-Nem hiszem el – törölgettem a könnyeimet, miközben erősen magamhoz szorítottam az előttem guggoló Nasht. Szélesen mosolygott és szerintem már éppen fuldokolni készült a halálos szorításomtól.

Egy kutyus nézett vissza rám a doboz aljáról. Mindig is egy kínai kopasz kölyök volt minden álmom, és most itt van előttem. Malibu Nash szüleinél nyaral. Nem akartuk idehozni őt addig, amíg nincs minden kipakolva. Velünk együtt ő is felnőtt és csodaszép makacs nővé érett. Izgatottan várom mit fog szólni a nagy szőrmók a kis bőrcsimbókhoz. Az első pillanattól fogva beleszerettem a kis teremtménybe. A feje búbját, a lábát és a farkincáját homokszínű szőr díszítette. Ezeken a helyeken kívül teljesen csupasz volt a drága. 

- Tessék. Már itt is a második kislányunk – jegyeztem meg nevetve Nashnek. Tisztában vagyok vele, hogy ő nagycsaládot tervez. Három gyereket, kutyákat és macskát is akar. Még messze állunk ettől, ezért egyenlőre csak a kutyák vannak teljesítve. Egyetem és munka mellett nincs idő és energia másra.

- Mi lesz a neve? – kérdezte Nash.

- Lia – vágtam rá hirtelen. Nem is gondolkoztam rajta, csak zsigerből jött.

- Lia a kínai kopasz kutyus. Jól hangzik. A lányok imádni fogják. –utalt a testvéreinkre. Megsimogatta Liát, és mellém ült. – a kocsiban van a többi cucca. Kimegyünk érte majd, jó? Vettem neki ágyat és pórázt meg külön etetőt. Meg ilyen kölyökkutya tápszert, játékot... Igazából a fél boltot hazahoztam.

- Viccelsz? Az ágyban alszik velünk. – jelentettem ki komolyan.

- Oké. Vagy ő, vagy én. Nem alszom kutyussal egy ágyban.

- Rendben, igazad van. Most ágyazzam be neked a kanapét?

- Légyszíves – forgatta a szemeit - Nagyon szemtelen vagy – mormogta, és elkezdett csikizni. – Idehozom álmaid kutyusát, és ezt kapom? Tényleg? – nevetett, miközben próbáltam kiszabadulni a fogságából. 

- Jól van – lihegtem – ő alszik kint.

- Jó kislány. Látod? Könnyen meg tudjuk ezt beszélni. Apropó, mi lesz a bulival?

- Gondolom be kéne vásárolni. Péntekre beszélted, ugye?

- Igen. Mit kell venni?

- Mindent. – sóhajtottam. 

A hét gyorsan elment. Csütörtök egész este vásároltunk, és próbáltunk valami vendégvárót összedobni. Péntek hajnali tizenegykor csengettek, mi pedig teljesen készen vártuk a haverokat.

- Olyan jó látni titeket! – ugrott a nyakamba Tifi és Elza egyszerre. Tifi és Cameron két év együtt járás szakítottak, de még mindig jó barátok, úgyhogy ezért mertük elhívni őket. Cameron kezet fogott Nash-sel és bekísértük őket a napaliba.

- Nem tudom Lara, hogy találkoztál-e már a nővéremmel, Sierra-val. Most jött haza nemrégen, úgyhogy könnyen lehet, hogy nemcsak te nem, de még Nash sem látta őt régóta.

Cameron mellett egy magas, barnahajú lány állt. Kedvesen mosolygott és a kezét nyújtotta felém. Végigmértem őt. A rövidnadrágja elénk tárta a hosszú és vékony lábait. Kivágott kék felsője pedig ugyancsak nem takart sokat. Elsőre szimpatikus volt.

- Örülök, hogy megismerhetlek. Sierra Dallas vagyok. – rázta meg a kezemet.

- Úgyszintén. Laura vagyok, Nash barátnője. 

- Tetszik a ruhád – mondta kedvesen, és leült a kanapéra.  – régen láttalak Nash. Sokat változtál. Gratulálok Laurához. Gyönyörű lány.

