A luxus és modern cég fotocellás ajtaja előtt álltam és jobban szemügyre vettem a fekete vázába ültetett, színes virágokat. A tavaszi napsütés szikrázva sütött, ezért hunyorogva léptem be a modern épület ajtaján. Hirtelen olyan kicsinek éreztem magam, hogy akaratlanul is görcsölni kezdett a gyomrom. Szükségem van a munkára. Szükségem volt a pénzre, de mégis ideges voltam. Még a fotocellás ajtó mellett található mini vízesés hangja sem nyugtatott meg. Talán Daniel Morgan miatt voltam ideges? Kizárás alapon neki köszönhetem a gyomorgörcsöket. Miután leültem a jól ismert bársony kanapéra, szembe találtam magam az arany színű pult mögött ácsorgó, szőke hajú nővel. A neve Sarah. Ezt nem a blúzra rögzített tábláról olvastam le, hanem emlékeztem rá. Amikor megpillantott, alaposan végigmérte a citromsárga ceruzaszoknyám és a selyem blúzomat. Én csak jobban felemeltem a fejem, hiszen büszkén viseltem. Tudtam, hogy kiemeli az egy árnyalattal sötétebb bőrömet és a fekete hajamat.

Akkor álltam fel, amikor mosolyt erőltetve felém sétált. - Szép napot kívánok! Kilenc órára van időpontja, igaz? Engedje meg, hogy Daniel Morgan által kiválasztott irodába vezessem. Erre parancsoljon - elegáns mozdulattal előre engedett, ezért mosolyt erőltettem magamra, majd a fényes, fehér járólapon előre igyekeztem. Már el is felejtettem, hogy mennyire gyönyörű ez a cég. Itt minden bársony kék és fehér színű. A falak kiemelik a világos padlót és az arany színű, motívumokkal ellátott csillárokat. Mintha egy királyi palotában sétáltam volna. - Meg is érkeztünk - egy fekete ajtó előtt megálltunk, majd résnyire belökte előttem. - Sok szerencsét! - sziszegte a bajsza alatt.

- Köszönöm! Nagyon kedves, hogy... - de nem tudtam befejezni, hiszen felszegett orral sarkon fordult és grimaszolva magamra hagyott. Öt perce múlt reggel kilenc, ezért úgy döntöttem, hogy belépek az irodába. Belöktem magam előtt az ajtót, viszont a látvány teljesen a padlóra kényszerített. Az iroda egy olyan helyszín volt, ami kifejezetten ízléses volt. Sötét volt bent. Középen volt egy üveg tárgyaló asztal, rajta egy kancsó víz és kép pohár. Falak helyett, hatalmas üveg választotta el a természettől. Az elektromos redőnyököknek köszönhetően sötét volt bent, csak a plafonba épített, (kék fények), adták a különleges világítást. Az irodában szintén a kék szín dominált, hiszen a fekete színű falakba kék led csíkokat építettek, ami jobban kiemelte a modern, különleges stílusát. Az egyik fal mellett volt egy kanapé, ezért letettem oda a táskámat. Keresztbe fontam a kezem, de amikor megfordultam láttam a kinyilt ajtó részén beszűrődő fényt, ami azt jelentette, hogy valaki belépett az irodába. Fél füllel hallottam, hogy az ajtó becsukódik, ezért megfordultam a tengelyem körül, majd szembe találtam magam Daniel Morgan-el. Amikor a szemébe néztem, akaratlanul is összehúztam a szemem és a blúzomat kezdtem el piszkálni. A kurva életbe! Miért sárga ruhát vettem fel?! Ebben a szerelésben én úgy nézek ki mint egy szál napraforgó!

Mély levegő...

Mély levegő...

