18:00 Daniele:

Bébi, megtisztelnél egy vacsorával? Lehetne ez a második hivatalos randink.

Mosogatás közben jelzett a telefonom, ezért megtöröltem a kezem, majd hevesen süllyedő mellkassal olvastam el Daniele üzenetét. Miért van az, hogy ez a férfi mindig elintézi azt, hogy mélyebbre és mélyebbre ássa magát a szívemben? Az aranyos üzenete után azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Csak rá és a finom ételekre tudtam gondolni. Azonnal vissza írtam, hogy boldoggá tenne vele. A válasz hamar érkezett. A vacsora Daniele lakásán lesz.

A lakásán...

Ma este...

Elpirulva lezártam a telefonomat, majd kezemmel a nyakláncomat kezdtem piszkálni. Annyira a gondolataimba merültem, hogy észre sem vettem azt, hogy folyik a víz. Miután elzártam, ijedten vettem tudomásul a furcsa érzést, ami a gyomromban keletkezett. Úgy éreztem, hogy bármelyik percben elhányhatom magam. Daniele iránt érzett füledt vágyam kezdett egy teljesen más dologra hasonlítani. Kicsit úgy éreztem, hogy nem csak a testem, de már a szívem is vágyik erre a férfira. Még nem tudtam róla mindent, talán még idegenek vagyunk egymásnak, de mégis úgy érzem, hogy minden egyes nappal közelebb kerül a szívemhez. És nem félek beismerni azt, hogy kezdi totálisan elcsavarni a fejem. Jött a gyönyörű, mély kék szemével, a tökéletes stílusával és az irányításmániás oldalával, majd belém kapaszkodott és teljesen magával rántott. Daniele személyiségét még nem tudtam hova sorolni. Ennek a férfinak két oldala van: a szerelmes, és az irányításmániás főnök. Ennél egyszerűbben ezt nem is lehetne megfogalmazni. Amikor szerelmes, akkor egy kisfiú jön ki belőle. Egy olyan gyerek, aki tele van szeretettel és önzetlenséggel. A másik oldala már problémásabb, de kifejezetten szexi és izgató is tud lenni egyben. Daniele...talán egy útvesztő, de mégis azt érzem, hogy mi ketten egymásra találtunk.

Este nyolc órakor megköszöntem a szomszéd lánynak, hogy vigyáz a lányomra, majd kiléptem a fülledt esti levegőre, és megpillantottam őt.

Daniele Morgan...

Az autójának támaszkodva várt rám. Fehér pólót és vékony, fekete öltönyt viselt. A sötétkék tekintete a legfrissebb gyémántnál is jobban csillogott. Apró borostája tökéletesen keretezte a szimmetrikus arcát és a puha, vékony ajkát. Az arca, a haja és a mosolya mind arról árulkodik, hogy ez a pasi egy főnyeremény. És én nyertem meg! - Olyan sármos vagy! - átkaroltam a nyakát, majd nyomtam egy puszit az ajkára. Válaszul nem eresztett, hanem két karját a fenekem fölé fonta, majd ajkával beharapta a számat.

- Te pedig gyönyörű vagy! - súgta két nyelves csók között. Az egész testem könyörgött érte, ezért akaratlanul is végig szántottam a mellkasát és a lapos hasát.

- Jó formában vagy! - tapogattam ki az izmait.

- Csak miattad járok edzőterembe - egy utolsó puszit nyomott az arcomra, majd kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem.

Csak miattam jár edzőterembe...

Ez azért édes!

Daniele lakása elképesztő volt. Azt hinné az ember, hogy gazdag üzletembernek modern berendezésű lakása, és saját autó felhajtója van. Viszont meglepődtem, amikor Daniele leparkolt egy barna kőberakásos, ház előtt. Kívülről a ház fala karamell színű volt, viszont a bejárati ajtó mellett ácsorgó oszlopok, és a ház többi része is a visszafogott stílust követte. Azonnal észre lehetett venni, hogy legény lakás, de ettől eltekintve takaros, kedves és mégis modern. Szigorúan rövid gyep, tiszta járda és barna kerítés választotta el a házat, az utcától. Daniele leparkolt a ház előtt, majd felvont szemöldökkel kikapcsolta a biztonsági övet. - Megjöttünk!