  Nash mosolyogva biccentett és megfogta a kezemet, majd az ölébe húzott. A többiek is helyet foglaltak a nappaliban, és elkezdtünk beszélgetni.

- Merre dolgoztok? – kérdezte Elza, miközben a koktéljába kortyolt.

- Én a filmiparban helyezkedtem el, Lara pedig még keresi a megfelelő helyet.

- Hasonló cipőben járunk – mondta mosolyogva Sierra, és belekortyolt a vizébe. – Nash, nem tudsz valami munkát a közelben? Errefelé szeretnék dolgozni én is.

- Igazából most úgy néz ki, hogy felszabadult nálunk egy szabad állás. Ha gondolod, beajánlhatlak. – mondta Nash.

Felhúztam a szemöldökömet, és kortoltam a borból, amit Elzáék hoztak ajándékba. Szóval neki van munkahely, nekem meg nincs. Köszi, Drágám.

Még egy pár órát beszélgettünk a többiekkel és este tíz körül távoztak. Jó volt újra látni a barátaimat, akikkel egy éve nem is találkoztam, mert mindenki rettentően el volt foglalva. Most úgy néz ki, hogy Elza és Tifi is a közelben bérel házat, így többet tudunk majd találkozni.

- Holnap mégis be kell mennem dolgozni. Nem baj? –kérdezte Nash, és bejött a hálószobába. Letette a telefonját az éjjeli szekrényre és lefeküdt mellém.

- Nem baj. Más választ úgysem lehet erre adni. Ez van. Akkor holnap elkezdek tanulni az anatómia vizsgámra. Vasárnap gyakorlaton vagyok. Most fog kezdődni a vizsgaszezon, szóval el vagyok nagyon havazva. Remélem nemsokára azért munkát is találok. – sóhajtottam gondterhelten.

- Szerintem így is teljesen készen leszel idegileg. Hagyd a munkát és az egyetemmel foglalkozz. Legalább az elő évben. Meg úgy a többiben. Doktor néni ként majd utána úgyis sokat fogsz dolgozni. Bár, arra gondoltam, hogy ha elvégezted az egyetemet, akár alapíthatnánk családot is. Ház van, pénz is, és mi is vagyunk. Szóval...

- Egyenlőre semmi ilyesmiről nem akarok hallani. Elég bajom van enélkül is. – szakítottam félbe őt. Válaszként egy szemfogatást kaptam, és egy kinyújtott nyelvet. – példának okáért itt vagy te. Eli-t akármennyire szeretem, de sajnos nem sikerültél valami jól. Van még mit nevelni rajtad – utaltam az édesanyjára, akit imádok.

- Köszi. Én is szeretlek amúgy – nevetett.

- Még mi is gyerekek vagyunk. Nem is tudom, hogy hogy akarok orvos lenni. Én fogok sírni, ha az egyik gyereknek oltást kell beadni. Képzeld el a szituációt: "Anyuka, ne tessék megijedni. A sírás teljesen természetes reakció.'' mondanám, mire az anyuka: „A gyereknél? Tudom." erre én: „Neeeeeeeem. Nálam."

-Beteg egy nőszemély vagy te.

- Mondod te. Gondolj már bele, milyen gyerekeink lennének? Ha olyan lököttek, mint te, akkor hagyjuk a dolgot – röhögtem.

- Én nem ettől tartok. Te jóval rosszabb vagy – vágott vissza Nash, és folytatta volna tovább, ha nem vágom hozzá a párnámat.

- Kényelmes a kanapé is, de szerintem te itt aludnál szívesebben. Mindenki mellettem aludna, de ha megbántasz, akkor kirakom a szűrödet. – közöltem tetettet komolysággal. Levette a fejéről a párnát és szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

- Annyira vicces vagy, amikor komoly próbálsz lenni. Én nem tudom, hogy hogy fognak komolyan venni téged. Elképzelem, ahogy remegő kézzel vizsgálsz meg valakit, mert félsz attól, hogy elkapod. Ez annyira te vagy – kacagott, és hirtelen komoly lett az arca. A mosolya eltűnt, és kétségbeesetten nézett rám.

- Mi az? – kérdeztem, mert már én is megijedtem. Nem tudom mit láthatott, amiért ennyire megijedt.

