Munka kezdés előtt azonnal Camille kávézójába igyekeztem, hiszen olyan elhatározást hoztam, amit vele is meg kellett osztanom. Az úton olyan ideges voltam, hogy az egyetlen szabad helyet elfoglalva azonnal leállítottam az autót, majd bezártam és berohantam az ajtón. A takaros kávézóban elég sokan voltak, ezért a pulthoz ülve az asztalra helyeztem a fehér táskámat. Camille ide-oda sétált, rendeléseket jegyzet fel, ezért a műkörmömet piszkálva vártam, hogy időt szakítson rám. Egyre türelmetlenebbül néztem a barátnőm minden mozdulatát, miközben rájöttem arra, hogy itt valami nincs rendben. Camille a szokásosnál is nyugtalanabb volt. Fél füllel hallottam, hogy udvariatlanul szól vissza egy-két vendégnek, ezért a szemöldökömet ráncoltam, amikor vörös hajába túrva a pult mögé ért, majd felsorakoztatta a fehér tányérokat. Mielőtt megszólalhattam volna, kisírt szemmel feltette a kezét. - Ma nincs türelmem hozzád - szavakat olyan szinten vágta az arcomba, hogy hideg zuhanyként ért a beszólása. - Ne haragudj Katherine, de nem vagyok abban az állapotban, hogy az örökös nyafogásaidat hallgassam - miközben kávét főzött, végignézett rajtam, de én ott ültem megsemmisülve és enyhén széttörve.

- Mégis mi történt?

- Ne kérdezd, hogy mi történt! Veszekedtünk Mark-al! Tegnap este összepakolta a cuccait és elment otthonról! Szóval tegyél egy szívességet, és most hagyj magamra - fejével a kijárat felé biccentett, ezért nagyot nyelve az ujjaim közé fogtam a táskámat. - Ha olyan lelki állapotban leszek, akkor felhívlak - szapora léptekkel magamra hagyott, ezért szemöldökömet ráncolva megfordultam, majd megsemmisülve léptem ki az ajtón. Mark és Camille veszekedtek? Ők ketten nagyon jó párost alkottak...

Vajon mi történhetett?

A hosszú irodai asztalok egyikénél ültem. A székről tökéletes rálátást kapni a gyönyörű felhőkarcolókra és a szebbnél szebb épületekre. Normális körülmények között Mark és Camille esküvőjének részletein kéne dolgoznom...de most teljesen tanácstalan lettem. Munkatársaim ezerrel csinálták a munkájukat: volt aki gépen írt, valaki pedig folyamatosan mozgásban volt és dokumentumokat cipelt egyik pontból a másikba. Olyan is volt, aki eltűnt az étkezőben, ezért úgy döntöttem, hogy készítek magamnak egy kávét. A mai napon nagyon rosszul kezdődött: a kislányom osztályfőnöke felidegesített, Camille pedig tudomást sem vesz rólam. Talán a kávé az egyetlen dolog, ami örökké kitart mellettem.

És talán ő is...

- Hogy indult a reggeled? - csak ketten voltunk a zárt helyiségben, ezért a kávéfőzőt nézve érzékeltem, hogy mögém simul, majd apró puszit nyom az arcomra. Karamellára emlékeztető, édes illata azonnal az orromba szökött és minden érzékemet elrabolta. Megfogtam a kezét, majd szorosan a hasamra fontam. Viszonzásul, orrával az arcomat érintette és mélyen a szemembe nézett. - Miért érzem azt, hogy nem vagy jól? - halk hangja elrabolta a figyelmem, ezért csak akkor kaptam fel a fejem, amikor a kávéfőzőt kikapcsolta helyettem.

