- Be kell valljam, hogy azért egy kicsit romantikus vagy - suttogtam, miközben Daniele az ágy közepére fektetett, majd félmeztelen a lábam közé mászott, és csillogó szemekkel az arcomat fürkészte. Nem tudtam betelni a férfias látványával. A sötét szobában a két éjjeli lámpa fénye tompán világította meg szálkás vállát, és a lapos hasát. Megrészegülve húztam végig ujjamat a szőrcsíkon, ami az alsónadrágja felé haladt. Amikor széléhez értem, ajkamba harapva meglazítottam és halkan felkuncogtam. - Szerintem a nők külön fizetnének azért, hogy téged így lássanak - amikor befejeztem, Daniele mosolyogva a nyakamba csókolt, majd a meztelen mellemre pillantott.

- Én pedig meg tudnám szokni ezt a látványt. Nézd, hogy üdvözölnek engem - néztem, hogy lehunyt szemmel a mellemhez hajolt, majd nyelves csókot nyomott az egyik mellbimbómra. A nyelve izgató érintése olyan nyugtató hatással volt rám, hogy két kezemet a fejem fölé helyeztem, majd egyik lábamat a dereka köré fontam.

- Legalább tudod, hogy mennyire vágyom rád - boldogan oldalra hajtottam a fejem, majd bizseregve fogadtam a második csókját. Daniele hirtelen lehúzta sliccét, kigombolta a nadrágját, majd térdre támaszkodva, így szólt:

- Hát akkor nem szeretném megvárattatni a hölgyet! - életem legszebb látványa volt, amikor előttem tolta le magáról a nadrágot. Szépen, lassan tette. Tudta, hogy teljesen kikészített a viselkedésével. A testem fölé hajolt, majd csábított és figyelte, hogy meddig bírom türelemmel. Vékony alsónadrágja választott el tőle, ezért lesütöttem a szemem, majd a lábam közé pillantottam. Tarkójánál fogva átkaroltam őt, majd kezemmel megfogtam az alsónadrágja szélét, de ő váratlanul lefogta a kezem. - Szeretem én levenni - suttogta.

- Miért nem tehetem én? - akasztottam ujjaimat az alsónadrágja szélébe. Daniele az ajkába harapott, majd fülemhez hajolt, de ekkor váratlanul zajos hang szólalt meg. Daniele hirtelen felkapta a fejét, majd mérgesen húzta vissza az alsónadrágját. - Mi ez a hang?! - vettem el tőle a felém nyújtott pólót, majd gyorsan felöltöztünk. A kurva életbe! Pedig olyan szép lett volna az éjszaka!

- Ez a riasztó! - gombolta be a nadrágját, majd a feszes fenekére pillantva néztem, hogy a függönyt félre húzva, kinéz az ablakon.

- Mikor szokott megszólalni? - túrtam hátra a hajam és felálltam az ágyról. Daniele a fejét csóválva rám pillantott, majd széttárta a kezét.

- Akkor, amikor mozgást érzékel - sziszegte a fogai között, majd kinyitotta a szekrényt, és kivett onnan egy fekete kapucnis pulcsit. Mielőtt kilépett volna az ajtón, megfogta a szélét és felém nézett. - Inkább maradj itt.

- Még mit nem! - szaladtam utána.

- Tudtam, hogy ilyen makacs vagy - fejét csóválva puszit nyomott az arcomra, majd lesétált a lépcsőn.

A nappaliban viszonylag sötét volt, mert a plafonba épített lámpák le voltak kapcsolva. Csak a kicsi lámpák égtek, ezért a félhomályban Daniele teste mögé álltam. Hevesen süllyedő mellkassal figyeltem, hogy az ajtó elé áll, majd mozdulatlanul nézi, hogy forogni kezd a zár. - Egy betörő? - suttogtam remegve.

- Lehet, hogy igen! - pillantott hátra a válla felett, majd a kezemre nézve az ajkába harapott. - Tedd le azt a görög vázát - figyelmeztetett.

- Már ne haragudj - mondtam. - Ha ne adj isten, téged leütnek, akkor kell valami, amivel megvédhetem magam - gondolkodtam logikusan.

- De az ne egy antik váza legyen - sziszegte.

- Egyébként is csúnya! - hadonásztam vele. - Mik ezek rajta? Sündisznók?!

- Nők - bökte ki. - Azok meztelen nők... - ekkor elkerekedett szemekkel pillantottak a lábuk közé.

- Azt hittem, hogy ez a süni... - de nem tudtam befejezni, mert hirtelen kinyílt az ajtó, mi pedig lélegzetvisszafojtva figyeltük, hogy két ember megjelenik. Daniele ütésre tartotta a kezét, én pedig fejem fölé emeltem a vázát, de a lábunk a földbe gyökerezett, amikor megpillantottuk Daniele húgát, aki egy férfi karjai között kuncogott. Daniele elkerekedett szemekkel figyelte, hogy a hugát felemeli egy jól öltözött férfi, majd olyan tempóban csókolózni kezdenek, mint ahogy mi tettük a nappaliban. Ekkor már tudtam, hogy bármelyik percben eldurranhat Daniele agya, ezért letettem a vázát, majd szám elé helyeztem a kezem, de a baj hamar megtörtént...