Tudtam, hogy Daniel Morgan kifogástalanul néz ki a sötétkék szemével és a Christian Grey fajta arcélével és mosolyával, de közelebbről egyszerűen lélegzetelállító volt. És utáltam magam azért, mert ezt észrevettem. Az arcán egyetlen hiba sem volt. Borostája nem csak rövid, de rendezett és tökéletes formájú volt. Az arca és a kisugárzása egy "a nyár szívtiprója" című magazin borítójára illene. Még mindig egymással szemben álltunk, ezért erőltettem magamra egy mosoly. Ez pontosan olyan pillanat volt, mikor amikor nem tudtuk levenni egymásról a szemünket. Képtelenek voltunk oldalra pillantani, hiszen a tekintetünk vonzotta egymásét. A szívem hevesen kalapált, a tenyerem pedig izzadt.

Miért van rám ilyen hatással?

Miért kell ilyen jóképűnek lennie?

Minden bizonnyal olvasott a gondolataimban, hiszen a következő pillanatban mosolyra húzta ajkát, majd elegáns mozdulattal az üveg asztal felé mutatott. - Foglaljon helyet! - a hangja mély, mégis selymes volt. Minden porcikám remegett, ezért gyorsan kihúztam a széket, majd leültem rá. Miután Daniel velem szembe ült, maga elé helyezte az önéletrajzomat. Őt fürkésztem, miközben a lapokat figyelte, hüvelykujjával pedig az állán található apró mélyedést piszkálta. - Jelen pillanatban is nálam van az önéletrajza - a szemembe nézett. A tekintetével nem csak levetkőztetett, de buja gondolatokat és eltitkolt erotikát fedeztem fel benne. A tekintete miatt melegem lett, ezért a pohár felé mutattam.

- Nem gond, ha iszok előtte?

- Nekem nem - válaszolta fel sem nézve. Ajkamhoz emeltem a poharat és kortyolni készültem, de ekkor újra megszólalt. - Jól látom, hogy dolgozott már vezetői asszisztens pozícióban? Ez alapján úgy vélem, hogy van tapasztalata!

- Igen, nagyon jól gondolja - válaszoltam, mielőtt ittam volna. - Az önéletrajzomban minden részletesen fel van tüntetve a régi munkahelyemet és a tapasztalataimat illetően - erőltettem magamra egy mosolyt. A lapokat oldalra csúsztatta, az asztalon összefonta ujjait, majd a torkát köszörülte.

- Meséljen a régi munkahelyéről. Milyen volt ott a légkör, a munkatársakkal jól kijött? - a tekintete miatt majdnem félre nyeltem, ezért a félig sötét irodában inkább félre tettem a poharat, majd két combomra simítottam a kezem. A következő öt percben részletesen beszámoltan neki a munkahelyemről, a pozíciomról és arról, hogy leginkább mit kellett csinálnom.

- Összefoglalva azt mondanám, hogy feltörekvő és szorgalmas vagyok. Velem lehet hosszú távra tervezni, hiszen határozott és magabiztos vagyok.

Az utolsó mondatom után felvonta az egyik szemöldökét.

