Daniel-től kapott puha pokrócot tekertem a vizes ruhámra, miközben próbáltam elaltatni a lányomat. Chloe egy nagyon tiszta és otthonos vendégszobában kapott ágyat. Daniele kijelentette, hogy vele aludhatok, hiszen a vihar miatt nem enged haza. Részben dühös voltam rá, viszont beláttam azt, hogy valóban igaza volt. Óriási nagy butaság és felelőtlenség volt az is, hogy eljöttem ide. Nem tehettem róla, hiszen elvakított a félelem, amit a lányom miatt éreztem. Hét évig neveltem. Baba korában a mellből szoptattam és éjjel-nappal mellette virrasztottam. Számomra Chloe nem csak a levegőt, de az egész életet jelentette. Ő az én lányom, és képes vagyok bármit megtenni érte. - Aludj, kicsikém - nyakához húztam a takarót, de amikor a lámpa felé nyúltam, üveges tekintettel megfogta a kezem.

- Anyu? - suttogta.

- Igen, kicsikém? - simogattam a haját. A szívem szakadt meg, hiszen a történtek rossz hatással voltak rá. Egyszerre haragudtam magamra, és szégyelltem is magam. Ott a fagyizóban, Daniele azonnal észrevette és tudomásul vette, hogy Chloe előtt nem okos döntés veszekedni. Én voltam az, aki minden haragomat és a bosszúmat nem csak az apjára, de a lányomra is erőltettem.

- Nem beszélnétek ezt meg? - enyhén felült, majd a kezemet simogatta. - Kérlek szépen! - könyörgött könnyes tekintettel. - Mindent meglehet beszélni!

- Nem tudom, Chloe - sütöttem le a szemem. - Időt szeretnék kérni tőled. És egy hatalmas bocsánattal is tartozom - hozzá hajoltam, majd puszit nyomtam a homlokára. - Nagyon szeretlek, kicsikém!

- Én is szeretlek, anyu - markolt a vizes hajamba. - Daniele szobájában alszol, igaz? - csillogott a szeme.

- Ezt mégis hogy gondolod, kisasszony?! - nevettem a fejemet csóválva. Chloe oldalra pillantott, ezért szemöldökömet ráncolva hátra néztem a vállam felett. Csak ebben a pillanatban vettem észre, hogy Daniele az ajtóban állt. Annyira zavarba jöttem, hogy lesütöttem a szemem. Daniele Morgan eszméletlenül jóképű volt a sportos stílusával és a ragyogó kék szemeivel. Mintha vihar tombolt volna a tekintetében. Egyszerűen nem tudtam elkapni a tekintetem.

- Engedtem neked fürdővizet - bólintott alig láthatóan. - Póló és törölköző is van kikészítve!

Nem tudtam, hogy köszönetet mondjak, vagy egyszerűen csak verjem be a jóképű arcát. Azt hiszi, hogy kedves gesztus miatt elfelejtem, hogy elrabolta a lányomat? Arra számít, a fehér mosolyától és a jóképű pofikájától megenyhül a szívem? - Rendben! Megyek, ha Chloe elaludt!

- Nyugodtan menj, anyu - Chloe feltűnően ellökte a kezem, majd lekapcsolta a villanyt és megfordult. Megszeppenve néztem a lányomra, aki szemét lehunyva magamra hagyott. - Jöjjetek össze - suttogta maga elé. Szinte biztos voltam, Daniele is hallotta, hiszen mosolyogva lesütötte a szemét. Ó te jó ég! Most jön az a pillanat, amikor kettesben maradunk ebben az agglegény lakásban? Mégis mi baj történhet?

- Azért ez a habfürdő nagyon kellemes. Ó, igen! Erre volt szükségem - nyakig merültem a kövér habok között és lehunyt szemmel élveztem, hogy a méz illatú habfürdő uralja minden érzékszervemet. A hideg eső zuhany után olyan volt ez, mint egy darabka mennyország: a kellemes habok és a meleg víz minden porcikámat simogatta. Eddig nem tudtam, hogy egy habfürdő is lehet ennyire kényeztető. Ezek szerint tévedtem! - Mennyi hab! Imádom! - lemerülni készültem, de a szívem hevesebben kezdett dobogni, amikor váratlanul nyílt az ajtó, és Daniele lépett be rajta. Annyira meglepődtem, hogy pislogás nélkül pillantottam a kezében található pezsgőre. Szó nélkül a kád szélére ült, majd felém nyújtotta a kitöltött pezsgőt. - Te mégis mit csinálsz itt? - próbáltam észrevétlenül a habok közé süppedni, ezért jobban szemügyre vettem magam: a fehér haboktól egy porcikámat sem lehetett látni, ezért megkönnyebbültem vettem el. - Miért iszunk?

