Sziasztok! Eljött a történet vége, amit olyan sokan kísértetek figyelemmel. Sosem hittem volna, hogy egy OC-kkel teli, teljesen alternatív történet ennyire érdekelhet titeket, kellemes meglepetés volt a figyelem és szeretet, amivel a fiúk életét követtétek 💞

A történet 2021. április 20. és 2021. június 28. között készült, a nyers szöveg 150 ezer szó körül volt, ti ebből egy tisztázott, 145.544 szavas változatot olvastatok el. Mindenkinek gratulálok, amiért a hónapok során elolvasott három regényhossznyi szöveget! Boldog vagyok, hogy kitartottatok, köszönök minden kedves szót, szavazatot, olvasólistához adást, és az egyszerű, csendes olvasást is; hálás vagyok továbbá, hogy a Pillangó miatt remek emberekkel ismerkedhettem meg.

Sok kérdés maradhatott a lezárás után, illetve azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amik nem lettek kifejtve. Ami eszembe jut, lent leírom, de aki nem akarja magának elrontani az élményt, ne olvassa el.

Yuukónak és Osamunak lett egy-két kellemetlen perce abból, hogy Yuuko szerelmes lett belé, de ez a palotabeli együttélést nem zavarta, és sosem keveredtek viszonyba. Osamu tiszteli, de nem viszonozza az érzéseit, Yuuko pedig, bár sötétebb perceiben gondolkodott azon, hogy elcsábítja Osamut (gondolatmenete a következő volt: Ninának sem egy férje van, Osamunak sem muszáj hűségesnek lennie a feleségéhez), de szégyellte magát miatta és elfeledkezett róla végül.

Kiyót, a kisfiút, akit Reichi szedett össze, fiatalabb Osamu és Chuuya veszik magukhoz, később örökbe is fogadják. Ő egy igazán aranyos gyerek, nem nagyon foglalkozik az áldottvilággal, csak normális életet szeretne élni, amit a két drága papája biztosít neki; rövidesen visszaköltöznek az Akutagawa ház egyik szárnyába, ahol elég hely van mindhármuknak. Ők és Reichiék családja ritkán találkoznak, nem zavarják egymás életét a házban, de jól kijönnek, és Kiyo olykor tölt időt a fiúkkal, mert megszerette őket. Mahiruhoz néha a palotába is ellátogat, ahol barátságot köt az ikerlányokkal.

Mahiru az iskolai nyomozás után végül ott marad és befejezi a tanulmányait, Reichivel egyszerre fog leérettségizni másfél év múlva (nyomozói munkáját eközben is folytatja). Azon a télen Satsuri szerelmet vall neki, amit Mahiru udvariasan visszautasít és elmondja neki, hogy van valakije; Satsuri elfogadja, és nem sokat szomorkodik, mert legalább Mahiru boldog. A viszonyuk ezután jobb és őszintébb lesz, Mahiru nem érzi olyan rosszul magát mellette. Az irodalmi klubba továbbra is jár.

Mahiru nagyon szereti az Akutagawa családot. Osami a Nyomozóirodában, Ryuu pedig a hétköznapi életben a mentora, miután erősebben kezd érdeklődni a japán hagyományok iránt. Osamu is szereti és ismeri az ilyesmit, és a családjukat ő szokta hagyományos japán ruhába öltöztetni, Mahiru azonban nemcsak hozzá, Ryuuhoz is szokott fordulni, és amikor tizennyolc éves kora körül eldönti, hogy stílust vált, tőle kér tanácsot, és Ryuuval vásárolja az első mindennapi kimonóit. Mahiru néhány hónapig az irodába is hagyományos öltözékben jár, de, mert ez terepmunkára alkalmatlan, végül kénytelen lemondani róla. Mégis gyakran visel kimonót, teaszertartásokon vesz részt az Akutagawa-házban, a szerettei pedig a könnyeiket törölgetik, látva, milyen csodálatos. Mahiru, mire felnő, egészen beleszeret a japán hagyományokba, és beépíti őket a mindennapi életébe.

