Daniele házában töltött romantikus este nem pont úgy alakult, ahogy azt vártuk, de számunkra mégis tökéletes volt. Másnap reggel izgatottan mentem dolgozni. Miután a lányomat kitettem az iskola előtt, eszembe jutott, hogy vár rám egy küldetés, amit muszáj lesz elkezdenem: meg kell találnom a lányom apját. Számtalan okom van arra, hogy ellenkezőleg cselekedjek és ne kutassam fel. De a szívem mégis azt súgta, hogy Chloe érdekében meg kell tennem. Nem tudom, hogy mi fontosabb. A lányom, vagy a saját félelmem. Amikor Chloe apjára gondoltam, ideges borzongás futott végig az egész gerincemen. Semmit nem tudtam róla. És megijesztett a tudat, hogy egy olyan nyomozásba fogok kezdeni, aminek a végét nem láttam előre.

Egész nap kerültem Daniele-t, hiszen nem tudtam másra gondolni, csak a projekt hétre, ami a mai napon kezdetét vette. Egy hetem van arra, hogy információkat gyűjtsek a lányom édesapjáról. Ez nehezebb feladat lesz, mint gondoltam. Mégis hogy lehet egy vadidegen ember után nyomozni? Egy dologban biztos voltam! A lányom édesapjának kék színű a szeme. Ennél több információt sajnos nem tudtam róla. És több millió kék szemű férfi van, aki szóba jöhet...ezért nehéz dolog vár rám.

Alig vártam, hogy haza érjek és este nyolc órakor megigyak egy nyugtató kamilla teát. A kanapén kuporodva olvastam a legújabb híreket, amikor jelzett a csengő. Gyorsan félre tettem a pletyka magazint, majd próbáltam elfelejteni Taylor Swift körül terjengő pletykákat, majd kinyitottam az ajtót. Meglepődtem, amikor Camille állt előttem, ezért szemöldökömet felvonva, enyhén biccentettem. Nem tudtam, hogy miért keresett fel ilyen késő este, de a kétségbeesett tekintete alapján arra a döntésre jutottam, hogy mindenképpen beengedem. Miután Camille letette a táskáját, egy hajgumival felkötötte a haját, és elfogadta a teát, amit nyújtottam. Hosszú percekig csak ültünk egymás mellett. Én a saját problémáimmal voltam elfoglalva, Camille pedig szintén így érezte magát. - Elmondod, hogy mi történt köztetek? - suttogtam magam elé. A kérdésemre összerezzent, de tudtam, hogy válaszolni fog. Felém fordult, majd megfogta a kezem.

- Először is bocsánatot kell kérnem tőled! A hétvége előtt nagyon magam alatt voltam - csóválta a fejét. - Ne haragudj, hogy úgy viselkedtem veled. A legjobb barátnők vagyunk... - sóhajtotta gondterhelten. - Nem akartam neked fájdalmat okozni.

- Rendben - simogattam a vállát. - Most pedig mondd el, hogy min vesztetek össze - kértem óvatosan. - Mi történt, Camille? - fürkésztem az arcát.

- Az történt, hogy szóba került a gyerek téma - Mark üveges tekintettel pillantott rám, miközben a bőr kanapén ülve néztük a focimecset. A meccs jobb időtöltésnek bizonyult, de miután Mark becsörtetett az ajtón, nem tudtam neki nemet mondani. Két üveg sörrel és egy tál chipsel ültünk a tévé előtt. - Nem csak szóba került, de eléggé eldurvultak a dolgok! - a tálba markolt, majd levette a kapucnis pulcsiját.

- Szerintem ez egy olyan téma, ami az esetek többségében veszekedéssel ér véget - kortyoltam bele a sörbe. A napok alatt éreztem, hogy a borostám már sokkal sűrűbb lett, de jelen pillanatban nem érdekelt. Mark-nak szüksége volt rám és a támogatásomra. Eljött az idő, hogy félre tegyem a saját problémámat, és segítsek a régi haveromnak. - Ki nem akar gyereket? - kérdeztem rá a lényegre, miközben Mark felsóhajtott.

- Azt hiszem, hogy én vagyok az, aki még nem áll készen rá - tette fel lábát az asztalra. - Camille mindennap hajtogatja, hogy milyen aranyos lenne egy kisbaba - morogta. - Minden este azt hallom, hogy tegyük félre a fogamzásgátló tablettát - pillantott rám. - És megijeszt a gondolat, hogy ő teljesen készem áll arra, amire én még kibaszottul nem - tárta szét a kezét.

- Gondolom veszekedtetek... - mondtam halkan.

- Veszekedtünk?! - nevetett üveggel a kezében. - Minden volt! Tárgyak és éles szerszámok is repültek a levegőben! Camille minden tárgyat és képet nekem dobott!

- Csúnya dolgot mondtál neki? - tarkómon összefontam a kezem, majd tovább néztem a foci meccset. Olyan érdekes, hogy sok férfi fut egy labda után. De az érdekesebb az, hogy a futás és a kitartás néha óriási nagy győzelemhez vezethet. Figyeltem, hogy a labda játékosról-játékosra megy. Sziszegtem, amikor valaki elcsúszott és nagyot esett. Ilyen ez a sport. Mark lesütötte a szemét, majd nyelt egyet.

