A történtek óta olyan mérges voltam, hogy ebédidőben nem haza, hanem Camille kávézójába mentünk. Részben büszke voltam magamra, hiszen kiálltam magamért, de századszorra is szégyelltem magam, hiszen a lányom újfent rossz példát vett rólam. Amikor leparkoltam a takaros és vidám kávézó előtt, nem szálltam ki azonnal, hanem a lányom felé fordultam, aki már izgatottan várta a megszokott négysajtos melegszendvicset és a forró csokiját. Khloe nagy szemekkel pillantott felém, ezért felé nyújtottam a kezem, majd megsimogattam a bőrét.- Anyu nem akart csúnyán viselkedni. Ezt te is tudod - Khloe lesütötte a szemét, majd vigyorra húzta a kicsi ajkát.

- Szerintem nagyon jól csináltad. Örülök, hogy ilyen anyukám van, aki mindig kiáll magáért. Köszönöm, hogy büszke lehetek rád - majdnem elsírtam magam, ezért megpiszkáltam a szempillámat. A kék ég felé pillantottam, majd fogadalmat tettem.

- Megígérem neked, hogy ezentúl nőiesebben fogok viselkedni.

- De hiszen te nőies vagy, anyu! És egyáltalán nem baj az, hogy kiállsz az igazadért. Bárcsak mindenki így cselekedne - kinyitotta az ajtót és megrészegülve figyeltem, hogy kiszáll. Még nem tapasztaltam ki, hogy kinek a személyiségét örökölte, de ez a kislány aranyat ér. Nem csak büszke voltam rá, de eszméletlenül jól esett az, hogy mellettem állt és nem szégyellte a viselkedésem. Nem tudom, hogy ki volt ilyen. Vagy a nagymamám, vagy a férfi, akinek őt köszönhetem. Istenem! Bárcsak újra találkozhatnék vele és elmondhatnám neki azt, hogy van egy közös lányunk. Bárcsak dicsekedhetnék azzal, hogy mennyire intelligens és gyönyörű. A sorsnak köszönhetem, hogy azon az éjszakán teherbe estem és megfogant Khloe. Az elején rettegtem és nem akartam őt, aztán napról napra beleszerettem. Megszerettem és anyaként vártam, hogy végre a karjaim között tarthassam. Khloe az egyetlen ember, akiért bármit, bármikor megtennék. Az ő biztonsága érdekében hegyeket is megmozgatnék. Átgázolnék mindenkin, csak azért, hogy őt megóvjam. Mert nekem csak ő van. Az életemben ő tölti be az űrt, és ő színesíti be a hétköznapokat. Ennyit érdemel. Megérdemli, hogy az édesanyja vigyázzon rá.

- Várj meg, én is megyek! - gyorsan bezártam magam után az autót, majd Khloe után sétáltam, aki a kicsi parkolóban megvárt. A kávézóban azonnal foglaltunk egy helyet, majd leadtuk Camille-nak a rendelést. A lányom már javában ette a négy sajtos melegszendvicset, miközben én beszámoltam a barátnőmnek, aki természetesen nem akart hinni a fülének.

- Hogy mit csináltál? - a hangját úgy felemelte, hogy többen is felénk pillantottak a kávézóban. Camille csak behúzta a nyakát, de én zavartalanul kortyoltam a mézes kávémat. Nem állt szándékomban újra beavatni őt a részletekbe, ezért a kocka alakú szalvétát piszkálva bólintottam.

- Így történt - mondtam halkan. - Megérdemelte. Sőt! Talán túlságosan is udvarias voltam vele. Meg kellett volna mutatni, hogy mit jelent a tisztelet - felemeltem a fejem és megsimogattam a lányom sötét haját. - Igaz kicsim? Velünk senki nem szórakozhat. Senki - hatalmas puszit nyomtam az arcára, majd felsóhajtottam. - Mindegy. Beszéljünk valami másról - belekortyoltam a kávémba, de közben észre sem vettem azt, hogy Camille büszke pillantásokkal nézett engem.

