Sziasztok! Első körben szeretném mindenkinek megköszönni, hogy olvassa a történetemet. Rengeteget jelent, hogy már majdnem 3500-an látták a firkálmányomat, amit próbálok a lehető legjobban megírni. Mivel igencsak közeledünk az első rész végéhez, így szeretnélek bevonni titeket is az utolsó részek megírásába. Ha valakinek van ötlete, hogy mit tudnék belerakni, akkor bátran írhattok. Mivel tervezek egy „második fejezetet" Nash és Lara történetéből, így építő kritikát is szívesen fogadok. Nem is húznám az időt tovább. Jó olvasást, és szépséges napot nektek J
Puszi: V.  

A csapnak támaszkodva figyeltem, ahogy ömlik a víz. Frissen jöttem ki a víz alól és a köntösömben álltam a tükör előtt. Ő egy seggfej.-nyugtáztam magamban az elmúlt óra eseményeit. Nem érdemel meg.-suttogtam a tükörképemnek. Megmostam a fogamat, felöltöztem és bementem a szobába. Nash az ágy végén ülve várt. Nem számítottam rá, reméltem, hogy nem jön haza. Undorral néztem rá, de megpróbáltam nem észrevenni őt. Lekapcsoltam a lámpát, magamra húztam a takarót és megpróbáltam elaludni.

-Hagy magyarázzam meg.-szólalt meg a sötétből Nash. A hangja remegett és rekedt volt.

-Nincs mit.

-Nem randizni voltunk. Vagyis neki annak tűnhetett, de nekem nem volt több egy baráti találkozónál.

-Persze...Nem akarok veled beszélni.-éreztem ahogy felállt az ágyról.

-Szeretlek.-mondta megtört hangon.

Felültem és felkapcsoltam a lámpát. Az ágy előtt állt és meredten a földet nézte. Látszott rajta, hogy megbánta.

-Akármennyire is szeretném, de nem tudom elhinni ezt. Tény, hogy a kapcsolatuk nem áll a csúcspontján, de azért ez sok volt. Nem szeretnélek látni egy időre. Már bánom, hogy mögéd álltam. Kíváncsi vagyok, hogy megcsókoltad volna-e őt.

-Azt hittem, bízol bennem. Sosem tennék ilyet.

-Eddig bíztam. Minden jel arra mutat, hogy ez az egész hanyatlik. Nekem sem kedvem, sem energiám most ezt megbeszélni. Menj el kérlek.

-Nem rázhatsz le. Nem teheted ezt.

-Ne játszd a hős szerelmest. Ne csinálj úgy, mintha a lovagom lennél. És legfőképpen ne csinálj jelenetet éjjel egykor. Menj innen légyszíves.

-Rendben.-mondta, és elkezdett összepakolni-Majd beszélünk.

-OK.-válaszoltam unottan és visszabújtam az ágyba.

Egy hét telt el azóta, hogy Nash lelépett. Most mondhatnám azt, hogy megőrülök a hiánya miatt, és nem bírom ki, hogy nincs velem, de nincs ilyenről szó. Teljesen nyugodtan pakolásztam a szobában, mert nemsokára mi is indulunk haza. Nem hatott meg a beszéde. Az sem érdekelt, hogy mit csinál. Néha rákukkantottam a telefonomra, hogy írt-e, de ez sem következett be. Időközben elindultunk haza.

Sok-sok órás repülőút után fáradtan cipeltem a bőröndömet a taxihoz,  ami végre az otthonunkhoz  vitt. Újabb másfélóra út után kiszálltam a kocsiból, és amikor megáldottam mindent, ami él és mozog, akkor észrevettem a házunk előtti járdán egy barnahajú fekete pacát.

-Nem lepsz meg.-vetettem oda nyugodtan neki, és elindultam a házba. Egyetlen dologra tudtam gondolni, ami az igaz szerelmem volt;mégpedig az ágyamra. Lényegében egy lajhár vagyok... Vajon a férjem az ágyam lesz?

-Beszélnünk kéne.

-Nem adod fel, ugye?

-Ha fordított helyzetben lennénk, én meghallgatnálak.-mondta, miközben felállt és elindult a házba. Én ekkor már a nappaliban voltam és próbáltam felrángatni a bőröndjeimet az emeletre.

-Hallod, ki mondta/engedte meg, hogy begyere?-kérdeztem  és egy pillanatra meg is álltam a bőröndömmel való küzdelemben azért, hogy kérdőre tudjam vonni. Nem mellesleg a bőrönd állt nyerésre, ami elég gáz, de nagyobb problémám is volt ennél; ott állt velem szemben, és nézte ahogy világi harcot vívok egy táskával és egy bőrönddel.

