Mindig is egy olyan embernek tartottam magam, akinek szavára hallgatnak az emberek, akire felnéznek, és akinek nem mernek visszaszólni. A cég megalapítása rögös utat jelentett a számomra. A luxury Event ötlete hirtelen jött, és senki nem gondolta azt, hogy egy nap valójában sikerül. A cég felépítése óta mindig a legjobbra törekedtünk, arra, hogy az emberek bizalommal keressenek fel minket. És én magam is jártam abban a cipőben, hogy híres rendezvényszervező cégeket kerestem fel egy ötlettel, amiben a segítségüket kértem. Természetesen akkor még nem voltam a szakmában, ezért kispályásként figyeltem, ahogy a fejemből kipattant ötletből valóban egy kézzel fogható és szemmel látható buli lett. A Luxury Event sok titkot őriz, de nálunk a legfontosabb mégis csak a profizmus és a nyitottság. A jó kommunikáció, a beszéd és a műveltség elengedhetetlen. Felvettünk egy színt, egy harmóniát és egy élet stílust, ami szimpatikus lehet az ügyfeleknek:

Könnyen kezelhető internetes platform, hívogató youtube vidók és a munkáink helyszínén készült képek. Apró vélemények, blog bejegyzések és zenék, amiket az ügyfelek megtalálhatnak a weboldalunk felületén. A munkatársakról készült képek és rövid bemutatkozó szövegek is arról árulkodnak, hogy nyitottak és feltörekvő csapat vagyunk. A cégünk szíve és az alap pillére ez a weboldal volt. De mégis mi volt a legfontosabb?

A precíz munka, a jó kommunikáció készség és egy kis üzleti véna. Pontosan ezek miatt vettem fel az új asszisztenst, aki nem más, mint Katherine Cross. Benne láttam lehetőséget, eltitkolt tehetséget és meglepetéseket is. A karakán és legyőzhetetlen stílusa miatt még sokra viheti. Egész délután arra gondoltam, hogy vele csak jól fogok járni. Nem tudtam előre, hogy beleillik a csapatomba, hogy a közös munka zökkenőmentes lesz. Viszont abban biztos voltam, hogy ő egy igazi tehetség. Egész délutánt azzal töltöttem, hogy a régi munkahelye után kutattam. Az All In One Event rendezvényszervező iroda két várossal délre található. Egy modern, kisebb épület. Saját autó parkolóval és magán cukrászdával rendelkezik. Az interneten sok véleményt tettek közzé, a legtöbb alig érte el a három és fél csillagot. A Luxury Event nyomába sem érhet, bár soha nem tettem különbséget cégek és kisebb irodák között. Egyforma bennük az, hogy igazgatója rengeteg munkát és pénz fektetett bele abba, hogy megvalósuljon. Az már más kérdés, hogy hosszú távon fenn tudja-e tartani a színvonalat és valami új dologgal előállni. Talán mi ebben vagyunk mások. Talán azért kapunk új ügyfeleket, mert tartjuk a szintet, az elvárt színvonalat, ami különlegessé tesz minket. Nálunk nem létezik lehetetlen. Bármit megcsinálunk. A titka a türelem és az okos munkatársak.

Már vagy harmadszorra rezgett a telefonom, de annyira a gondolataimba voltam merülve, hogy nem volt időm felvenni. Amikor megelégeltem, szóltam a házvezetőnőnek, hogy adja oda a telefont. Mosolyra húztam az ajkam, majd a konyakot kortyolgatva a fejemre toltam a napszemüveget. Fogadtam Mark hívását, aki köszönés nélkül a közepébe csapott. - Az esti buliról lenne szó! - kezdte azonnal. Lehorgasztottam a fejem, hiszen teljesen kiment a fejemből az, hogy megígértem neki valamit, amihez semmi kedvem. - Te mit fogsz felvenni? Azért kérdezem, mert akkor én is olyan ruhát veszek fel.

- Nem tudom, haver - pillantottam a plafon felé.

- Mondjuk van még időnk eldönteni!

- Úgy értem, nem tudom, hogy van-e kedvem ehhez az egészhez - vallottam be őszintén. - Egy hónapja utaztam vissza Londonba. Muszáj utolérnem magam és elintézni a munkám rám eső részét - dobtam félre az IPad-et. Mark hosszú ideig nem szólt a telefonba, ezért felálltam és az üveg felé sétáltam. - Haragudnál rám ha nem mennék el?

- Aha - bökte ki. Elnevettem magam, majd a hajamba túrtam.