- Pontosan olyan vagy mint az apád - mondta halkan. - Ő mindig becsületes és rendíthetetlen volt - bólintott határozottan, de én a kávé elfogyasztása után elkértem a kézfertőtlenítőt.

- Vírus van. Mit lehet tenni? - szétkentem a kezemen, hagytam, hogy elpárologjon, majd vissza adtam Camille-nak, aki kíváncsian nézett rám. - Ne beszéljünk az apámról!

- Jól van, jól van - adta meg magát. - Akkor beszéljünk az esküvőmről - szeme hirtelen felcsillant, majd a pultra támaszkodott és megsimogatta a lányom hullámos haját. - Júliusban fogjuk tartani. Ami azt jelenti, hogy három hónap múlva - sziszegte izgatottan. - Már annyira szorít az idő - panaszkodott.

- Szorít? Ó, istenem! Még időm belül vagytok - tettem fel a mutatóujjam, majd a szemöldökömet ráncoltam. - Tudjátok már, hogy melyik cég fogja megszervezni? Érthető okokból én nem ajánlanám a Luxury Eventet! - mondtam dühvel a hangomban.

- Pedig Mark azt mondta, hogy szerinte rájuk fog esni a választás. Ismeri a cégben dolgozókat és az áraik is elfogadhatóak!

- Én attól a szemtelen, öntelt fickótól semmit nem kérnék. Még szerencse, hogy nem vettek fel - kértem ki magamnak. - Különben a bunkó fickóval együtt szervezhetném az esküvőtöket - nevettem hangosan.

- Az a te bajod, hogy túlságosan büszke vagy. Változtál. Hét évvel ezelőtt önként ugrottál be egy kék szemű idegen ágyába - suttogta, hogy Khloe meg ne hallja. - Most pedig felkapod a vizet egy olyan dolgon, ami még sokszor elő fog fordulni veled.

- Maradj már csendbe, Camille! - löktem meg a vállát, a szemem pedig szikrákat szórt. - Ami illem, az illem. Én szántam rájuk időt. Leültem és vártam. Tisztességesen. Ők tudták, hogy én már ott voltam, de szándékosan lemondták az interjúmat. Ezek után te hogy lennél? Hm? - húztam meg a vörös haját.

- Hagyjuk - legyintett. - Veled nem lehet veszekedni - húzta el az ajkát, majd játékosan meglökött engem. - Adja az isten, hogy többé ne legyen közöd ilyen igazságtalan, gőgös emberekhez!

- Legyen úgy - biccentettem, majd megsimogattam a lányom sötét haját.

Délután értünk haza, ezért miután levettük a cipőket, azonnal helyet foglaltunk a kanapén és bekapcsoltuk a tévét. A kapcsolót átadtam a lányomnak, aki a legújabb Disney filmet szerette volna megkeresni. Ő szerinte az Utódok nem csak jó, de izgalmas és már nem kislányoknak való mesefilm. Én csak ráhagytam a döntést, és miközben mellette ültem és a képernyőt bámultam, akaratlanul is elbambultam. Sötétkék mély szempárt és dühös kifejezést láttam magam előtt. Az előttem álló férfi túlságosan jóképű volt ahhoz, hogy ne jusson az eszembe. Pontosan olyan férfi volt, akiről számtalan nő álmodozik. Olyan férfi, akinek nem jó akárki, akinek nem jó akármi. Az ilyen fajta férfiak azt hiszik, hogy övék a világ és azt tehetnek, amit csak akarnak. Tökéletesre vasalt ing, nyakkendő és kifogástalan állapotban lévő frizura. És a haragom ellenére sem tudtam kiverni a fejemből.

A kék szeme...

Az ajka, ahogy dühösen összeszorítja...

A teste, ahogy páncélként áll előttem és magához szorít...

