt, amit adok, de nagyon kell a segítséged.

- Ott segítek, ahol tudok. Ez a munkám – kinyitotta az ajtót és beszaladt rajta. Egy nagy köteg papírral a kezében tért vissza, aminek a tetején egy plüssunikornis csücsült.

- Ezt vidd el nekem valahova – nyújtotta át nekem a 'cuccot'.

- Hova? – kérdeztem gyanakvóan.

- Leírom a címet – egy elegáns fekete tollat kapott elő a farmere zsebéből és arrébb lökte a papírkötegen egyedül ücsörgő tölcsérrel felnyársalt pacit. Egy laza csuklómozdulattal felfirkantotta a papír sarkába a címet és egy puszit nyomott a jobb orcámra, amibe láthatóan belepirult.

- Nem úszod meg, hogy nem mondod el. Tudnom kell, kinek viszem.

- Az exemnek. A pacit...

- Unikornis – szakítottam félbe, hogy kijavíthassam a kedvenc állatom nevét. Egyedül én hívhatom pacinak.  – és hirtelen eszembe jutott, hogy holnap zh-t írok, úgyhogy... bocsi, mást kell keresned.

- Az unikornist pedig a lányomnak.

- Fene... De csak hogy tudd, kizárólag azért megyek el, mert gondolom hogy Emilynek hiányzik a plüss, amúgy nem mennék el. De egy kérdést engedj meg, miért nem te mész?

- Minden további nélkül megyek, ha te meg elmész a konferenciára helyettem. És különben is, az asszisztensem vagy – kacsintott rám, és bement az irodába.
A köteg papírral a kezemben és a rajta ülő magányos rózsaszín teremténnyel egyensúlyoztam a lift felé, majd miután a lifttel a földszintre értem, a kocsiig cipeltem a csomagot. Gondosan az anyósülésre tettem és elindultam a megadott cím felé. Nincs is jobb elfoglaltság vasárnap reggel fél tízkor, mint hogy a főnököd exéhez kocsikázgass.
Az örömöm akkor teljesedett ki igazán, amikor elértem a házisárkány címéhez. Oly sok rossz dolgot hallottam róla, és titkon mindig is bíztam benne, hogy nem kellesz találkoznom vele, mert a történetek alapján szívesebben vállaltam volna be egy műtétet, mintsem hogy vele találkozzak. Illedelmesen, mosolyogva, és tele életkedvvel csengettem a hatalmas villa kapuja előtt. (Értsd: a kezem fájt a papír súlyától, a ló már féllábbal lecsúszott onnan, miközben megpróbáltam csöngetni és szívesebben lettem volna egy másik bolygón)
Pillanatokon belül egy fiatal, világosbarna hajú lány tipegett ki a kapuhoz és kinyitotta azt.

- Szia! – mosolygott rám barátságosan a nagyjából velem egyidős lány. Smink és kirívó ruhák nélkül a lehető legtermészetesebben állt előttem és teljesen az ellentéte volt annak, aminek én elképzeltem őt. Barna szeme kedvességet sugallt. Ez nem lehet az exe, lehetetlen.

- Szia, Dave konferencián van. Az asszisztense, Laura vagyok, remélem nem probléma, hogy én jöttem helyette.

- Köszönöm szépen, hogy elhoztad, a lányom teljesen kikészít már ezért a kis plüssért. Ez a kedvence – vette át tőlem a csomagot és az előbb említett játékot - Biztosan megbízhat benned, ha ezt a feladatot rád bízta. Megkínálhatlak valamivel esetleg? Teát, kávét? Én is szívesen megismernélek.
- Kedves tőled, de nem kérek semmit. Én is szívesen megismernélek, de sajnos most sietnem kell. Örültem a találkozásnak – köszöntem el a meglepően szimpatikus exmenyasszonytól. Tátott szájjal ültem be a kocsimba. Én egy tipikus plasztik leányzót képzeltem el. A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ő valójában egy kedves és teljesen normális lány. Ő csalta meg Dave-et? Való igaz, hogy csak ennyit láttam belőle, de hatalmas meglepetést okozott. Ennyiből nem lehet megismerni egy embert.... Ez kevés idő ahhoz... Vagy tényleg ilyen?  És milyen fiatal, annyi idős mint én, de már majdnem iskoláskorú a lánya. Érdekes....