- Te meg ki a franc vagy?! - szinte lassított felvételben láttam, hogy Lorenza sikítva oldalra áll, majd zihálva figyeli, hogy Daniele falhoz nyomja a párját. Az idegen férfi levegő után kapkodva feltette a kezét, bár mindenki tudta, hogy veszélyes vizekre evezett. - Az előbb smároltál a hugommal?! - szorította ökölbe a kezét.

- Daniele! - kiabálta Lorenza. - Engedd el!

Daniele figyelmen kívül hagyta a huga kérését, ezért szórakozottan figyeltem, hogy halálra rémiszti az idegen férfit. - Mi a neved?

- Anthony! - válaszolta a férfi rekedten. Daniele halántékán megduzzadtak az erek, az arca pedig kipirult. Istenem! Hogy mennyire szexi volt!

- Mi a családneved, Anthony? - faggatta tovább.

- Michaelson - sziszegte. - A nevem Anthony Michaelson!

- Hol élsz, Anthony?

- Itt élek Londonban...uram.

- Mivel foglalkozol?

- Ügyvéd vagyok! Egy éve dolgozom a...

- Nem azt kérdeztem, hogy mióta! - emelte fel Daniele a hangját, majd végig nézett a barna hajú fiún. - Korod?

- Harmincéves vagyok! Figyeljen, nem lehetne, hogy...

- Itt én kérdezek, te pedig válaszolsz - szorította meg a gallérja szélét.

- Daniele! Hagyd már őt - Lorenza ijedten próbálta lefogni a testvére csuklóját, de Daniele megállíthatatlan volt. - Miért csinálod ezt?

- Mi a terved a kishugommal?

- Ilyenkor bezzeg a húgod vagyok! Rohadj meg, Daniele - Lorenza összefonta maga előtt a karját, majd a legközelebbi kanapé széléhez támaszkodott. - Ő jó srác!

- Az elején mindenki jónak tetteti magát, hugocskám!

- Hé! - szóltam közbe én is.

- Le akartad húzni a hugom bugyiját?

- Jesszus! - kiabálta a srác. - Na jó...nekem ebből elegem van! - vörös arccal lerántotta magáról Daniele kezét, majd megigazította a homok színű mellényét.

- Még nem végeztem veled! - állta el Daniele az útját.

- Daniele, elég - kiabálta Lorenza.

- Ha fontos vagy neki, úgy is marad, kicsikém - vigyorgott Daniele.

Istenem! Miért van az, hogy most csak jobban szeretem őt?

Lorenza udvarlója megállt a fal mentén, hiszen Daniele úgy döntött, hogy szeretné jobban megismerni a férfit. - Drog? Cigi?

- Egyiksem! - csóválta Anthony a fejét.

- A hugom hányadik a listádon?

- Istenem! Szexelni akartam idejönni! - kiabálta Lorenza. - Engedd, inkább hagy menjen!

- Nem kell kétszer mondanod - Daniele vigyorogva kinyitotta az ajtót, majd szigorúan kihúzta magát. - Ha szeretnél még udvarolni a hugomnak... - a férfi hirtelen megállt, majd Daniele felvont szemöldökkel folytatta. - Ajánlom, hogy a nadrágodban maradjon az, amit nem vehetsz ki onnan!

- Haha! Még te beszélsz? - mindenki rám pillantott, ezért zavartan fülem mögé tűrtem az egyik tincsemet. - Mindegy, hagyjuk - legyintettem elpirulva.

Úgy éreztem, hogy bármelyik percben felrobbanhat az agyam! Vizet kortyolva ültem le a kanapé szélére, majd gyilkoss pillantásokkal néztem a hugomra, aki vörös arccal hátra túrta a szőke haját. Mellette a másik áruló ült, ezért mérgesen szemezgettem Katherine tekintetével. - Ne fogjatok össze ellenem! Mégis, hogy képzeli?! Ide jön megfektetni a hugomat?! - sziszegtem a fogaim között. Katherine a fekete haját piszkálta, miközben Lorenza a telefonján írt valakinek. Biztos voltam, hogy ennek a jó madárnak üzent, ezért próbáltam lenyugodni. - Ne mondjátok, hogy szigorú voltam...

- Egy kicsit az voltál - Katherine előre hajolt, ezért tökéletes belátást nyertem a fekete melltartójába. Kemény, kerek mellei összenyomódtak előttem, ezért próbáltam elterelni a gondolataimat. - Miért voltál olyan szigorú vele? Én úgy láttam, hogy jó nevelt volt...

- Ha jó nevelt lett volna, akkor először hozzám, és nem a hugom bugyijába megy!

- Jézusom, Daniele! - Lorenza egy párnát dobott nekem. - Én akartam szexelni!

- De én nem adtam engedélyt arra, hogy szexelj vele!

- Kérlek, ki ne mondjátok újra a "szex" szót - motyogta Katherine.

- A témát lezártam! - dőltem hátra a kanapén. - Akkor fogom tisztelni, ha ezek után lesz elég bátorsága meghívni engem egy kávéra - csaptam össze a kezem. - Addig egy ujjal sem érhet hozzád. Megértetted? - néztem a hugomra, miközben Katherine felsóhajtott, majd így szólt.

- A védelmező ösztön...hát nem aranyos?

- Kurvára nem! - mondtuk egyszerre a hugommal.