Mahiru egyszer megijesztette Reichit, amikor az ikerlányok még csak rövid ideje éltek a palotában. Hatalmas beleéléssel elkezdte neki mesélni, hogy amikor éjszaka kiment mosdóba, „A SÖTÉTBEN SZEMEK VOLTAK, REI!!", arra utalva, hogy a lányok leskelődtek a szobájukból utána. Reichi minden hasonlótól halálra rémül, így Mahiru nagyon megijesztette, ez azóta is egy mém kettejük közt, Mahiru néha megszólal váratlanul, hogy „szemek vannak", Rei pedig megijed, aztán káromkodik, Mahiru nevet. Vicces, de Mahiru magát is meg tudja ijeszteni ilyenekkel, az Ito Junji mangái miatt (vagy épp azok ellenére?).

Ito Junji kapcsán: Mahiru egyszer elment Kolyával egy dedikálására Tokióba. Kolya vitte el, mert senki más nem ért rá elkísérni, és egyedül nem jutott volna be a városba (emlékszünk a vonatokra...). Kolya kiállta vele a sort, aztán odavitte a félájult öccsét a mesterhez, és kért tőle egy aláírást neki, mert Mahiru annyira kikészült a találkozástól, hogy nem bírt megszólalni. Kolya semmit sem tudott róla, így nagyon nyugodtan viselkedett.

Mahiru öltözködése kapcsán: neki és Ichirunak is gyakori kiegészítőik a virágok. Mahirunak vörös japán kamélia, Ichirunak a vörös rózsa. Nina készített nekik néhány örökvirágot a képességével, amik nem hervadnak el, a fiúk ezeket viselik, a palotában viszont nincsenek ilyenek, mert Osamu az örökvirágokat „konzervált halálnak" nevezte, és kényelmetlenül érzi magát, ha rájuk néz.

Reichi jövőjéről várható egy írás a partneremtől, brownhairedboi-tól, de elmondhatom róla, hogy nem marad egész életében maffiózó, a középiskola után pedig elköltözik otthonról és együtt élnek Mahiruval. Mahirunak nincsenek meg a hétköznapi élethez szükséges, magáról és másokról gondoskodó képességei, de nagyon szenvedélyesen és lelkesen beszél arról otthon, hogy együtt akar élni Reichivel, így a családja rájuk hagyja. Mahiru valószínűleg egy héten belül sírva megy haza, hogy képtelen mindenre, nem tudja elindítani a mosást, és elégette a pirítóst, az összes ingük gyűrött, és senki sem vásárolt be, de szép lassan megtanulnak önállóak lenni.

Egyelőre ennyi jutott eszembe, de kérlek titeket, ha van valamilyen headcanonotok, kérdésetek, elképzelésetek, írjátok le! Nagyon kíváncsi vagyok, illetve, ha kérdés, válaszolok rá!

Van még egy dolog a Palotaverzummal kapcsolatban, ami egy kicsit megbolygatja ezt a történetet is, de csak azután alakult így, hogy a Pillangót megírtam: Mahirunak van még egy testvére, egy kishúga, aki Fyodor és Nina negyedik gyermeke. Az eseményeket nem igazán befolyásolja, Mahiru életét és személyiségét sem változtatja meg igazán, de a testvérkéje megmagyaráz és kitölt néhány részt Mahiru múltjában és jövőjében is. Testvérkéjéről talán írok a jövőben; a neve Nina Fyodorovna Dostoyevskaya, három és fél évvel fiatalabb, mint Mahiru. A nagy korkülönbség miatt idősebb testvéreit ő szinte nem is ismerte, Mahiruhoz hasonlóan ő is inkább egyke gyerek. Minden más részlet Nináról itt lényegtelen, de ha valakit érdekel, mesélek neki róla.

A világ apránként kitölti a maga hézagait, ebben a Pillangó és a belőle származó események is sokat segítettek. Még egyszer köszönöm, hogy idáig kitartottatok! Remélem, a történet az utolsó sorig örömet okozott, nem maradt bennetek hiány a lezárás után.

Nagyon sokat adott nekem ez az írás, és kívánom, hogy nektek is legalább ilyen sok jó élményt adjon! Találkozunk a következő munkámnál, ami egyelőre nem tudom, mi lesz. E percben (2010. 09. 11.) a Hajnalcsillag című, Fyodor és OC történetemet ajánlom nektek, jó olvasást kívánok! ♥

Nina S. D.

2021. 09. 11.