- Muszáj, hogy legyen oka? - kérdezett vissza, majd az üveget félre tette. - Kellemes a fürdővíz? - érdeklődött kíváncsian. Nem tudtam eldönteni, hogy haragudtam rá, vagy szeretnék nem haragudni. Úgy éreztem, hogy szeretem, de mégis volt bennem valami, amit talán büszkeségnek hívtak.

- Igen! Ez nagyon kell... - de nem tudtam befejezni, hiszen szinte lassított felvételben láttam, hogy lehúzza magáról a pólóját, majd kiköti nadrágja madzagját.

- Akkor szoríts nekem helyet!

- Nem! Ide te be nem jössz! - lábamat kitettem, majd talpamat a meztelen hasához nyomtam. - Nem jöhetsz be mellém! Meztelen vagyok!

- Láttalak már meztelen! - fél pohár pezsgőt lehúzta, majd végig simította a vékony vádlimat.

- Daniele, haragszom rád - mondtam határozottan. - Biztos, hogy nem engedem meg, hogy befeküdj ide! - a habok közé mutattam, de számítottam arra, hogy lépni fog, ezért sziszegve figyeltem, hogy lehajol hozzám, majd megtámaszkodik a kád szélén.

- Ha nem szeretnél velem együtt fürdeni, akkor ki kell innen szállnod. És ha kiszállsz, akkor én nem mozdulok innen. Szóval vagy meztelen sétálsz ki, vagy megengeded, hogy én feküdjek be ide meztelen - mélyen a szemembe, majd az ajkamra pillantott. Hosszú másodpercekig csak szemezgettem vele, hiszen arra számítottam, hogy felül kerekedem rajta. Azt hittem, hogy erősebb leszek, viszont Daniele Morgan meztelen...elég szép látvány lenne. Vigyort erőltettem magamra, mellemhez húztam a két térdemet.

- Parancsolj - súgtam. - Faszfej - tettem hozzá, miközben nekem háttal állt és nadrágját lehúzta az alsónadrágjával együtt. Úgy döntöttem, hogy kihasználom az alkalmat, ezért a meztelen fenekére pillantottam. - Úgy emlékszem, hogy izmosabb volt a feneked - húztam tovább az agyát. Daniele hátra pillantott a válla felett, majd így szólt:

- Én pedig úgy emlékszem, hogy nagyobb volt a melled! - egyenesen felém fordult, viszont a lábam földbe gyökerezett, amikor maradék ruhájával letakarta a férfiasságát. Tisztázzunk valamit! Mellkasától lefele határozottan kielégítő és lehengerlő látványt nyújtott a hasfala és a keskeny csípője. Szinte biztos voltam abban, hogy a farkára sem panaszkodhat. Ezért miért takarta le, ha nem azért, hogy engem szórakoztasson vele?

- Ennyire azért nem lehet kicsi - pillantottam az anyag felé.

- Megvárom, hogy becsukd a szemed - rántotta meg a vállát. Előttem állt ez a jóképű férfi, és nem tudtam eldönteni, hogy szeretem vagy utálom. Úgy döntöttem, hogy becsukom a szemem, ezért vigyorogva érzékeltem, hogy beül a kádba. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, szinte lassított felvételben láttam, hogy teljes testtel magára ránt, ezért a meztelen testén kötöttem ki. A testünk minden porcikája összeért, ezért halk nyögés hagyta el a számat. Tagadni sem tudtam, hogy a nőiességem szinte sírva könyörgött érte. Éreztem a türelmetlen lüktetést, amit a nőiességem produkált. A számat kinyitottam és levegő után kapkodva engedtem, hogy két kézzel hátra fogja a hajam. - És most itt leszünk addig, amíg meg nem beszéljük a problémákat - azzal szórakozott, hogy a hajamat fogta, viszont ügyetlen volt, mert minden mozdulatánál az arcomba tapadtak a tincsek. - Jó sok hajad van!

- És ha én nem akarom megbeszélni a dolgokat? - támaszkodtam még mindig felette. Daniele a meztelen fenekemre pillantott, majd vigyorra húzta az ajkát. - Azt akarod mondani, hogy kicsi a fenekem?

- Pont jó a feneked, Katherine - államat enyhén megemelte, majd mélyen a szemembe pillantott. Vannak olyan pillanatok, amikor azt az éjszakát juttatják eszembe. Az éjszakát, amikor találkoztunk, amikor szexeltünk. Nagyot nyeltem, amikor végig simított a hátamon, majd a fenekembe markolt. Érintése miatt az egész testem lüktetni kezdett: a nőiességem éhezett, a szívem pedig vadul vert. Szinte boldog voltam, amikor nyers férfias erővel az ölébe húzott. Felsóhajtottam, amikor hajamat hátra húzva nyakamba harapott, majd kétszer a mellembe markolt. - Ezt szeretnéd? Akarsz engem? Így beszéljük meg?