- Jól van, felejtsd el! Azt kérdezted, hogy mit veszek fel? Legyen kék? - kérésem hallatán természetesen elnevette magát. Valamilyen szinten megértettem őt, hiszen nálunk pasiknál is van olyan, hogy hiányozni kezd a barátunk és szeretnénk több időt tölteni vele. A cég miatt marha kevés időm maradt Mark haveromra, a magánéletemre vagy bármi másra. Telefonálás közben arra eszméltem fel, hogy valaki csengetett, de amikor láttam a házvezető nőt az ajtó felé sétálni, csípőre helyeztem a kezem és átbeszéltük az estét. Mark pont azt mondta, hogy menjünk az én autómmal, hiszen szerinte az olyan menő. Válaszolni akartam, de váratlan tűsarkúk kopogása törte meg a csendet. Emlékszem, hogy lassan oldalra pillantottam és megláttam a hanghoz tartozó fehér cipőket és hosszú, vékony lábakat. Elegáns ceruzaszoknya egészítette ki a nő lábait, és a haja sötét színét. Elkerekedett szemekkel tettem le a telefont és feszülten nyeltem egyet. A váratlan látogató miatt csak pislogtam és nem tudtam eldönteni, hogy ez mekkora bajt hozhat a fejemre. Bőröndjét a kanapé mellé helyezte, majd fejére tolta a napszemüveget és így szólt: - Jól hallottam, hogy este buliba mész, szép fiú?

Este kilenc órakor léptünk be a szórakozóhely helyszínére és karoltam bele a legjobb barátnőmbe. Szorsan sétáltunk egymás mellett, hiszen teltház volt. A hangos, ritmusos zenére a legtöbben ugráltak és a cikázó fények között nevetve beszélgettek. Leginkább fiatalokkal volt tele a club, ezért elhúztam az ajkam. Én is fiatalnak tartottam magam, de nem az a fajta voltam, akit elképzelnek egy ilyen buliba. A zene mély basszusa azonnal magával ragadott, ezért a pofátlanul rövid ruhában megpördültem a tengelyem körül. Kár volt, hiszen két férfi is felfigyelt a csípőm mozgására. Az ezüst színű ruhám minden mozdulatom közben csillogott, miközben Camille mellett a legközelebbi bárpulthoz sétáltunk. A táncoló emberek között nagy nehezen átsétáltunk, majd a pultos fiútól kértünk két italt. - Láttad, hogy nézett rád az a két pasi? - vörös hajú barátnőm a fülemhez hajolt, miközben hátra túrtam a kivasalt hajam, a kicsi táskámat pedig a pultra tettem. Az elején nem akartam eljönni, de miután a fiatal szomszéd lány vállalta, hogy vigyáz a lányomra úgy döntöttem, hogy jót tenne egy kis bulizás. Egy kicsit elfáradtam a monoton mindennapok miatt és a megfelelési kényszer okozta stressz miatt. Pont ezért tartottam jó ötletnek kicsit kirúgni a hámból.

- Nem is tudom, mikor vettem fel utoljára ilyen ruhát - nevetve elvettem a poharamat, majd szívószálat az ajkaim közé vettem és belekortyoltam a hideg italba. Éreztem, hogy azonnal felfrissít, ezért a színes fényeket néztem. Ezt szerettem a szórakozóhelyekben. A hangulat mindig az egekbe szökik, az emberek egyszerre táncolnak és ugrálnak a zenére. Mindenki közvetlen, az emberek nevetnek és fényképeket csinálnak. Megörökítenek olyan pillanatokat, amikre az alkohol miatt másnap csak a képek miatt fognak emlékezni. A basszus mély volt, a zene pedig túlságosan hangos ahhoz, hogy egy helyben maradjak. - Megyünk táncolni? - kérdeztem a barátnőmet, de ő feltűnően a telefonját nézegette. - Mi van abban a telefonban? - elvettem tőle, majd megpillantottam egy üzenet, amit a vőlegényének küldött.

"Mi itt vagyunk, ti hol vagytok?"

- Ez meg mi?! - mutattam felé a telefont. A cikázó fények között Camille elnevette magát és füle mögé tűrte a hullámos, vörös haját. Ellenben velem, ő feltűnő ruhát viselt, hiszen a tűzvörös ruhája szépen kiemelte a vékony teste vonalát. Láttam rajta, hogy zavarba jött, ezért már tudtam azt, hogy eltitkolt előlem valamit. - Ki jön még ide? Tudtam, hogy okkal hívtál el ide! - kiabáltam. - Milyen pasit akarsz a nyakamba varrni?