Megfogalmazhatatlan érzést keltett bennem, amikor magához vont és engem nézett. A tekintetünk játszott, a testünk háborúzott. Ő volt az ellentétem, a férfi, aki felvette velem a versenyt. Az öltönye és az inge is azt sugallta, hogy fontos és becsületes ember. Egy férfi, aki a világ tetején, a saját pénz zsákjain ül. És mégis hálát adok az istennek azért, hogy ma lezártam a vele való találkozásomat. - Az ő igazi neve Dove Cameron - egy lila hajú lányra mutatott, ezért vissza zökkentem a jelenbe. - Ő Mal!

- Nagyon szép és különleges haja van - miközben a színésznőt néztem, rájöttem arra, hogy valamiben hasonlított rám. - Látom, hogy ő sem fél semmitől - jelentettem ki.

- Ő olyan, mint te - vigyorgott a lányom.

- Szerintem pedig olyan, mint te - simogattam meg a haját, de erre a lányom váratlan ötlettel állt elő.

- Befestjük a hajam lilára? Kérlek! Annyira szép lenne!

- Dehogyis! Biztos, hogy nem! - nevettem hangosan.

- Akkor csak egy tincset! - mutatóujját feltette, majd lesütötte a szemét. - Akkor különlegesnek érezném magam - lassan felemeltem az állát, hogy a szemembe nézzen, majd felsóhajtottam.

- Nem a hajad színétől, vagy a sminktől válsz különlegessé. Hanem attól, hogy mi van a szívedben - a mellkasára simítottam a kezem, majd a fejemet csóváltam. - Érted?

- Értem, anyu - csillogó szemével végignézett rajtam, huncut módra elmosolyodott, majd megsimogatta a hosszú, fekete hajam. - Értem én..., hihi!

Fél óra múlva léptem be az ajtón és kivettem a kimosható hajfestéket az átlátszó szatyorból. Olyan festéket választottam, ami nem tartós, hanem pár hajmosás után kijön a haj szerkezetből. Lefényképeztem, hogy a filmben Mal-nek milyen színű a haja, ezért a drogériában meg tudtam mutatni, hogy milyen árnyalatot szeretnék. A lányom lelkére kötöttem, hogy szigorúan csak egy tincset festek be neki, ezért jól gondolja meg, hogy melyiket szeretné. - Hm! Legyen itt bal oldalt - a füle mögűl egy barna tincset megfogott, ezért vigyorra húztam az ajkam. - Te is befested magadnak, igaz anyu?

- Megígértem, hogy igen - szorosan magamhoz öleltem, és elnevettem magam. - Hihetetlen, hogy mire rá nem veszel, te lány! Az osztályfőnököd ki fog akadni - kevertem össze a lila festéket, majd felhúztam magamra a vékony kesztyűt. - Készen állsz hercegnőm? - kezeim közé vettem a hajszálát, ő pedig bólintott. Ha apám ezt tudná, akkor biztos, hogy megölne.

- Anyu, ez nagyon szép lett! - negyven perccel később a tükör előtt ültünk és kíváncsian vettük szemügyre az alkotásom eredményét. Az elején azt hittem, hogy nem fog tetszeni, viszont teljesen odáig voltam érte, amikor megpillantottam. A fekete hajamban található egy lila hajtincs nem csak jól mutatott, de kitünt a többi közül. Tudtam, hogy csak pár napig lesz a hajamban, de akkor is imádtam.

- Igazad van - adtam neki igazat. - Nagyon szép lett! Ez jó ötlet volt - lila kezemmel pacsit adtam neki, de hirtelen megcsörrent a telefonom. - Anyunak hívása van - Khloe mellettem állt, ezért enyhén oldalra fordultam, majd fogadtam a hívást. - Igen, tessék?

- Szép estét! Daniel Morgan vagyok a Luxury Event igazgatója. Katherine Cross-al beszélek?

És amikor azt hittem, hogy a sors kegyes hozzám, hirtelen újra visszahúzott a múltba és a bonyodalmakba.

Talán mégics csak ezzel a kék szemű férfival fogom megszervezni a legjobb barátnőm esküvőjét?