- Efelől semmi kétségem, kedves Katherine - bólintott. - Nálunk a munkaidő reggel kilenc órától, este nyolc óráig tart. Mondanom sem kell, hogy a szabadidőnk kilencven százalékát cégen belül töltjük, hiszen nálunk nincs megállás. Jön a nyár, ami azt jelenti, hogy egyre több telefonhívást kapunk. Szeretjük ezt az időszakot, hiszen a különböző partik, meglepetés bulik vagy nyári osztálytalálkozók megszervezésével nagyon jó bevételt kapunk, bár úgy érzem, hogy ezt nem kell bővebben kifejtenem. Biztos maga is tudja, hogy őszi időszakban, illetve télen kapunk kevesebb felkérést. Azt jó ha tudja, hogy van saját weblapunk amit állandóan frissítünk. Ezt akkor csináljuk, amikor jönnek friss áruk, mint például virágok, vagy a nagyobb dekorációk. Ezen a weblapon fel van tüntetve telefonszám és email cím is, amin szintén elérhetnek minket az ügyfelek. Ezt a weblapot eddig Sarah, a vezetői asszisztens kezelte, ő volt az admin. Ő volt az egyik aki fogadta a telefonhívásokat, majd részletes tájékoztatást, esetleg segítséget nyújtott az ügyfeleknek - a következő mondatait szinte alig hallottam, hiszen elvesztem a tekintete csillogásában és az ajka formájában. Hihetetlen, hogy mennyire művelt és visszafogott volt. A hangja pontosan olyan volt, amitől minden nő akaratlanul is elolvad. - Remélem tudja, hogy itt nem tűrjük meg a hibás, vagy pontatlan munkavégzést. Mindig a precíz munka hívei voltunk, ezért is fordulnak felénk bizalommal az emberek. Mindig nyitottak és udvariasak vagyunk. Számunkra nincs lehetetlen, bármilyen elképzelést valóra váltunk: legyen szó tóparti esküvőről, vagy nagyobb céges találkozókról. Ha minden stimmel és megfelel önnek, akkor egy percen belül behozzák a részleges szerződését, amit otthon figyelmesen el kéne olvasnia - fejezte be hirtelen. Két pislogás között válaszoltam.

- Rendben! Ez mind nagyon jól hangzik, Mr. Morgan - hirtelen bólintottam és mosolyt erőltettem magamra. - Adjunk a közös munkának egy esélyt! - a tenyerem izzadt, ezért a sárga szoknyámba töröltem. Miután behozták a sötétkék mappában található szerződést, a táskámba helyeztem és a férfival együtt felálltunk. Emlékszem, hogy közelebb sétáltunk egymáshoz és a kezemet terveztem nyújtani, de ő hirtelen közelebb hajolt, majd így szólt:

- Valamit elfelejtettem említeni!

- Mi lenne az? - nagyot nyeltem, hiszen úgy nézett rám, mint akit bármelyik percben kivégezne. Nem elég, hogy a világ legjóképűbb férfija állt előttem, de felvett egy olyan stílust, ami lassan egyenlő a flörtöléssel.

- A haja - mondta egyszerűen. - Tüntesse el ezt a lila tincset - szinte lassított felvételben láttam, hogy az arcom széléhez hajolt, majd lassan a mutató ujja köré csavarja a lila tincset. - Ugyan is nem megengedett - centik választottak el minket egymástól, ezért levegőt sem mertem venni. - És a sárga viselet is tiltott - alaposan végignézett rajtam, majd tekintete megállapodott a dekoltázsomnál.

- És ha én így érzem jól magam?

Eldöntöttem, hogy nem fogok behódolni neki. Nem leszek az a nő, aki a szigorú és tekintélyt parancsoló főnök mellett csak bólogat és befogja a száját. - Akkor szerintem mi ketten sokat fogunk veszekedni egymással - sziszegte alig hallhatóan.

- Pedig én nem fogom átfesteni a hajszálamat - néztem vele farkasszemet. Következő pillanatban a tekintete levándorolt az ajkamra, majd vissza a szememre. Én is megismételtem ezt a mozdulatot, miközben rájöttem arra, hogy ezt már nem szabadna. Nagyon nem! A vágy és a jól érezhető kémia dominált köztünk. Le sem tudtuk volna tagadni azt, hogy ez több volt a megengedettnél. Mr. Morgan elengedte a hajszálamat, lazított a nyakkendőjén, majd halkan kuncogott. - Mi olyan vicces?

- Az, hogy maga soha nem ért velem egyet. Előre szólok, hogy munka szempontjából ez hátrány lesz - tette fel a mutatóujját, majd az asztal szélének támasztotta a derekát. - Mintha szándékosan játszana az idegeimmel - féloldalas mosolyra húzta ajkát, majd megdörzsölte a tarkóját.

Szerintem ez kétoldalú, Mr. csodálatos szem.

- Van egy jó és egy kevésbé jó hírem! Melyikkel kezdjem? - Camille kávézójában leültem a szokásos helyemre, majd elfogadtam a felém nyújtott kávét. A vörös hajú barátnőm kinyomta a video chatet, majd árgus szemekkel felém pillantott.