- Te... Te más fiúkat fogsz megvizsgálni. – dadogta. Az arcomat a kezembe temettem, és próbáltam visszatartani a nevetést.

- Így van. Sőt, ha gondolod, lehetek akár urológus is – kacsintottam rá, miközben rám tört a nevetőgörcs. – leszel az első páciensem? – kérdeztem fuldokolva.

- De te ne nézhess fiúkat. Ez nem ér. Legyél nőgyógyász.

- Én nem akarok. Kihagyom - töröltem le egy könnycseppet az arcomról és egy puszit nyomtam az arcára.

- Na jól van akkor – mondta megsértődve – most haragszom.      

Sziasztok! Kaptam egy kihívást InMoment - től. A challenge lényege, hogy 10 olyan dolgot kell írnom a kiválasztott történetemhez, ami a "backstage"-ben történik, illetve a történethez kötődik. Nos, mivel a Felhők fölött-nek vége, és ezt folytatom, így ide írom a kihívást és itt mondom, el mi zajlik le egy rész alatt és mik az érdekességek. A tíz tény után meg kell jelölnöm 3 embert, akik tovább viszik a kihívást. Se több ember, se kevesebb. Illetve nekik meg kell jelölniük kitől kapták a kihívást. Szerintem ez egy nagyon érdekes dolog, így megcsinálom.

1. Lara karaktere én vagyok nagyrészt. Úgy reagál, úgy gondolkozik, ahogy én tenném. Tehát nagyon kicsi eltérésekkel Lara nagyjából én vagyok.

2. Minden egyes rész írása közben zenét hallgatok. Az első szám, amit elindítok G-Eazy-től a Calm Down. Van egy lejátszási lista a telefonomban, ami kifejezetten íráshoz van összeállítva.

3. Szinte mindig este írok. Valahogy ekkor jönnek ötletek és ekkor nyugodtan tudok "dolgozni". A mostani helyzet kivételt képez ez alól, mert jelenleg délután van.

4. Álmaimban szoktam a történetet tovább szőni, és ekkor álmodok meg olyan jeleneteket, amiket később bele írok a történetbe. Viszont túl lusta vagyok ahhoz, hogy felkeljek egy ötlet miatt. Rengeteg jó ötlet volt, amit nem írtam le, és reggelre kiment a fejemből.

5. Kevesen tudnak arról, hogy írok. Még kevesebben, hogy itt és mit írok. Viszont aki tud róla, azt nem hagyom békén. Sokszor van olyan, hogy egyáltalán nincs ötletem. Ilyenkor írok valamelyik barátnőmnek és tőle kérek ötletet.

6. Vázlatot szoktam írni. Ennek a történetnek is le van írva a vége egy vázlatra. „Ötletlap"-nak hívom, és részenként le vannak írva, hogy mi fog történni. Illetve ide szoktam egy-egy olyan mondatot vagy cselekményt leírni, amit mindenképpen benne szeretnék tudni a részben.

7. Olyan helyzeteket teremtek Lara és Nash között, amiket én is szívesen átélnék, vagy esetleg át is éltem.

8. Úgy érzem, hogy minden részbe kell valami vicces dolog. Emiatt elég sokat szoktam ülni egy rész felett, hogy egyszerre komoly legyen, de néha legyenek vicces jelenetek is. Fontos a humor számomra, de elég rossz humorom van...

9. Volt egy rész, amin egy egész hónapot ültem, és még így is rossz lett. Vannak kedvenc részeim a történetben. A sztori elejét gyűlöltem a Felhők fölött-ben. Olyannyira, hogy a szándék ugyan meg volt bennem, hogy kijavítsam, de nem tudom rávenni magam, hogy elolvassam, amit írtam, mert annyira rossznak tartom.

10. Mikor felrakok egy részt, mindig idegesen ülök a telefonom felett. Nagyon jól esik látni, ha pár percen belül látja valaki és becsillagozza. Sosem vagyok biztos magamban. Mindig ideges vagyok, ha publikálok egy részt. Büszke is vagyok, meg nem is. Félelmetes tudni, hogy olvassák az emberek, amit írok. :D

Jelöltjeim:

CaraFromEarth

Anonimzsiraf

@lerantadri