- Gyönyörű helyen élsz - fürkésztem a házat. - Látszik, hogy gondját viseled - kapcsoltam ki az övet. - Szoktál kertészkedni, vagy ehhez hasonló dolgokat csinálni? - már sötét volt, ezért a ház előtt álló modern kerti lámpák romantikus fényt biztosítottak.

- Az a helyzet, hogy nem ez az állandó lakhelyem - amikor megszólalt, hirtelen felkaptam a fejem. - Szerettem volna kicsit több dolgot megmutatni magamból. Ez a lakásom húsz kilométerre található a cégtől - csóválta a fejét. - Érezhető, hogy kicsit távol van a londoni nyüzsgéstől és a tömegtől - szállt ki az autóból. Gyorsan követtem, majd izgatottan figyeltem, hogy kiveszi zsebéből a ház kulcsát. - Az állandó lakhelyem a cég közelében van. Csak azért lakom ott, hogy közel legyen a munkahelyem - a kulcsot elfordította a zárban, ezért elérzékenyülve a vállára helyeztem a kezem.

- Köszönöm, hogy elhoztál engem ide - súgtam a fülébe. Daniele elvigyorodott, majd a vállát rántotta. - Kíváncsian várom, hogy többet és többet mutass magadból - mondtam őszintén.

- Ez teljes mértékben kölcsönös - kinyitotta előttem az ajtót, ezért izgulva léptem át a küszöbön. A házban semleges illat uralkodott. Kedves és szimpatikus volt, de érezni lehetett, hogy Daniele nem szokta minden éjszakáját itt tölteni. Amikor felkapcsolta a villanyt, szembe találtam magam a nappalival. A plafonba épített kerek lámpák éles fénnyel emelték ki a méz színű parkettát és a hófehér, letisztult falakat. A fehér szín uralkodott a házban. A bútorok hol sötétebbek, hol pedig világosak voltak. Egy tágas nappali, és mögötte egy hangulatos konyha várt ránk. A gránit pulton több dolog is jelen volt, ezért megfogtam Daniele kezét.

- Te főztél nekem? - suttogtam magam elé.

- Azt hitted, hogy rendelni fogok? - összehúzott szemekkel letette a kulcsot, majd a konyhába sétáltunk. A ház hangulata és a berendezése azonnal magával rántott, ezért boldogan megálltam a konyhapult mellett.

- Már most szeretek nálad lenni! - fürkésztem az arcát. - Sajnálom, hogy nem jársz haza gyakrabban. A visszafogott színek és ez a letisztult nappali... - csóváltam a fejem. - Nagyon illik hozzád!

Daniele isteni tésztát készített, ezért többet ettem, mint beszéltem. Miközben az újabb adagot fogyasztottam, a gyertyák romantikus fénye mögött a szemébe pillantottam. Szinte játszott benne a tűz és a szerelem. Vajon szerelmes? Kezdi azt érezni amit én? - Mesélj egy kicsit magadról. Szeretnélek jobban megismerni - emeltem ajkamhoz a borospoharat. Daniele letette a poharat, majd kicsit előre hajolt és bólintott.

- Anyám olasz származású, édesapám pedig angol. A házasságuk után Olaszországban születtem, de valamiért mindig vissza költöztem Londonba. Sokat ingáztam a két ország között, de az egyetem után végül Londonban maradtam. Van egy húgom és egy bátyám. Én vagyok a középső a családban - bólintott. - Alapjáraton jó gyerek voltam, nem voltak különösebb gondok velem. Jó tanulmányi eredményeim voltak, és otthon sem voltam egy rossz gyerek. A bátyám a szöges ellentétem... - pillantott oldalra. - Vagy én vagyok neki...

- Ő tipikus olasz férfi? - húztam össze a szemem.

- Pontosan! Ebből a szempontból én mindig kilógtam a családból - nevette el magát, majd végig szántott a karján.

- Mi a véleményed a világról? - suttogtam. - Mi az, ami boldoggá tesz?