- Csak Mark-nak írtam! - dühösen elvette a telefonját és a táskájába tette. - Miért gondolsz mindig rosszra? Egyébként meg ha tudnád azt, hogy ki jön vele akkor... - de nem tudta befejezni, hiszen a fejem mögé pillantott, a mosoly pedig lefagyott az arcáról. A dübörgő zene közben, koktéllal a kezemben megfordultam a tengelyem körül, de arra nem számítottam, hogy mögöttem álló férfit én magam is ismerem. A férfi olyan közel állt hozzám, hogy a tekintetünk szinte azonnal találkozott. Ezer szempár közül is felismerném az ő szemét, ezért alig akartam elhinni azt, hogy Daniel Morgan, a tőle megszokott kifogástalan külsővel és frizurával állt előttem. A bárban sötét volt, de Daniel tekintete elrabolta az enyémet. Olyan volt, mintha minden megszűnt volna körülöttem. A zenét csak fél füllel hallottam, hiszen szeme kékje, a tengerre emlékeztető színe egy másik világba repített. Emlékszem, hogy koktéllal a kezemben az arcát fürkészem, hogy ő is ezt teszi. És arra is emlékszem, hogy bambulás közben a kezem oldalra hajol, majd a temérdek koktél a padlóra folyik. Abban a pillanatban eszméltünk fel, és hirtelen újra ott voltam, a zene pedig hangosan dübörgött. A baj csak az volt, hogy a padló helyett, az elegáns cipőjére folyt a koktél. A történtek miatt Camille szája elé tette a kezét, a megérkező Mark mosolya pedig lefagyott.

- Úristen! Ezt én tettem? Minden bizonnyal én tettem! - félig üres poharat az asztalra tettem, majd lehajolni készültem, de Daniel hirtelen a karom után nyúlt és megakadályozta, hogy lehajoljak.

- Ha lehajol ebben a ruhában, kint lesz az egész feneke. És nincs kedvem beverni azoknak a fickóknak a képét, akik megbámulják magát - váratlanul maga után húzott, majd a táncoló emberek mellett a férfi mosdó felé igyekeztünk. Tanácstalanul pillantottam Camille felé, aki Mark nyakát ölelgette. Azt hiszem, hogy rá már nem számíthatok! Tekintetem Daniel kezére vándorolt, amivel a csuklómat tartotta fogságban. Hova visz? Mit akar tőlem? Még mindig nem fogtam fel, hogy mi történt. Csak annyi maradt meg, hogy leöntöttem koktéllal a főnököm drága cipőjét. A zene halkult, amikor beléptünk az üres, meglepően tiszta férfi mosdóba. Nem értettem, hogy miért hívott magával, ezért a tükör előtt állva összefontam magam előtt a kezem. - A francba! - azonnal kéztörlő után nyúlt, majd lehajolt és elkezdte tisztítani a drága cipőjét. Még csak most vettem észre, hogy mennyire jóképű volt. A szigorú főnöknek nyoma sem volt: egy királykék póló és fehér öltöny volt rajta. Testhez simuló farmerja kiemelte a feszes fenekét és a stílusát. A világ legjóképűbb férfija térdelt előttem, és próbáltam csak arra gondolni, hogy ő tiltott mező. De akkor sem tudtam elmenni amellett, hogy jól láthatóan vonzó volt, a haja pedig kusza.

- Sikerül megtakarítani? Elnézést kell kérnem miatta - motyogtam, de ő hirtelen felállt, kidobta a papírt, majd megmosta a kezét. Egy darabig nézte magát a tükörben. Ujjával megigazította a haja pár tincsét, a szemöldökét, végül felsóhajtott. Alaposan végig nézett rajtam, a csillogó tekintete pedig megállapodott a combomnál.

- Nem gondolja, hogy túl rövid a ruhája?

Ezt úgy kérdezte, mintha bármi köze lenne ahhoz, hogy milyen ruhát veszek fel. Összehúztam a szemem és sikerült elpirulnom.

- Minden második nő ilyen ruhát visel - válaszoltam egyszerűen. Bár eszméletlenül aranyosnak tartottam azt, hogy ezt szóvá tette. A jóképű, szigorú főnök, talán félt engem? Hirtelen a fejét csóválta, majd az állát piszkálta.

- Egy szívességet kell kérnem! - komolysága miatt annyira meglepődtem, hogy csak álltam és néztem, ahogy mélyen a szemembe pillant, majd az ajtó felé. A következő pillanatban beugrott egy hosszú hajú nő, aki váratlanul átkarolta Daniel Morgan nyakát és egyenesen a fenekére csapott(!)

- Hú! Nagyon jó ez a buli! Nem igaz, macikám?! - kiabálta a nő, aki ragaszkodóan ölelte dühös tekintetű férfit. Találkozott a tekintetünk, miközben a következőt kérdezte:

- Ma este tudna vigyázni a húgomra? - tolta el magától a részeg lányt.

Szóval a huga...ez mindent megmagyaráz!