- A reggelem nagyon rosszul indult, Daniele - üveges tekintettel felé fordultam, majd a mellkasához hajtottam a fejem. Azonnal szoros ölelésébe fogott és megpuszilta a homlokomat. - De most jobban érzem magam. Úgy érzem, hogy a karjaid között minden sokkal jobb - mosolyogva a szemébe néztem, miközben enyhén megemelte az államat és nyomott egy lassú puszit a számra. - Beszéltél ma már Mark-al? - érdeklődtem, majd tarkója köré fontam a kezemet. Miközben oldalra pillantott, azzal szórakoztam, hogy hajába szántottam az ujjaimat. Felvonta az egyik szemöldökét, ezért biztos voltam abban, hogy Mark mindent elmondott neki. - Mi történt köztük? - sóhajtottam gondterhelten.

- Nem a mi dolgunk, bébi - támasztotta homlokát az enyémnek.

- De mi szervezzük meg az esküvőjüket - emlékeztettem egy roppant fontos dologra. - Mondd el nekem! - húztam meg a sötétkék nyakkendőjét. Az anyag megfeszült, ezért ő ajkába harapva nyelt egyet.

- Gyere velem a szertárba. Utána mindent elmondok!

- Nem megyek veled semmilyen szertárba - kuncogtam elpirulva.

- Szorít a nyakkendő. Muszály levennem - hátra lépett tőlem, majd kinyitotta az ajtót és előre lépett egyet, de abban a pillanatban négy ember is a segítségét kérte. Miután egyszerre elhadarták a kérdést, Daniele megtámasztotta kezét az ajtófélfánál, majd így szólt: - Miért viselkednek úgy, mint akik egy másik szakmában végeztek volna? - kérdezte szigorúan.

A mély hangja...

A tekintélyt parancsoló, arrogáns stílusa...

Ő az én férfim! Az enyém!

Miután az ajkamba haraptam, lehúztam a pár korty kávét és összefontam magam előtt a kezem. - Egy ilyen egyszerű dologban nem áll módomban segíteni maguknak! Vegyék fel az ügyfelekkel a kapcsolatot és adjanak részletes tájékoztatást azokról a programokról és dekorációkról, amiben segíteni, tudunk. Ezért dolgoznak itt, emberek! - igazította meg a nyakkendőjét, majd felém pillantott és vissza sem nézve, kiviharzott az ajtón.

- Most valami rosszat mondtam?

- Ennek már megint mi a baja?

- Biztos szex hiánya van...

Az utolsó mondatnál elkerekedett szemekkel fordultam a hang irányába, majd ujjaimat az üres csésze köré fontam. Daniele-nek szex hiánya lenne? Azért viselkedik türelmetlenül, mert hiányzik neki...a szex? A mindennapos rohanás és a munkában való felzárkózás miatt nem is figyeltem arra, ami valójában az orrom előtt van. A kusza hétköznapok miatt nehéz felépíteni a kapcsolatunkat, viszont bele sem gondoltam abba a dologba, ami már nekem is nagyon hiányzik. Azóta vágyom erre a férfira, amióta megismertem. Mindennap, minden órájában elképzeltem őt, ahogy a lábam között térdel és mozog bennem. Azonnal bizsergés cikázott végig az egész testemen, ezért a nevemmel ellátott csészét félre tettem, majd az ujjaimat tördeltem.

- Szia! Én csak azt szeretném kérdezni, hogy szeretnél szexelni velem? - gyorsan becsuktam magam után az ajtót, ezért kíváncsian néztem Daniele szemébe, aki hirtelen félrenyelte a vizet, majd köhögve letette csészéjét az asztalra. Talán kicsit váratlanul érte őt a kérdés, ezért az irodája közepén állva erőltettem magamra egy mosolyt. - Azért kérdezem, mert megfordult a fejemben, hogy talán azért voltál olyan könyörtelen az alkalmazottaiddal, mert a magánéleted nincs rendben... - mosolyogva mellé léptem, hátra toltam a székét, majd egyenesen az ölébe ültem. Daniele elkerekedett szemekkel végignézett rajtam, majd a rövid ceruzaszoknyámat feltűrte, és végig simította a meztelen combomat. Kezét néztem, ezért megfogtam, majd egyenesen a lábam közé vezettem. Ujjai érintése miatt megfeszült a testem, ezért a székbe kapaszkodtam.