-Na figyelj, ha meghallgatsz, akkor segítek felvinni őket.-kezdett üzletelni Nash. Felhúzott szemöldökkel engedtem el a bőröndömet, ami éppen a lábára esett. Felszisszent és arrébb rakta a bőröndöt.

-Hopsz.-tetettem a megbánást és felvettem a bosszúálló ezközömet.-Szerinted ezzel ki fogsz engesztelni? Naiv vagy Hamilton.

-Ne hívj Hamiltonnak. Nem szeretem. És különben is, rossz nézni amit csinálsz, add ide-mondta durcásan, és elvette a cuccost majd lazán elindult felfelé.

-Kapd be Grier.-közöltem vele unottan, amikor felértem az emeletre. Ő türelmesen ült az ágyon és várta, hogy megbeszéljük a dolgokat.

-Szóval. Nem az volt, aminek te gondoltad.

-Tényleg.... Na ne már.-válaszoltam és ledobtam magam mellé.

-Gyönyörű vagy.-suttogta amikor rám nézett. Inkább magának mintsem nekem.- Szóval, a buliban Fruzsi segített összeszedni téged. Köszönetképpen meg elmentünk a mekibe. Nem tudom, hogy milyen indíttatásból akart megcsókolni, de miután elviharzottál onnan le is ordítottam a fejét.

-Ezt a hazafelé úton találtad ki?

-Szeretném ha minden rendben lenne köztünk.

-Van valakim .-mondtam, miközben mélyen a szemébe néztem. Meglepődött és felállt az ágyról.

-KI AZ?-kelt ki magából.

-Senki.-nevettem a reakción- Igazából nincs senkim, csak ezt jólesett mondani. Valahogy ideillőnek éreztem.-válaszoltam mosolyogva.

-Menj a francba. Megállt a szívem.-közölte miközben levegőért kapkodott.-Nem tudnálak megcsalni.

-Ha valóban megcsaltál volna, abban biztos lehetsz, hogy meghaltál volna. De! mivel én egy rettenetesen jóember vagyok, így tegyük fel, hogy elhiszem. És most?

-Akkor hálás lennék.

-Sokkal tartozol.- sóhajtottam és összetúrtam a haját. Bosszúból persze.

-Hiányoztál.-ölelt magához és ezután megcsókolt. Utálom a nyálas dolgokat, de erre szükségem volt.

Nehezen nyitottam ki a szememet, bár ez nem újdonság tőlem. Nash keze pihent rajtam, aminek megörültem.

-Jó reggelt!-nyomtam egy puszit az arcára. Lelki-lajháromként a válasz egy reggeli rekedtes „Nyummhaa" volt, ami bizonyára egy "Jó reggelt Hercegnőm!"-et takarhatott lusta nyelven. Nash hasonlóan hozzám igencsak jó alvó. Magához húzott és horkantott egyet. Pár percbe tellett mire kinyitotta a szemeit.

-Mennyi az idő?- kérdezte két ásítás között.

-Én is szeretlek. Kérlek szépen-keresgéltem a telefonomat- egészen pontosan tíz óra.

-Hajnal van akkor.

-Menjünk futni.-vetettem fel a csöppet sem hozzám illő ötletet és elindultam a fürdő felé.

-Beteg vagy?- húzta a párnát a fejére a kékszemű szörnyeteg és nemtetszését nyomatékosította azzal, hogy a párnára a takarót is ráhúzta és befordult a falfelé.

-Nem, csak most ehhez van kedvem.-szökkentem a fürdő felé.

Ha hiszed, ha nem, de elrángattam futni ezt a lustaságot. Nash az elején vonszolta magát, majd úgy belelendült, hogy lehagyott. Nagyon.

Nem tellett sok időbe mire meguntuk (meguntam) a futás dolgot. Amilyen gyorsan jött a kedvem, olyan gyorsan el is tűnt, ezért vissza sétáltunk (véletlenül sem futunk) haza, ahol lefürödtünk és átmentünk Nash-ékhez. Futás után a normális ember normális reggelit eszik. Teszem azt gyümölcsöt vagy zöldséget. Nos, Nash és én sosem voltunk híresek arról, hogy normálisak vagyunk. Sőt, Nash ezért lett híres, mert világi bohóc.

-Nash. Ha mégegyszer megszórsz liszttel, tutira megöllek.-fújtam ki a tömérdek lisztet, amit előzőleg a kedves barátom rám öntött ahelyett, hogy a tésztába tette volna.

-Pedig itt feketén-fehéren írja, hogy "adjuk hozzá a lisztet".Nem írja mihez.-mosolygott, és olvasott tovább a fejjel lefelé fordított szakácskönyvből.

A brownie készítés nem ment egyszerűen, de végeredményként sikerült összedobnunk valami ehetőt. Vagy olyasmit. Bizton állíthatom nektek, hogy ez a legjobb kaja futás után. Persze a pacal áll az első helyen, de most beértük ezzel is.