A szívem hevesen dobogott, a tenyerem izzadt és zihálva vettem a levegőt, miután beléptem az orvosom szobájának az ajtaján és leültem a legközelebb található fehér székre. Azonnal jött a szokásos "hogy van?", "köszönöm, és ön?", kérdezz-felelek, de aztán rátértünk a komolyabb részletekre. Dr. Hepburn először felvont szemöldökkel vizslatott a szemüvege lencséi mögül, majd tekintete a mögöttem ácsorgó barátnőmre tévedt, aki le sem vette vállamról a kezét. Az orvos arcán láttam, hogy kérdései merültek fel, de én csak legyintettem és fogaim között sziszegtem. - A legjobb barátnőm, tudja! Mindent együtt csinálunk - magyaráztam vörös arccal.

- MINDENT! - Camille előre hajolt, majd a homlokát ráncolta. - Szóval ha megpróbál elválasztani minket akkor...

- Kérem, foglaljon helyet - mutatott egy másik székre, ezért Camille angyali mosollyal az arcán biccentett és szorosan mellettem helyet foglalt. Láttam, hogy Dr. Hepburn jót szórakozik rajtunk, de ez ne javított a kedvemen. Kifejezetten féltem és stresszes voltam. Újra rám tört a pánik és émelyegni is kezdtem. - Akkor térjünk a lényegre - összefonta maga előtt a kezét, majd elmosolyodott. - Úgy gondolja, hogy állapotos? - mielőtt válaszolhattam volna, gyorsan tovább folytatta. - Mikor volt utoljára nemi aktusban része?

- Kicsivel több, mint egy hónapja - motyogtam remegve. Ő csak bólintott, majd a plafon felé nézett és felsóhajtott.

- És szedte a fogamzásgátló tabblettát amit annak idején felírtam önnek?

Úgy csinált, mint aki tökéletesen tudja, hogy erre milyen választ fogok adni. Szinte láttam a tekintetében, hogy azon morfondírozik, hogy mennyire felelőtlen voltam, hogy nem szedtem. próbáltam megvédeni magam, ezért enyhén előre csúsztam a széken. - Ez bonyolult, tudja! Két hónapja szakítottam a volt párommal, mert megcsalt egy Bianca nevű nővel. Tudni illik, hogy ez a Bianca egy húsz éves gyakornok, aki a párom asszisztense lett. Igazából így visszagondolva, nem is értem, hogy mit evett azon a mócsingon, hiszen festett szőke és akkora nyaka van mint egy zsiráfnak...

- Ha jön az özönvíz, akkor hasznát veszi, érti... - viccelődött Camille, de én gyorsan folytattam.

- A lényeg, hogy a párom irodájában csinálták. Úgy jöttem rá, hogy egyszer megleptem a vőlegényem, és benyitottam az irodájába. Akkor láttam meg, hogy ez a dromedár előtte térdel! Nagyon rosszul esett, hogy megcsalt, ezért hetekkel később ellátogattam egy álarcosbálba, ahol találkoztam egy kék szemű herceggel. A viccet félretéve: tényleg úgy nézett ki mint egy herceg. Érti, olyan karizmatikus volt, magas, tökéletes és a hangja...

- És táncoltak is - magyarázta utánam Camille. - Aztán lefeküdtek egymással, Katherine pedig hagyott neki egy búcsú üzenetet. Na! Most már érti, hogy miért olyan bonyolult ez az egész, igaz? - Camille és én egyszerre pislogtunk és mosolyogtunk, de az orvosnak a szeme sem rebbent. Rezzenéstelen arccal fürkészett minket, szinte olyan volt, mint aki nem vesz levegőt. Biztosra veszem, hogy nem volt kíváncsi a részletekre, de azt hiszem, hogy ez már ki kívánkozott belőlem.

- Inkább vetkőzzön! - fordított nekünk hátat, majd üveges tekintettel Camille felé néztem, aki megsimogatta a vállam, majd kilépett a szobából. A vetkőzés után viszonylag hamar kerültem a székbe, hiszen hüvelyi ultrahang következett. Már nem is értem, hogy miért ezt a lehetőséget választottam. - Khm - köszörülte meg a torkát. - Egyébként az első ultrahang vizsgálatot mindig hüvelyi úton végezzük a terhesség megállapítására annak 5-10. hete között. A vizsgálat célja a terhesség méhen belüli voltának biztos igazolása, a magzatok számának megállapítása, a terhesség idejének pontos meghatározása.

- Értem, doktor úr - suttogtam magam elé. - Egyébként még nem gondoltam bele - tűrtem a fülem mögé egy tincsemet. - Viszont most nagyon megijeszt a dolog. Nem is merek a monitorra nézni - pólómat az ujjaim közé gyűrtem, miközben éreztem a kütyüt. Kellemetlen volt, de jelen pillanatban nem volt más választásom. - Igazából nagyon távol áll tőlem az anyaság. Ezt be kell valljam - lesütöttem a szemem, majd éreztem, hogy könnybe lábad a tekintetem. Nem akartam sírni. Nem akartam elérzékenyülni. És végképp nem akartam a monitorra pillantani. A tudat, hogy van bennem valami, ami összeköt a kék szemű férfival, egyszerre ijeszt meg és valamiért tesz boldoggá is. Nem gondoltam volna, hogy maga mögött hagy valamit, ami talán egy életen át összeköthet minket.