- Engem két dolog tesz boldoggá - biccentette az oldalra a fejét. - A munkám, és a nő, aki viszont szeret engem - helyezte mellkasára a tenyerét. - Mindig más szemmel nézem a világot. Reggel általában úgy, hogy "még egy nap, amikor oda kell tennem magam" - emelte ajkához a poharat. - Este pedig úgy, hogy "végre eljött az idő, amit magamra fordíthatok" - húzta össze a szemét. - De a kérdésedre a válasz az, hogy pozitívan tekintek a világra és próbálok mindig a mának élni. Ha akadályba ütközöm, nem nyugszom addig, amíg le nem döntöm!

- Szóval te egy, nagyon pozitív világnézetű, maximalista személy vagy - szűrtem ki a gondolat menetéből. - Határozott, céltudatos és ambiciózus - bólintottam mosolyogva.

- Szerintem kettőnk közül te ambiciózusabb vagy - fürkészte az arcomat. - Mit szeretnél még tudni rólam?

- Mindent, amit tudhatok!

- Akkor hosszúra fog nyúlni az este, mert ez mind kölcsönös, kedves Katherine - evett egy újabb adag tésztát. Valóban igaza volt! Az elfogyasztott tészta után nem csináltunk mást, csak a kanapén ülve beszélgettünk és alkoholt ittunk. Az este tökéletes volt, a hangulat pedig romantikus. Daniele lassan tárta fel a lelkét nekem, de elmondhatatlanul tetszett, amit magam előtt láttam.

- Én mindig jó kislány voltam. A nyers stílusomat az édesapámtól örököltem, aki katona volt - sütöttem le a szemem. - Tíz éves voltam, amikor szolgálat közben az életét vesztette - mondtam elszorult torokkal.

- És az édesanyád?

- Anyám a harmadik férjénél tart... - nevettem el magam. - Itt él Londonban, de évek óta nem tartjuk a kapcsolatot - rántottam meg a vállamat. - Egész életében azt hajtogatta, hogy "bizony, te az apádra ütöttél, nem rám" - csóváltam a fejem. - Kedves asszony volt, de nem jó anya - tártam szét a kezem.

- Ez így most nagyon jó - mondta az alkohol hatásától kipirult arccal. - Órák óta csak beszélgetünk, de mégis úgy érzem, hogy mindent szeretnék tudni rólad - kicsit közelebb hajolt hozzám, majd nyomott egy csókot a nyakamra.

- Finom az ajkad érintése - vallottam be őszintén. Daniele mosolyogva elhúzódott, majd enyhén megemelte a poharat. - Igyunk kettőnkre? - kérdeztem, majd poharam szélét az övéhez érintettem.

- Igyunk kettőnkre - pillantott az ajkamra.

- Mindig a számat nézed!

- Mert vonzódom hozzád!

- Én pedig kezdek beléd esni - vallottam be őszintén.

- Vagy már meg is történt - szemembe nézve félre tette a poharat, majd enyémet is udvariasan kivette a kezemből, majd hozzám hajolt. Daniele lassan csókolt meg, viszont a másodpercek elteltével nem tudtuk visszafogni magunkat. Süllyedő mellkassal érzékeltem, hogy szinte felfal az ajkával. Úgy tépte az ajkamat, mintha csak erre vágyott volna. Két kezével mélyen a hajamba túrt, miközben megragadtam a pólója szélét és végig húztam a testén. Amikor meztelen felsőtesttel ült mellettem, nem tudtam levenni róla a szemem.

- Annyira isteni vagy... - a hasát simogattam. Érintésemmel azt értem el, hogy csók csata közben felállt, maga után húzott, majd felemelt. A konyhapultra ültetett, majd egy mozdulattal rántotta le rólam a blúzomat. - És isteni, amikor vad vagy - hátra hajtottam a fejem, hiszen megállás nélkül a nyakamat csókolta.

- Nem tehetek róla, hogy kívánlak... - tenyerével megmarkolta a mellemet, hátul kikapcsolta az anyagot, majd hátra dobta. - Erre nem lesz szükségünk... - morogta, majd vigyorogva megemelt és a lépcső felé vitt.

- Na ne! És még te beszélsz az udvariasságról?! - kapaszkodtam a lépcsőbe. - Sokat vártál rám, mondhatom... - préseltem mellemet a nyakához. - Most komolyan megdugsz? - pillantottam le rá.

- Komolyan megduglak - fogta meg a kezem, majd felvitt a lépcsőn.