- Azt mondtam neki, hogy az esküvő után sem szeretnék még gyereket. Normálisan elmondtam, hogy nem vagyok apának való, ezért ezt az álmát adja fel értem!

- Te kibaszottul nagy seggfej vagy! - az egyik párnát az arcába dobtam, ezért az üvegben található maradék sör a nyakába folyt. - Mégis hogy mondhattál ilyet annak a nőnek, akit a nyár végén feleségül akarsz venni?! - emeltem fel a hangomat. - Egyáltalán, hogy mondhat ilyet egy férfi?!

- Én teljesen be vagyok szarva, oké? - kérdezte. - Az esküvő, a hetek váltakozása és a megfelelési kényszer...

- Ne most akard behúzni a kézi féket - bokszoltam bele a vállába. Szegény Camille! Én is férfi vagyok, de valamiért teljes mértékben átéreztem Camille fájdalmát. Valamilyen szinten Mark véleményét is megértettem, viszont Camille most biztos nagyon csalódott. Szinte éreztem, hogy eltűnt a hite és a bizalma, amit a vőlegényébe fektetett. A legrosszabb döntés ilyet mondani egy olyan nőnek, aki szerelmes és házasodni készül. - Mark... - néztem a szemébe. - Te egy igazi...

- Szemétláda! - kiabáltam, miután Camille sírva elmesélte, hogy mit tett vele Mark. - Egy igazi szemétláda! - szorítottam ökölbe a kezem. Itt ült mellettem a legjobb barátnőm, akinek nem csak a szívét, de talán a jövőjét is összetörte a vőlegénye. - Még mindig nem fér a fejembe, hogy mondhatott neked ilyet - simogattam a vállát. Lesütöttem a szemem, hiszen teljesen átéreztem a barátnőm fájdalmát. Ha egy nő vágyik egy babára, akkor mindent elkövet annak érdekében, hogy legyen neki. Azért mert egy baba, egy igazi ajándék. Az egyetlen, igazi ajándék. Camille fájdalmát szinte magamon éreztem, ezért automatikusan megsimítottam a terhességi csíkokat a hasamon.

- Nem tudom, hogy mit csináljak! Döntés elé állított! Ezzel teljesen összetörte a szívemet. Nem tudom, hogy képes vagyok újra bízni benne - Camille előre hajolt, miközben hátára helyeztem a kezem és üveges tekintettel simogattam őt.

- Mi lenne, ha időt adnátok egymásnak? - suttogtam. - Maradjatok egy kicsit távol egymástól. Az idő úgyis minden sebet begyógyít. Mark érezni fogja, hogy sokkal jobban szeret téged annál, hogy elveszítsen - amikor szemembe nézett, átadtam neki egy zsebkendőt és felsóhajtottam. - Viszont ne bocsáss meg neki hamar! Várd, hogy ő teperjen utánad - szögeztem le, miközben Camille alig hallhatóan elnevette magát.

- Rendben! Nagyon köszönöm, hogy mellettem állsz - törölgette a szemét. - Egy kicsit jobban érzem magam. És azt is tudom, hogy Mark szeret engem. Egyszerűen csak...

- Megijedt - fejeztem be helyette, hiszen más dologról itt nem lehet szó. Lassan, de Camille jobban érezte magát. Egy idétlen Netflixes sorozat közben sokszor elnevette magát, ezért hálás voltam, hogy jobb kedve lett. Akkor fordult meg a kocka, amikor kíváncsian felém fordult, lábát pedig a feneke alá húzta.

- És mi a helyzet veletek?

Miután elmeséltem a barátnőmnek, hogy velünk minden rendben, úgy döntöttem, hogy rátérek a problémára, amiben segítenie kell nekem. - De van valami, amiben segítened kell! - suttogtam üveges tekintettel. Camille a szemöldökét ráncolta, majd határozottan bólintott. - Információkat kell gyűjtenem a lányom apjáról - tettem fel a kezem, majd szorult mellkassal befejeztem. - De ezt Daniele nem tudhatja meg!

- Szállj le rólam és inkább mondd el, hogy mi a helyzet veletek!

Már volt bennem jócskán alkohol, ezért boldogan meséltem el Mark-nak, hogy velünk minden rendben. Minden kimondott igaz szó után görcsbe rándult a gyomrom, és eszembe jutott valami, amiben segítenie kell. Felvont szemöldökkel felálltam, csípőre helyeztem a kezem, majd széttártam a kezem. - Viszont van valami, amiben segítened kell!

- Na lökjed - bólintott határozottan. - Mi lenne az?!

- A volt feleségem megkörnyékezett - amikor kimondtam, Mark elkerekedett szemekkel végig nézett rajtam. - El kell innen zavarni, de úgy, hogy Katherine ne tudja meg azt, hogy ki volt ő nekem!