- Hm..

- Hm? - suttogtam.

- Hm... - folytatta halkan.

- Elmondaná, hogy mit lát? - kicsit felemelkedtem, majd egyenesen a monitorra pillantottam. Őszintén nem láttam semmit, hiszen mindenhol fekete és a szürke homályos foltok domináltak.

- Látja jobb oldalt ezt a fekete foltot? - kérdése hallatán elkerekedett szemekkel a foltra pillantottam. - Ezt petezsáknak hívják. A benne levő embrió jelen pillanatban még nem látszik. Ettől nem kell megijedni, hiszen már tudjuk, hogy a megtermékenyítés megtörtént. Csak a 8-10. héten célszerű felkeresnie legközelebb, hogy megállapítsuk a terhességet, amikor már látszani fog a baba, sőt még a szívverése is. Szóval, gratulálok! Minden jót kívánok önnek és a babábak!

- Nekem és a...a babámnak? - suttogtam magam elé. - Ezek szerint terhes vagyok? - kérdeztem, és önkéntelenül is könnybe lábadt a szemem. A fejemet csóváltam, az ujjaim közé húztam a pólómat és próbáltam logikusan gondolkodni, de a félelem eluralkodott rajtam. - Terhes vagyok - mondtam ki, majd felöltöztem és fejemet lógatva megálltam az orvosom előtt, aki miután kikapcsolta a monitor, kicsit előre gurult a székével.

- Őszinte leszek magához - nézett végig rajtam. - Számtalan olyan esettel találkoztam már, amikor az édesanya teherbe esett, mert nem szedett fogamzásgátlót, vagy idegen férfival létesített nemi aktust. Ezek miatt sokan aggódva keresnek fel. Tőlem szokták kérdezni, hogy mit csináljanak? - ekkora magára mutatott és megcsóválta a fejét. - Erre én nem tudok, és nem is mondhatok választ. Mindenki maga dönti el, hogy mit szeretne csinálni azután. Viszont azt elmondhatom, hogy a nő életében egy terhesség, több mint áldás - mutatott a hasamra. - A világ legszebb dolga életet adni egy gyermeknek. Jól gondolja át, kérem - mosolyodott el.

- K...köszönöm - suttogtam remegő hangon. - Akkor felhívhatom magát?

- Ha a nyolcadik hetében lesz - vigyorodott el.

Egész délelőtt zsongott a fejem és nem tudtam tisztán gondolkodni. A vizsgálóval szemben található pékségben vettünk két muffint, majd kiültünk a legközelebbi parkba. A nap szikrázóan sütött, a gyerekek játszottak és sokan bicikliztek. Boldognak kellene lennem, de mégis volt bennem egyfajta félelem, amit nem tudtam irányítani. - Emlékezetes ajándékot hagyott neked, az már biztos - Camille szomorúan átölelt engem, majd puszit nyomott a vállamra. - Ugye nem gondolkoztál rajta? - kérdezte aggódva.

- Nem tudom - suttogtam magam elé. - Én nem vagyok anyának való! - tártam szét a kezem és beleharaptam az áfonyás muffinba.

- Ilyenről szó sincs - felém hajolt, majd feltette a mutatóujját. - Mindenki bele tanul. Az anyaság egyébként is ösztönből jön. És inkább büszkének kéne lenned arra, hogy ez a jóképű idegen gyereket csinált neked. Te is tudod, hogy milyen jó génjei voltak - tárta szét a kezét. - Ne félj egy olyan dologtól, ami számodra áldás - simította meg a vállamat. - Biztos vagyok abban, hogy ijesztő és bizonytalan is vagy.

- Tényleg bizonytalan vagyok! Ez nem egy olyan dolog, amit az ember hirtelen eldönt. Ez egy baba! - emeltem fel a hangom. - Egy szív, egy lélek és egy test, ami bennem fog növekedni!

- És miért félsz ettől ennyire?

- Attól, hogy nem leszek elég jó neki - akaratlanul is a hasamra pillantottam, majd fél szemmel láttam, hogy Camille a könnyeit törölgeti. - Attól, hogy nem leszek megfelelő neki. Pedig az szeretnék lenni - tettem hozzá a könnyeim között.

- És az is leszel - helyezte kézfejemre a kezét. - Tökéletes anya lesz belőled!

- Úgy gondolod?

- Igen - vágta rá. - Egyébként majd együtt felneveljük őt - kihúzta magát és a beszólása miatt elnevettem magam. - Megtartod, igaz? - suttogta halkan és komolyan.

Nem válaszoltam, hiszen még sok olyan kérdés lenne, amire szintén nem tudnék választ adni. Azt viszont éreztem, hogy valami megváltozott bennem. Talán én magam sem tudtam, hogy mi...de valami biztos.