- Ó, igen! Így! - kezére markoltam, majd szájára tapasztottam az ajkamat. A mozdulatunk közben temérdek víz a padlóra folyt, de minket ez nem érdekelt. Daniele a kád szélébe markolt, amikor felegyenesedtem, és átkaroltam a tarkóját. Ízlelgettem és nyaltam az ajkát. Olyanok voltunk mint két kiéhezett ember: szenvedve vágytunk egymásra. Ő felemelt, én pedig fejemet hátra hajtva élveztem, hogy mellemet nyalja. - Kibaszott habok! - kezével letörölte a felületet, majd másikkal a fenekembe markolt.

- Csináld újra! Kérlek szépen... - két kezemmel a tarkójába kapaszkodtam, és vizes hajára támasztottam az államat. Nyögve ragadtam meg kezét, és vezettem a fenekemre. Engedelmesen belém markolt, az érintése miatt az egész testem lángolt. Égtem, szinte felperzselt a vágy. A kéj ezerrel száguldott végig rajtam: a mellem megfeszült, a nőiességem csak rá vágyott. - Beszéljük meg!

- Jó! Akkor elmondom, hogy mi a bajom! - derekamat átkarolva engedte, hogy óvatosan hozzá illesszem magam. Kipirult arccal és morogva tűrte, amikor farkára ültem, és ajkára tapasztottam a számat. Éreztem őt. Lassan, mégis határozottan csúszott belém. Szememet lehunyva éreztem, hogy a nagy farka teljes mértékben tágít és feszít. Lépésről-lépésre az egész testem uralta őt, ő pedig engem. Belül egészen lüktettem, szinte azonnal befogadtam. Minden porcikám remegett, amikor tövig belém hatolt. Óvatosan mozogtam, de amikor két kezét a fenekem alá vezette: tudtam, hogy ez durvább lesz.

- Előbb én mondom! Utállak mert elvitted a lányomat! - kezére simítottam, majd fejét a mellemhez nyomtam, és felsóhajtottam, amikor szájába vette a mellemet. A felhők felett jártam: gyorsan mozogtam rajta, a testem monoton tempóban emelkedett fel, és le. Olyan volt mint egy libikóka, aminek soha nem lesz vége.

- Én pedig haragszom rád, mert nem hallgattál meg! - ujjai közé gyűrte a vizes hajamat, és mélyen a szemembe nézett. - És totálisan kikészítesz - megmarkolta a kád szélét, vállamnál fogva közelebb vont, csókot nyomott a telt ajkamra, majd visszalökött.

- Ezt csináld újra! - könyörögtem, miközben mozgott bennem.

- Nem érdemled meg! Fordulj meg! - óvatosan letolt magáról, majd segített megfordulni a kádban. - Gyere csak! Most megmutatom neked, mit érdemel az, aki veszekszik velem!

- Jó! Mutasd meg - elvesztettem a fejem, ezért nagyot nyögve engedtem, hogy belém vezesse farkát, majd lehunytam a szemem, amikor erősen döfföt. Az egész testemben éreztem őt: éreztem a keménységét, és a vastagságát. Oldalra néztem, amikor vállamat puszilta, a tarkójába markoltam, amikor megállás nélkül mozogtam rajta. - A lányunk fel fog ébredni!

- Akkor maradj csendben - morogta vörös arccal.

- Nem tudok - motyogtam, amikor a testem remegni kezdett, a gyomrom pedig összeszorulni.

Daniele testén feküdtem a francia ágyon, miközben a "kifulladásig szexelés" után beiktattunk egy romantikus, lassú és érzéki szeretkezést. Takaró nem volt rajtunk, csupán a testünk ölelte egymást. Ő fáradtan simogatta a hajam, miközben én a mellkasát cirógattam. Végül megbeszéltük a dolgokat. Legalábbis azt hiszem. - Ezt jól megbeszéltük - testén fekve vigyorra húztam az ajkam, majd két puszit nyomtam a szájára. Neki ez nem volt elég, hiszen átkarolta a nyakamat, majd lassú csókkal ajándékozott meg.

- Ezzel egyetértünk - törölte le az izzadt homlokát. - Végre kijelenthetjük, hogy a kefélés és az azutáni szeretkezés jó probléma megoldás - szemét összehúzta, azért elnevettem magam. - Szerinted jó problémamegoldók vagyunk? - helyezte tarkója alá a kezét.

- Nem tudom! Azt viszont igen, hogy minden porcikám fáj - simogattam a hasát. Amikor kezem lejjebb haladt, akkor fejét csóválta.

- Ne menj lejjebb! Olyan ez, mint egy világítótorony: ha érzi, hogy vihar közeleg, akkor akcióba lendül - ajkát beharapta, ezért vigyorra húztam az ajkam.

- Akkor csináljunk együtt vihart - megcsókoltam, majd lejjebb másztam és rámarkoltam a farkára.