Lau éppen hazafele ballagott. Már magában elgondolkozott ezen az egész napon mikor eszébe jütott valami...
-Baszki a matek tankönyvem!!!!!- és ezzel a meggondolt lendülettel sarkon fordult, és elkezdett sprintelni a suli felé. Ahogy futott elkezdett lassitani, majd végül megállt. Jobbra nézett; Semmi... Balra nézett; semmi... Viszont ahogy felnézett, megcsillant a szeme előtt egy felirat, min az állt, hogy: Barb kisboltja
 Elkezdett gondolkozni és aztán rájött, hogy az orra előtt álló épület már réges régen leégett. Aztán gondolt egyet, és bement a boltba, hogy azért csak lássa mi van odabent. Az  épület ugyan olyan volt mint régen. Ugyanott voltak a cukorkás polcok, a hús pult ami mögött ott állt egy borzasztóan ocsmány néni, utána odament az egyik kasszás hoz, és azt kérdezte:
- Elnézést ez a bolt leégett egyáltalán?
 A boltos azt válaszolta:
-Igen, leégett, de szerencsére újra birtuk épiteni.
 Laurán egy ilyen fél öröm, fél zavarodottsággal teli mosoly volt, és ránézett az órára.
  FÉL HAT
Laura nem is gondolkozott tovább, és elindult haza futva. Gondolta;  A francokat a matek cuccnak!! haza kell érnem, mivel ha nem érek haza, anyám kibelez!!
 Lau szerencsére időben hazaért. Gyorsan ledobta a táskáját, és bement a konyhába, mivel megigérte anyjának, hogy ma este ő fogja megcsinálni a vacsorát .