- Szerintem kezd a kevésbé jóval - húzta el az ajkát.

- Te mondtad - fújtam ki magam, majd a kávézó logójával ellátott szalvéta szélét piszkáltam. - Ma reggel Chloe az apja felől kérdezett.

- Tessék? - nevetett. - De tudtuk, hogy ez is el fog jönni, nem igaz? - fürkészte az arcomat.

- Szerintem tudni akarja, hogy ki az!

- De ha akarnál sem tudnál segíteni neki - tárta szét a kezét. - Hét év rengeteg idő, Katherine. Azt sem tudod, hogy néz ki most az apja! Hét év alatt rengeteget változik az ember. Te is csak annyit tudsz, hogy kék a szeme. És millió kék szemű férfi él ebben a hatalmas világban - tárta szét a kezét. - Most mihez fogsz kezdeni?

Tanácstalanul pillantottam a barátnőmre, hiszen minden szava igaz volt. Hét év alatt nem csak sokat változik az ember de az emlékek már annyira elhalványultak, hogy a hangját sem tudnám felidézni. - Mert hét év, mégis csak hét évet jelent - rántotta meg a vállát, majd sóhajtott. - Mindegy. És mi a jó hír?

- Felvettek a Luxury Event céghez. Holnap kezdek - mosolyogtam, mire átölelte a nyakam.

- Ez azért jó hír! Reméljük, hogy a főnököd nem lesz olyan bunkó - miközben elpirultam, hirtelen megrázta a kezem. - Jut eszembe! Ezt meg kell ünnepelnünk!

- Jaj ne - nevettem. - Nem szükséges! Még az sem biztos, hogy megtalálom itt a helyem.

- Erről nem is akarok hallani! Menjünk el bulizni!

- Tudod, hogy nem akarom magára hagyni Chloe-t - motyogtam. - Egyébként sem akarlak elrabolni Mark-tól.

- Mark miatt nem foglak hanyagolni! Ezt te is nagyon jól tudod - szúrta oda, mire boldogan felnevettem. - Elenged egy csajos estére!

- És ez miatt nagyon hálás vagyok. Te mindig mellettem voltál - pislogtam üveges tekintettel.

- Akkor estére vegyél valamilyen vadító ruhát - kérte vigyorogva. - Csajos este, ezaz! Ma este tuti bepiálunk!

Ekkor még nem tudtam, hogy milyen váratlan meglepetéseket tartogat nekem az este.

Ebéd időben leugrottam a kedvenc éttermembe, ezért az asztalomon hagytam a céges telefonomat, és csak a sajátomat hoztam el. Azt hiszem, hogy kár volt, hiszen a kínai étel elfogyasztása közben Mark haverommal telefonáltam, akinek be nem állt a szája. Nem tudtam rendesen elfogyasztani a tésztát, hiszen Mark monoton tempóban beszélt. - Úgy érzem, hogy kezdesz befordulni. Tudod, hogy mire van szükséged?

- Nem, de sejtem, hogy mit akarsz mondani - kortyoltam bele a kávéba. A kínai étteremben sokan voltak, ezért halkan beszéltem. Még az öltönyömet is levettem, ezért sokkal kényelmesebb volt ülni.

- Gyere el velem bulizni!

- Nem megyek! Ki se látok a munkából!

- Csak egy órára! Ismerek egy nagyon jó bárt! Rúgjunk ki a hámból, Daniel! Legyen ez egy pasis este! Csak mi férfiak! - kiabálta, ezért leszorítottam a készüléket.

- Ha igent mondok, befogod? - suttogtam.

- Naná! Emlékszel, hogy milyen nőcsábász voltál régen? Azt a fiatalabbik énedet akarom újra látni! - mondta határozottan. - Úgyhogy kösd fel a gatyád haver! Ma este tuti bepiálunk!