- A jelek azt bizonyítják, hogy jelen pillanatban neked van szükséged a szexre... - morogta halkan.

- Hm, miből gondolod? - markoltam a kék öltönyébe. Daniele önelégült vigyorra húzta az ajkát, ezért fenekem alá vezette a kezét, majd egy mozdulattal felállt. Hevesen süllyedő mellkassal érzékeltem, hogy bezárja az ajtót, majd a keskeny kanapéra fektet engem. A rövid szoknyát olyan szinten feltolta, hogy rálátást kaptunk a rózsaszín bugyimra.

- Elképesztően gyönyörű vagy! - blúzom feszült a mellemen, ezért egy mozdulattal kikapcsolta, majd félre húzta az anyagot. - Teljesen elveszed az eszemet! - nyakamra csókolt, ezért kihúztam nadrágjába tűrt inget. - De itt nem tehetem meg - csóválta a fejét. - Lehet, hogy nem látszik, de romantikus alkat vagyok. Engedd, hogy várjak rád még egy kicsit!

- És ha én nem akarok már várni rád? - övére helyeztem a kezem és kikapcsoltam. Az egész testem égett a vágytól, és könyörögve a szemébe pillantottam. - Azóta vágyom rád, amióta megismertelek - sliccét lehúztam, de ő elképesztően szexi mosollyal az arcán lefogta a kezem.

- Én is ugyanezt tudom elmondani, Katherine. A viselkedésem fő okozója, te magad vagy - fülem mögé tűrte az egyik hajtincsemet, majd megfogta a szoknyámat és visszaigazította. - Azért, mert nem tudok másra gondolni, csak rád. Csak arra tudok gondolni, hogy közelebb és közelebb kerülök hozzád - blúzomat visszagombolta, a tűsarkúmat pedig a lábamra igazította. - Csak arra tudok gondolni, hogy mélyen beléd temetkezek és egész éjszaka benned vagyok - ajkába harapott, majd egy térdre ereszkedett. - De ezt még nem akarom megtenni. Szeretném bizonyítani neked a hűségemről!

- Jól van... - engedtem el a sliccét, majd visszahúztam neki. - Akkor itt hagysz felizgulva? - szemezgettem vele.

- Azt nem mondtam... - vonta fel az egyik szemöldökét.

- Oh, Katherine? - az egyik munkatársam utánam szólt, ezért a fal mellett meg támaszkodva próbáltam megállni a lábamon. - Minden rendben? Nem vagy lázas? - fürkészte az arcomat.

- Minden a legnagyobb rendben! - mosolyogtam még mindig remegve. - Miben tudok khm...segíteni? - kérdeztem, miközben próbáltam összekaparni magam. Ez a pasi nagyon tud valamit. Nagyon, nagyon tud valamit.

- Az imént beszéltem három ügyféllel, akiket nagyon érdekelnének az ajánlataink. Szóltam nekik, hogy az e-mail címünkre küldjenek üzenetet a pontos elképzeléseiket illetően. Elolvasod és válaszolsz nekik?

- Hiszen ez a munkám! - gomboltam ki a blézeremet. - Egy kicsit fülledt itt a levegő, nem igaz? - söpörtem ki egy tincset a homlokomból, de amikor kinyílt Daniele irodájának az ajtaja, a testem kővé dermedt. Daniele kihúzott, szigorú testtartással elsétált mellettünk, majd egy kicsit lelassított. Szinte lassított felvételben láttam, hogy fél testtel felénk fordul, nyakkendőjére teszi az isteni kezét, majd aprót bólint.

- Valami probléma van, hölgyeim? A munka nem csinálja meg magát!

- Máris, uram - válaszoltam, majd megfordult és magunkra hagyott.

Danele biztos, hogy szerelmes...